Amikor először szembesültem vele, hogy gyökeresen meg kell változtatnom az étkezési szokásaimat, egy sokkhatással vegyes aggodalom kerített hatalmába. Mióta csak az eszemet tudom, a jó magyar paraszti konyha ízeinek hullámvasútján ülök, és soha, egyetlen percig sem kellett azon gondolkodnom, hogy valamit megehetek-e vagy sem, beletehetek-e a lábosba vagy nem. Az új helyzet azonban sok mindenre megtanított.
Mi sem lehetne jobb ebben a kánikulában, mint falatozni a szezon királynőjéből, a forró nyári napokon kellemes hűsítő élményt nyújtó görögdinnyéből! Nemcsak finom és édes, de egészséges is: érdemes kicsit jobban megismernünk a benne rejlő lehetőségeket.
A mezei pocok (Microtus arvalis) már hosszú-hosszú évtizedek óta megkeseríti a mezőgazdaságban dolgozók életét: gerincesek közül a legjelentősebb kártevőnek számít szerte Európában. A tudományos szakirodalomban évtizedek óta jelennek meg kutatások és cikkek kártételeiről: arról, hogyan túrja fel járataival a zöld gabonavetéseket, és mekkora számban rágja le a növényeket.
Népies nevein gilice, koszta, gagó, eszterág vagy cakó. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület négy év során is az év madarává választotta, legutoljára 1999-ben. Nem tudjuk, mi teszi olyan különlegessé számunkra, a kedves gyermekdalok és versek emlékei vagy a nemzeti ünnepeinkhez kötődő vándorlása (augusztus 20-a körül indul el az országból), mindenesetre az tény, hogy védelmük kiemelt fontosságú, és most az is megmutatjuk, miért.
Egyiptomban már időszámításunk előtt 5000-ben használták a vízpárologtatásos hűtési módszereket, az ókori Rómában pedig a vízhálózat és a csatornarendszer adta lehetőségeket használták ki az épületek hűtésére. A nyári meleg könnyebb átvészelésének igénye tehát már évezredekkel ezelőtt is része volt az emberek mindennapjainak, ám az igazán könnyen működtethető megoldások csak a technológiai fejlődés csúcsidőszakában vették birtokba otthonainkat. Lássuk, hogyan!
A „hungarikum” a magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalom, amely a magyarságra jellemző tulajdonságot, egyediséget, különlegességet és minőséget jelző értékek kiemeléséért jött létre. Ezen kiválóságokból gyűjtöttünk össze most párat, lássuk ismered-e őket!
Előfordul, hogy egészséges öniróniával megspékelve el-elmosolyodok egy modernkori függőségen. Nem amolyan káros szenvedélyre gondolok, hanem olyan apró szokásokra, amelyek valami művel, valami mesterségessel próbálják kiváltani azt a természetünkből fakadó képességet, ami bár bennünk van, mégsem használjuk ki. Pontosan ilyen eset a reggeli ébredés és a telefonból felcsendülő csipogás is, ami bár szükségszerű, mégis felesleges. Vagy mégsem?
Rekordmeleg napokat élünk, és ahogyan az előrejelzéseket nézem, ez nem is lesz sokkal másként július teljes hónapjában. Az ilyen száraz, forró napokon kiemelten fontos a megfelelő folyadékfogyasztás, ám az erre legalkalmasabb tiszta víz mellett olyan frissítő italokkal is változatossá tehetjük napjainkat, amelyek nemcsak finomak, hanem egészségesek is. Ezúttal házi jegestea receptekkel igyekszünk feldobni a nyarat – érdemes kipróbálni őket.
Sülve és főve is szeretjük – de azt például ki gondolta volna, hogy még ablaktisztítónak is kiváló?
Első olvasatra talán meglepő, a 19. századi mentőkészletekben is megtalálható volt: az amerikai hadsereg orvosi egységei sebesülések kezelésére alkalmazták. Az 1918-as spanyolnátha járvány idején kivonataival kitartóan kísérleteztek a betegek gyógyításáért. A bíbor kasvirágról van szó, amelynek gyors és intenzív felemelkedését egy pár évig tartó csend követte, és aminek reneszánszát ma testközelből élhetjük át.
Talán olvasóink között is akad olyan, aki gyermekkorában a saját bőrén tapasztalta meg a mirabolán nagyobb mennyiségű fogyasztásának mellékhatásait: nem véletlenül nevezték el fosókának a vidéki táj útszéleit szegélyező, nagy mennyiségben rendelkezésünkre álló gyümölcsét.
Zümmög, csíp és viszket – zavaró tényezők és kellemetlen érzések, amelyek a főképp nyáron elhatalmasodó szúnyog- és légypopulációkra jellemző. Két állat, amiről talán mindenkinek az azonnali megsemmisítés jut eszébe, és amiről elsőre talán egyikünk sem tudna mondani semmi pozitívat. Pedig a kétszárnyúak világában sem minden fekete-fehér, és bizony a legyeknek és szúnyogoknak is sok mindent köszönhetünk. Igen, köszönhetünk!
