Éltető kert

Magyarország madarai: a rövidkarmú fakusz

Fák törzsén vagy a vastag ágakon leshetjük meg leggyakrabban, ahol rovarokból, hernyókból és pókokból álló étlapját igyekszik összeállítani. Szorosan kötődik az idős tölgyfákhoz, mert legszívesebben ezekben fészkel, így leginkább olyan helyeken verhet sátrat, ahol akad még egy-egy matuzsálem. 1901 óta védett madarunk: természetvédelmi értéke 25 000 forint. 

rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) Észak- és Kelet-Európa kivételével az egész kontinensen, valamint Északnyugat-Afrikában, Kis-Ázsiában és a Kaukázusban is elterjedt faj.

Jellemzően a domb- és hegyvidékek madara, de kisebb számban a síkvidéki tölgyesekben, árterekben és egyre inkább a városi parkokban is megtalálható. Magyarországon gyakori fészkelőnek számít: állománya állandó, fészkelőállománya stabilnak mondható.

Fotó: Flickr / Mickaël Dia 

A fakuszok jellegzetes viselkedési mintája, hogy csavarvonalban, lentről felfelé haladva vizsgálják át a fák kérgeit táplálékkeresés közben.

Nem tudnak fentről lefelé haladni, mint a csuszka, csak ebben a speciális fakusz-csavarvonásban. Hosszú csőrüknek hála azonban rendkívül hatékony kártevőirtók: a rovarokat, férgeket könnyedén kipiszkálják a fák kérgei alól.

Korodi Gál János ornitológus szerint egy fakusz pár egyetlen nap alatt akár 380-szor is megeteti fiókáit az elejtett rovarlárvákkal, tojásokkal, poloskákkal, bogarakkal, hernyókkal. Nem kis munkát végeznek élőhelyükön, így puszta jelenlétüknek is sokat köszönhetünk. „A 15 napi ivadékgondozás, az etetések száma 5700-zal fejeződik ki – ennyiszer szállnak a szülök a fakéreg mögött, a fák repedéseiben, bokrok alatt rejtőzködő fészekperemekre az „ízes zsákmánnyal” – olvashatjuk a hasznukat részletező írásokban.

Fotó: Wikipedia / Jimfbleak 

Évente egy, ritkábban két alkalommal költ. Fészkét az öreg fák kérge alá, azok repedéseibe rakja, meglepően alacsonyra: sokszor alig egyméteres magasságba.

Nagy fa híján a fakusz kiválóan alkalmazkodik a lehetőségekhez: számos feljegyzés szól arról, hogy kidőlt fákba, alig arasznyi magasságba építette otthonát: „1984. július 30-án a Fadd-Dombori Duna-ág melletti erdőben láttam egy rövidkarmú fakuszt, amint eleséget hordott fiókáinak… Megnéztem közelebbről a fészket. Teljesen szabályos fókuszfészek volt, de a bejárata mindössze 10 cm-re került a föld fölé. A repedés elég hosszú és széles volt, ezért beleláttam a fészekbe, ahol 4 két-háromnapos fióka tátogott” – olvashatjuk Csörgits Gábor feljegyzéseiben

Short-toed treecreeper (Certhia brachydactyla)

Fotó: 123RF 

A hímek a költésig igen aktívak: naphosszat énekelnek, mígnem össze nem áll az általában 6-7 tojásos fészekalj. Az utódok 15-16 napig fejlődnek a tojásokban, és a kikelés után szinte ugyanennyi napig gondozzák őket a szülők.

Mivel azonban egyre kevesebb a fészkelésre alkalmas természetes élőhely, megtelepedésüket nagyban segíthetjük azzal, hogy speciális fakusz-odút helyezünk ki kertünkbe.

A fakusz odú egy háromszög alakú farönk vagy deszka odú, amelynek a háromszög mindkét oldalán van berepülő nyílása. Berepülő nyílása 2-3 cm széles és 5-6 cm magas, kihelyezés magassága pedig 0,5-1,5 m között van, szorosan rögzítve a fa törzséhez. 

Fotó: Wikipedia / Zwiegel 

Az alig 10 grammos fakuszok tollazata kiválóan álcázza ezeket az ökörszemnél alig nagyobb madárkákat, így a lelkes megfigyelő igen komoly kihívás előtt találja magát. Próbálkozni azonban mindenképpen érdemes, mert egy fakusz fatörzsön járt tánca maradandó élmény.

Nyitókép: Flickr / Gérard Meyer

Ajánljuk még:

Magok elvetve, de hogyan neveljünk belőlük egészséges palántákat?

Aki a korai palántázás híve, már minden bizonnyal elvetette az első magokat. Ezzel a legkönnyebb feladatot el is végezte, mert bizony a neheze még csak most következik. Olyan egyszerűnek tűnik a magból növényeket nevelni, de az igazság az, hogy a beltéri palántanevelésnek valójában számtalan buktatója van. Tanácsainkkal abban igyekszünk segíteni, hogy ezeket a buktatókat mindenki elkerülhesse, és egészséges, életerős palántákat ültethessen majd ki a napfényre. Vágjunk is bele!