Beszélő állatokkal álmodunk, ha sajtot eszünk? Egyes kutatások szerint igen. A kérdés csak az, hiszünk-e ezeknek a vizsgálatoknak. A döntés az egyénen áll: mi pro és kontra is épp elég érvet tudunk felsorakoztatni!
Egy feledésbe merülő – ám annál szellemesebb latin mondás szerint három dolog keseríti meg a ház életét: a beázás, a házsártos feleség és a füst. Az első kettőt mindenki komolyan veszi. De mi a helyzet a harmadikkal? És vajon mekkora szerepe van ebben a történetben a minden újév hajnalán egy-egy napra reflektorfénybe kerülő, kormos arcú uraknak?
Fehér, barna, félbarna. Búza, tönköly, rozs, graham. Kenyér-, sütemény- és pizzaliszt. A legismertebb fajták. Ennél azonban sokkalta színesebb a repertoár, amiből most a legmagasabb beltartalmi értékű fajtákat mutatjuk be.
Az egész valamikor a nyolcvanas évek közepén kezdődött, amikor az a híres-nevezetes fehér medvés kísérlet bebizonyította: az elfojtott emlékek megmaradnak a tudatalattinkban, ahol tovább kísérthetnek bennünket. A kísérlet után általános vélekedéssé vált, hogy a gondolatok elnyomása egy kifejezetten káros folyamat, és a klinikai szakpszichológia is erre építette téziseit. Egészen nem sokkal ezelőttig, amikor is azt találták mondani, hogy a gondolatok elnyomása nemcsak lehetséges, hanem adaptív is, és nagy valószínűséggel még a szorongástól és a depressziótól is megvédi az embereket.
Amióta kiléptünk a természet jól működő rendjéből, és megváltoztattunk gyakorlatilag mindent, amit csak lehetett, egy utánfutónyi plusz munkát adtunk magunknak: jó darabig láthatatlanul. Aztán a tudomány elkezdett kopogtatni a sötétség ajtaján, és bennünk is szép lassan felgyúltak a fények.
Amióta a cégek ráültek a zöldhullámok hajójára, egyre nagyobb kétkedéssel fogadjuk az újabb és újabb szlogenekkel tarkított ígéreteket. És erre minden okunk megvan, hiszen a zöldre festések abszolút virágkorát éljük. A sokakat megosztó fenntarthatóság egyik legújabb trendje a komposztálható ruházat, mi pedig nem voltunk restek utánajárni, mennyit hihetünk el az ígéretekből.
Kétséget kizáróan izgalmas év volt a 2022-es esztendő. Hol így, hol úgy. Egy azonban biztos: a háttérben, csendben, szinte észrevétlenül olyan világmegváltó ötletek és felfedezések születtek, amelyek alapjaiban befolyásolni fogják a jövőbeli életünket. Ezekből szemezgettünk.
A komposztálás gyakorlata az elmúlt években reneszánszát éli, mindannyiunk legnagyobb szerencséjére. Azonban a közösségi oldalak csoportbejegyzéseit, hozzászólásait olvasva sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy mit is lehet vagy épp nem lehet a komposztba tenni, és hogyan tudunk valódi jó komposzthoz jutni. Most az alapokon túl néhány extra tippet is adunk.
Vízkereszt napjához számos hagyományunk kapcsolódik, többek között ezen a napon kerülnek le a díszek a karácsonyfákról – nem kis dilemmát okozva a büszke tulajdonosoknak. Van, aki kihasználva a plusz szállítási napot, elviteti a többi háztartási hulladékkal, de a kerttulajdonosok előszeretettel aprítják fel mulcsnak is. Egyik sem rossz megoldás, de mi az utóbbi években egy harmadik mellett döntöttünk: új életet adtunk neki madárkarácsonyfaként!
Környezetbarát, vegán, és fantasztikusan szépíti a bőrt – számomra ezek a konjac szivacsra legjellemzőbb tulajdonságok. Ha még nem ismered, elmondom, miért érdemes mégiscsak egészen közelről megismerkedned vele!
Eddig sem volt túl egyszerű megoldani a téliszünetet azoknak, akik kötött munkaidőben, nem túl nagy rugalmasság mellett dolgoznak. Idén is rátettünk erre egy lapáttal: plusz egy hetet kell valahogy megoldani, ráadásul lehetőleg úgy, hogy a szünetről ne a fejfájás és a viták emlékképe maradjon meg bennünk.
Ki gondolta volna, hogy az utcai árusoknál tucatnyi színben és méretben sorakozó szilveszteri trombiták története egészen az ősidőkig nyúlik vissza, és hogy az óévi malac farkához több száz évvel ezelőtti hiedelmek kapcsolódnak? És persze nem véletlenül lett jelképpé a lóhere, ahogyan a lencsefőzelék nemes egyszerűsége sem ok nélkül való…
