Nyugalmával elbűvöl, igazi pihenésre és békés gondolatokra csábító dombvidék, csupán egy kőhajításnyira a határtól.
Miért hívják Alsó-Ausztria ezen vidékét Weinviertelnek, azaz Bornegyednek? Logikus válasz az lenne, hogy itt terem a bor. Ez valóban így igaz, hiszen itt található Ausztria legnagyobb kiterjedésű borvidéke, sőt, a világ zöldveltelini szőlőterületének egyharmadával büszkélkedhet! Maga Alsó-Ausztria négy részre tagolódik, a szőlő- és bortermő vidék kapta bő száz évvel ezelőtt ezt a nevet és az ezzel együtt járó rangot. A régiót a Thaya, a Morva és a Duna folyóvölgyei, nyugaton pedig a Manhartsberg ormai határolják, és egészen Bécs városhatáráig húzódik. Ha ide tévedünk, azt hihetnénk, hogy máris szőlőskertek közé csöppenünk, pedig először csak dús gabonatáblák fogadnak.
Ez a termékeny, dombos vidék Közép-Európa legrégebbi mezőgazdasági kultúrtája, amiről több mint 7000 éves leletek tanúskodnak. Alsó-Ausztria legsűrűbb múzeumi hálózata rendkívül változatos kínálatot kínál a látogatóknak, amelyekben betekinthetünk az elmúlt évezredek, a múlt századok viharos történelmébe, a virágzó mezőgazdaság életébe.
A jégkorszakban, több mint 20 000 évvel ezelőtt még mamutok legelésztek erre, vándorló mamutvadászok jelentek meg a fátlan tundra-tájon. Időszámításunk előtt úgy 6000 környékén a kőkorszaki vadászok és bogyógyűjtögetők letelepedtek, állattartó és növénytermesztő földművesekké váltak. Krisztus születése előtt megjelentek a kelták, ismertebb nevén gallok a Weinviertelben, később a rómaiak, a népvándorlás korában pedig az avarok.
Ezeknek az időknek az emlékeit felfedezhetjük a MAMUZ múzeum két régészeti bemutatóhelyén is, ahol a gyerekek kifejezetten élvezetes módon pillanthatnak be a régmúltba. Különleges látnivalót kínálnak az egykor élt gazdag hercegek temetkezési helyei, a hatalmas sírhalmok. Grossmugl település határában a Leeberg messziről jól látható, a 18 méteres, eddig még feltáratlan halomsírban feltételezhetően a hallstatti kultúra jelentős személyiségeinek földi maradványai nyugszanak.
A niedersulzi Falumúzeum az elmúlt évszázadok életébe röpít el. Érdemes rászánni egy bő fél napot, annyi a látnivaló! 22 hektáron hűen rekonstruált történelmi építészet és autentikus növényvilág, állatok várják a látogatókat. Lenyűgözőek a régió házai, szinte minden helyiséget bejárhatunk. Megismerhetjük a különféle mesterségek művelőinek műhelyeit, szerszámait, simogathatunk békés bárányokat.
Szabadon járnak a ludak, nyitva a pince, az iskola, olyan, mintha csak belecsöppentünk volna egy igazi weinvierteli település mindennapjaiba.
Ha megéheznénk, arra is van orvosság, hiszen egy faluból nem hiányozhat az igazi, kockás abroszos étterem sem, amelyben nagyon jó ár-érték arányban falhatunk fel egy méretes bécsi szeletet is. Jó osztrák szokás szerint van becsületkasszás büfé is, ahol akár a környék boraiból egy pohárnyit, vagy egy egész palackot is megvásárolhatunk. Ez a falumúzeum jó belépő a weinvierteli kiránduláshoz, hiszen kaptunk egy képet, amelyben már ott vannak azok a mozaik-kockák, amelyeket majd részletesebben is megismerhetünk.
A múzeumfaluban különös gondot fordítanak arra, hogy az épített örökség mellett a régió növényvilágába és a növények felhasználási módjáról is átfogó képet kaphassunk. A házak jellegzetes előkertjeit Weinviertelben mindenfelé felfedezhetjük. Ezek minden évszakban színes, változatos kis kertecskék, amelyekre a háziak mindig nagy gondot fektettek. Ottjártamkor éppen a néhány nappal korábbi fagy által megcsípett nyári virágokat vágták vissza, teret adva az éppen bimbózó késői őszirózsáknak, krizantémoknak. A gyógynövényes kertek sem a legszebb arcukat mutatták már, de izgalmasak voltak a különféle szakmák speciális növény-társításai. A takácsok, a bőrcserzők növényei mellett külön ágyásban ismerhettük meg a borízesítő és borfestő növények sokaságát is.
