A rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) Észak- és Kelet-Európa kivételével az egész kontinensen, valamint Északnyugat-Afrikában, Kis-Ázsiában és a Kaukázusban is elterjedt faj.
Jellemzően a domb- és hegyvidékek madara, de kisebb számban a síkvidéki tölgyesekben, árterekben és egyre inkább a városi parkokban is megtalálható. Magyarországon gyakori fészkelőnek számít: állománya állandó, fészkelőállománya stabilnak mondható.
Fotó: Flickr / Mickaël Dia
A fakuszok jellegzetes viselkedési mintája, hogy csavarvonalban, lentről felfelé haladva vizsgálják át a fák kérgeit táplálékkeresés közben.
Nem tudnak fentről lefelé haladni, mint a csuszka, csak ebben a speciális fakusz-csavarvonásban. Hosszú csőrüknek hála azonban rendkívül hatékony kártevőirtók: a rovarokat, férgeket könnyedén kipiszkálják a fák kérgei alól.
Korodi Gál János ornitológus szerint egy fakusz pár egyetlen nap alatt akár 380-szor is megeteti fiókáit az elejtett rovarlárvákkal, tojásokkal, poloskákkal, bogarakkal, hernyókkal. Nem kis munkát végeznek élőhelyükön, így puszta jelenlétüknek is sokat köszönhetünk. „A 15 napi ivadékgondozás, az etetések száma 5700-zal fejeződik ki – ennyiszer szállnak a szülök a fakéreg mögött, a fák repedéseiben, bokrok alatt rejtőzködő fészekperemekre az „ízes zsákmánnyal” – olvashatjuk a hasznukat részletező írásokban.
Fotó: Wikipedia / Jimfbleak
Évente egy, ritkábban két alkalommal költ. Fészkét az öreg fák kérge alá, azok repedéseibe rakja, meglepően alacsonyra: sokszor alig egyméteres magasságba.
Nagy fa híján a fakusz kiválóan alkalmazkodik a lehetőségekhez: számos feljegyzés szól arról, hogy kidőlt fákba, alig arasznyi magasságba építette otthonát: „1984. július 30-án a Fadd-Dombori Duna-ág melletti erdőben láttam egy rövidkarmú fakuszt, amint eleséget hordott fiókáinak… Megnéztem közelebbről a fészket. Teljesen szabályos fókuszfészek volt, de a bejárata mindössze 10 cm-re került a föld fölé. A repedés elég hosszú és széles volt, ezért beleláttam a fészekbe, ahol 4 két-háromnapos fióka tátogott” – olvashatjuk Csörgits Gábor feljegyzéseiben.
Fotó: 123RF
A hímek a költésig igen aktívak: naphosszat énekelnek, mígnem össze nem áll az általában 6-7 tojásos fészekalj. Az utódok 15-16 napig fejlődnek a tojásokban, és a kikelés után szinte ugyanennyi napig gondozzák őket a szülők.
Mivel azonban egyre kevesebb a fészkelésre alkalmas természetes élőhely, megtelepedésüket nagyban segíthetjük azzal, hogy speciális fakusz-odút helyezünk ki kertünkbe.
A fakusz odú egy háromszög alakú farönk vagy deszka odú, amelynek a háromszög mindkét oldalán van berepülő nyílása. Berepülő nyílása 2-3 cm széles és 5-6 cm magas, kihelyezés magassága pedig 0,5-1,5 m között van, szorosan rögzítve a fa törzséhez.
Fotó: Wikipedia / Zwiegel
Az alig 10 grammos fakuszok tollazata kiválóan álcázza ezeket az ökörszemnél alig nagyobb madárkákat, így a lelkes megfigyelő igen komoly kihívás előtt találja magát. Próbálkozni azonban mindenképpen érdemes, mert egy fakusz fatörzsön járt tánca maradandó élmény.
Nyitókép: Flickr / Gérard Meyer
Ajánljuk még:
Tyúkhúr – a méltatlanul alulértékelt növény
Honnan szerezzük be az ehető virágokat?
Védett növényeink: a fiókás tyúktaréj
