Az 1800-as években így írtak róla a Pesti Naplóban: „ez díszlik még a kertekben, ez ékesíti a női kalapokat, a szalon vázáit. Bezárja a nyár virágtermését, egyszersmind az ősz divatvirága is”. A krizantémról szólnak e sorok, az ősz egyik legkedveltebb virágjáról, mely éppen a napokban kap a legtöbb figyelmet. Kerekedjünk fel egy rövid időutazásra, és ismerjük meg ezt a pompás szépséget!
Karakteres íze és jellegzetes illata miatt a téli hónapok egyik slágerterméke, azonban kevesen tudják, hogy az év többi szakaszában is legalább olyannyira fontos és hasznos fogyasztása. Hagyjuk hát magunk mögött a skatulyát, és használjuk ki a fahéj rejtett képességeit a melegebb őszi napokon is, amikor jól esik egy fahéjas-almás sütemény teával vagy kávéval!
A véletlennek köszönhető felfedezések, triviálisnak tűnő elnevezések és apróságnak látszó dolgok világrengető hatásait ma is érezzük. Ezek közül az egyik a Föld legnagyobb kiterjedésű vizes élőhelyéhez, a Csendes Óceánhoz kapcsolódik.
Téli vagy nyári, ehető vagy mérgező, hatalmas vagy apró- szinte átláthatatlan az ősz sztárjának népes kínálata. Rengetegükben történő eligazodásunk azonban igenis fontos, mert nagyon nem mindegy, hogy melyiket tesszük az asztalra, és melyikkel díszítjük otthonunkat. Meglepően kevesen tudják például, hogy a Halloween körül fénypontját élő dísztökök már kis mennyiségben is mérgezőek. Egy kis eligazítással szolgálunk a tökdzsungelhez.
1979-ben nyilvánították védetté a rozsdás gyűszűvirágot (Digitalis ferruginea): természetvédelmi értéke 100.000 forint. A tátogatófélék családjába tartozó növény fokozottan védett fajként szerepel a védelmi listán, és vészesen zsugorodik állománya. Nemcsak különleges szépsége és ritkasága, hanem indikátor jellege is értékessé teszi, így érdemes tisztában lennünk azzal, hogy mit tehetünk és mit nem, ha találkozunk vele!
Talán nincs is olyan egészségügyi és életmódbeli kérdés, ami annyira foglalkoztatná az embereket, mint a teljesítőképesség növelése. Évezredek óta törekszünk arra, hogy kihozzuk szervezetünkből a maximumot, csökkentsük a fáradtságot, és fellendítsük szellemi és fizikai lehetőségeinket. A meddig és hogyan kérdése viszont kulcsfontosságú.
Hamarosan hidegebb arcát is megmutatja az ősz, tehát érdemes elgondolkodnunk pár kiegészítő beszerzésén, így alacsonyabb hőmérséklet mellett sem kell dideregve forgolódnunk éjszakánként. Egy tucatnyi apróságot szedtünk össze, amelyek segíthetnek. Különösen akkor érdemes magunkat melegíteni a lakás helyett, ha nagy térben lakunk.
A legtöbben már óvodáskorban megismerkedünk vele, és életünk több területén is alkalmazhatjuk alapjait – az origami, a hajtogatás művészete évszázadok óta végig kíséri életünket, és az elmúlt évtizedekben a művészetből tudománnyá, majd mozgalommá fejlődött. Ezt a csodálatosan komplex és tartalmas világot ünnepeljük ma, amelynek története önmagában is magával ragadó.
Most, hogy megérkezett az igazi ősz, és hullásnak indultak a levelek, láthatóvá válnak otthonunk és kertünk azon részei, ahol bármennyire is szeretnénk nincs lehetőségünk privát szférát teremteni. A kopaszodó orgonabokrok egyenes utat nyitnak a határos telkek teraszához, és bizony olyan helyzet is akad, hogy a teraszon tüsszentünk egyet, és szembenéz velünk az éppen szőlőket kötöző szomszédunk: „Egészségedre!”
Képzeljünk el egy olyan tervezési rendszert, ami valóban képes megteremteni a fenntartható emberi környezetet, méghozzá úgy, hogy megvalósítja a természettel történő harmonikus együttélést is. Egy olyan szemléleten alapuló gyakorlatot, amelynek etikai alapelve a Föld és az emberek védelme és a javak igazságos elosztása: ez a permakultúra jövőképe, amelyből most kedvenc gondolatainkat idézzük.
Modern világunkban az egyik leggyakrabban használt fém a lítium – legalábbis az új energetikai alkalmazások tekintetében biztosan. Kettős megítélése abban rejlik, hogy bár a tisztának nevezett energia fővédnökeként hirdetik, bányászati és kitermelési folyamata igencsak környezetszennyező. Lássuk, merre billen a mérleg nyelve: jó-e nekünk a lítium egyeduralma?
„Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája…” – szólnak Weöres Sándor versének első sorai. És valóban: most izzik a galagonya termése az erdőszéleken, azonban nemcsak a versben leírt faj szépségében gyönyörködhetünk. Számos más galagonya színesíti a tájat, köztük egy igen méltóságteljes, védett növényünk.