A karácsonyi mákos bejgli, a pékségben illatozó mákos búrkifli, a porcukorral meghintett mákos tészta vagy az a csodálatos mákos nudli. Ízek és érzések, amelyeket gyakran szeretett nagyszüleinkhez, az ünnephez vagy éppen egy kellemes vasárnapi ebédhez társítunk, és amelyek minden nosztalgikus pillanatban melegséggel töltik el szívünket. Mák. A sokszínű, majd igazságtalanul feketelistára került növény, amelynek legnagyobb ereje nem gasztronómiai képességeiben lakozik, hanem csodálatos, gyógyító tulajdonságaiban. De mitől gyógynövény a mák, és hogyan hasznosíthatjuk kivételes erejét?

Ha szereted a teniszt, és megpróbálsz komoly meccset játszani egy négyéves ellen, hamar megunod, mert túl könnyű. Ezzel szemben, ha olyan profi teniszezővel játszol, mint például Serena Williams, gyorsan elveszíted a motivációd, mert túl nehéz, nincs sikerélményed. Aztán megjelenik Goldilocks, vagyis Aranyfürtöcske, aki az egyik legnépszerűbb angol gyerekmese, A három medve (The Story of the Three Bears) főszereplője. Mi történik ezután?

Pontosan 170 évvel ezelőtt, 1852. február 26-án született Michiganben egy híres orvos, aki nem tudományos felfedezéseivel került be a köztudatba, hanem egy egészen elképesztő alkotásával, amiről akkor még senki sem gondolta volna, hogy kiállja az idő próbáját. Ő volt John Harvey Kellogg, egy creeki seprűgyáros fia, a kukoricapehely feltalálója.

Felmelegítve csak a káposzta jó – tartja a mondás, de talán ideje ezt megcáfolnunk. Akad ugyanis bőven olyan étel a hazai konyhában, amely másnap nemcsak, hogy ugyanolyan finom, de adott esetben még finomabb is, mint frissen fogyasztva. Hogy melyek ezek a fogások, és melyiknél mire kell figyelnünk? Már mutatjuk is!

„Bíró úr, de hát legyen szíve!” – hangzik az ismerősen csengő mondat. És valóban: az igazságszolgáltatás bármennyire is a tények és objektív tényezők terepe, elengedhetetlen része az emberi faktor is, hiszen minden ügy, minden történés és minden egyes körülmény egyedi a maga nemében. Minden tett egy emberi történet, minden ítélet egy sors első lépcsőfoka, egy jó vagy szörnyen rossz felvonás, ahol a mi világunk játssza a főszerepet, akármilyen világ is az. Születtek már rossz, igazságtalan és elfogadhatatlan ítéletek, nem is kevés. Megoldásra pedig szükség van, ehhez kétség sem fér. De vajon valóban ott kell keresnünk a megváltást, ahol a lényeg vész el, az ember önmaga?

Világszerte hivatalos mérőállomások százai gyűjtik az adatokat azzal kapcsolatban, hogy milyen levegőt szívunk valójában: mennyire nevezhető frissnek és tisztának az éltető oxigén, és milyen környezeti feltételek mellett éljük mindennapjainkat. Pár évvel ezelőtt azonban a már működő rendszer reményteli fejlődésnek indult: háztartások, civilek is csatlakoztak a monitorozáshoz, hogy valós adatokkal lássák el nemcsak a hivatalos mérőállomásokat, hanem elsősorban önmagukat. Hogy megtudják, milyen levegőt is szívnak valójában. A jó hírünk pedig az, hogy mindannyiunk számára nyitott a lehetőség, amelyet a szállópor-szenzor hoz el otthonainkba.

Emlékszem szemeim izgatott cikázására, ahogy az időt megállítva pergették a sorokat. A könyv lapjainak halk susogására, a sosem látott nádasok világának filmszerű életre kelésére. Matula bácsi tanításaira, az ismeretlen ismerőssé váló berekre, Tutajos és Bütyök kalandjaira. Már akkor bakancslistámra került a Kis-Balaton felfedezése, ám csak jóval később, felnőtté válásom küszöbén élhettem át ezt a különleges élményt.

A híres londoni köd. Ma már a legtöbben csak a népszerű királyi sorozat epizódjaiból hallanak róla, de kétségkívül a történelem egy különösen bizarr eseménye volt, ami bizonyítékul szolgált arra vonatkozóan, hogy milyen pusztító hatása lehet a mértéktelen és sokszor önző érdekek vezérelte környezetszennyezésnek. És hogy miért válhat előnyünkre, ha megismerjük a híres decemberi köd leereszkedésének igaz történetét? A válasz talán mindannyiunknak más, de a tanulság és a következtetések levonása reményeim szerint minden listán rajta lesz.

„Jövőre minden máshogy lesz”, fogadkozunk. Aztán átbillenünk az új évbe, és a lendület pár nap vagy pár hét után alábbhagy. De vajon mi lehet olyan különleges az év utolsó napján, miért érezzük fontosnak ígéretekkel kezdeni az új esztendőt, és mi okozza a gyorsan elillanó lelkesedést? Az újévi fogadalmak csodás pszichológiáját tárjuk most Önök elé – remélve, hogy van még mód a megújulásra most is...

Bolygónk közös örökségünk, otthonunk, örök inspirációnk. Megóvása magunk és az utódaink számára egy olyan misszió, amely néha nehezen összeegyeztethető fogyasztói, ipari, globalizált, digitális jelenünkkel. Ennek megértése kulcs ahhoz, hogy úgy alakíthassuk ki mindennapjainkat, és úgy határozzuk meg céljainkat, hogy e nagy közös célt tudjuk szolgálni. Szerencsére szakirodalomban sem szűkölködünk.  

Kevés olyan dolog van – sőt az idő múlásával egyre kevesebb – amin össze tudunk szólalkozni a férjemmel. Mit ad Isten, a téli szellőztetés egy ilyen dolog. Az álláspontok egyértelműek: szerinte fűtünk és hideg is van, szerintem pedig kell a levegőcsere. Én igyekszem egy kereszthuzattal rövid idő alatt kivitelezni ezt, ő pedig elfogadja, hogy ezen kár vitatkozni. Mert ha valamiben biztos vagyok, amellett határozottan kiállok, és a téli szellőztetés fontossága éppenséggel ilyen dolog. És hogy miért fontos a leghidegebb napokon is beengednünk a természetet? Hogyan kell jól csinálni, és mire figyeljünk oda? Máris megmutatom!

Emlékszünk a Jetson család elnevezésű animációs játékfilmsorozatra? Itt egy család kalandjait követhetjük nyomon egy futurisztikus világban. Nemcsak robot-házvezetőnő áll rendelkezésükre, hanem a lebegő házak és a repülő autók korában élnek. Lehet, hogy hamarabb érünk a Jetsonok jövőjébe, mint gondolnánk.