Továbbutazhatunk Poysdorfba, a pezsgő otthonába, ahol a Vino Versum mutatja be többek közt a környék gyöngyszemét, a weinvierteli pezsgőt. „Poysdorf és Champagne között csaknem 1000 kilométer fekszik, a hasonlóságokat nem lehet letagadni. A földrajzi szélességen, a változékony időjáráson és a zöld, hullámzó dombokon kívül az emberek itt és ott is hasonlóan gondolkodnak: a pezsgők az élvezetet jelentik, a vidámság és az életöröm megtestesítői.” – vallja Idősebb Max Riegelhofer, a családi pezsgőpincészet atyja, aki a Schlumberger céggel közösen működteti a Sektweltet. A Pezsgővilág egy különleges múzeum a történelmi kolostorpincében, ahol minden a pezsgő körül forog.
Szinte minden településnek van saját pincesora, aprócska, mesebelinek tűnő présházakkal. Ezek közt bringázni vagy gyalogolni tavasztól őszig jó élmény, és a helyiek számos körutat jelöltek ki, ahol egymást érik a látnivalók. Csöndes, szelíd élmények ezek, olyan kirándulásokra számítsunk, amikor a békés utat szemnek kellemes domborulatok, szótlan mezők, madárdaltól hangos erdők, szépen szóló szőlők szegélyezik. Itt egy kis templom, amott egy régi erődítmény romjai, amott egy szépen kiépített pihenő, ahol elkölthetjük az uzsonnát. Őszi túrámon éppen a zellerndorfi pincesoron a másnapi tökfesztiválra készülődtek, ahol a tök és a bor játszotta a főszerepet. Mókás és fantáziadús tökdíszítéseket helyeztek el a pincék mellett, a présházak között, élmény volt nézni, és elképzeltem hozzá a másnapi forgatagot, amihez hasonlóhoz előző évben volt már szerencsém.
A schöngraberni pincesor aranyló falevelekkel szundikált, a rekkenő csönd kiváló alkalom volt arra, hogy felelevenítsem történelmi tanulmányaimból a hollabrunni csatát. A más néven schöngraberni csatának nevezett hadiesemény a napóleoni háborúk során zajlott le a pozsonyi békekötés előtt. A Weinviertelt ma is gyakran emlegetik „véres csatatérként” és tranzitrégióként. A kelták, az avarok után jártak itt csöppet sem békés szándékkal szlávok, törökök, pusztító svédek, poroszok, nyomot hagytak Hunyadi Mátyás csapatai. A második világháborút követő évtizedeket a vasfüggöny közelsége jellemezte; a Weinviertel „perifériává” vált. Talán nem is gondolnánk, de a szocializmus összeomlása után, amikor hirtelen megnyíltak a határzárak, új korszak virradt a környékre, amely sokáig mint Európa egyik vakfoltja, bújt meg Ausztria keleti végén.
Az egykori vasfüggöny nyomán ma kerékpáros túraútvonal vezet végig, ahol ma már „határtalanul” lehet kerékpározni, és éppen az éveken át tartó elzártságnak köszönhetően szinte érintetlen természeti környezetben lehet tekerni. Az Iron curtain, az EuroVelo13 nyomán intenzív bepillantást nyerhetünk a XX. század történelmébe is.
Az EuroVelo13 az egykori Vasfüggöny nyomvonalát követi, és nemcsak Alsó-Ausztriát kapcsolja össze Csehországgal és Szlovákiával, hanem a Waldviertel régiót a Weinviertel régióval is. Az „Iron Curtain Trail“ elnevezésű EuroVelo13 távkerékpárút 10.400 km hosszan követi az egykori Varsói Szerződés államainak nyugati határát, azaz a Vasfüggönyt, amely Európát közel fél évszázadon át keleti és nyugati részre osztotta a norvég-orosz határnál található Barents-tengertől a Fekete-tengerig. Az EuroVelo13 Alsó-Ausztriában mintegy 200 km-en a Waldviertel és Weinviertel területén kanyarog, olyan, részben már korábban is létező utakon, mint a Kamp-Thaya-March kerékpárút. Ugyanakkor gyakran átlépi a cseh, ill. szlovák határt is, hogy egy-egy érdekes nevezetességgel tovább gyarapítsa az út élményeit.
Kihagyhatatlan városka Retz, ahol a földalatti élménypincéből alulról, a városháza csipkés tornyából felülről tanulmányozhatjuk az itt lakók történelmét és mindennapjait. Felkereshetünk gyönyörű kastélyokat, büszke ormokon trónoló várakat, átruccanhatunk Morvaországba. Megkóstolhatjuk a helyi zöldveltelinit, a kék oportót, a karakteres chardonnayt, mellé rendelhetünk a környékbeli gazdák finomságaiból összeállított borkóstoló tálat (Heurigerplatte).
Miért ajánlom Weinviertelt meglátogatni? Mert közel van, a táj szerethetően kedves. Történelmében otthon érezhetjük magukat, ízeiben ott keveredik Kelet-közép Európa, boraiban a szelíd lankák napsugara.
Nyugodt, pihenésre hívó vidék, ahol érezhetjük a legendás osztrák kedélyességet, a szíves vendéglátást, a békességet, amellett, hogy sokszínű programokat is kínál.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
