Ruth 1884-ben született, és egészen sokáig városi lányként élte mindennapjait. 18 évesen New York-ba költözött, ahol ápolónőként, könyvelőként, titkárnőként és gyári munkásként is dolgozott. Viszonylag későn, 45 évesen ment férjhez, vidékre költözött, ahol 1930 tavaszán tette első kísérletét egy veteményes kialakítására.
A kertészkedés első éveiben Ruth még a hagyományos technikákat és gyakorlatokat alkalmazta kertjében, hiszen nem sok ismerete volt a termelésről.
Aztán ahogyan egyre jobban belerázódott, más irányban kezdett gondolkodni. Elhatározását és szemléletformálását azonban egy másik, életszerű tényező is nagyban befolyásolta: túl sokat kellett várnia a talajművelő gépekre, amik gyakran késve szántották fel a talajt, ezzel is növelve az amúgy sem hosszú tenyészidőszakokat. Ruth tehát megunta a várakozást, és saját kezébe vette az irányítást.
1944 tavaszán úgy döntött, hogy nem fogja megvárni a szántót, ehelyett elülteti a magokat maga, és csak szimplán letakarja őket. Feljegyzései szerint nem várt sikert tapasztalt: amikor új kertrészt indított, az első évben trágyát szántott a rosszabb minőségű talajba, majd folytatta talajtakarással, amit egész évben a kertben hagyott. Legalább 8 hüvelyk vastag talajtakarót alkalmazva feltűnően jó hozamra számíthatott. Talajtakarásra a kéznél lévő anyagok kombinációját használta – ezek hasonlóak voltak a komposzthalmokban található anyagokhoz.
Korának bátor újítója szerint a konyhakerti művelésben nincs szükség ásásra. Tapasztalatai szerint egy egészséges kertben még azok a növények is vígan elélnek ásás és szántás nélkül, amelyeknek a nagy könyv szerint szükségük lenne rá.
Az évek előrehaladtával Ruth finomította technikáit: egész évben használható talajtakarót alkalmazott, ami gyakorlatilag kiküszöbölte a hagyományos kertészkedéshez kapcsolódó munkákat. A róla szóló film a maga nemes egyszerűségében mutatja meg az, hogy hogyan tud egy kertbarát kis időráfordítás mellett olyan konyhakertet fenntartani, ami szinte mindennel ellátja, amire a konyhában szüksége van. Ruth módszerével egy alig 15 négyzetméteres kiskertben is lehetővé válik az önellátás- miközben a természet védelme, kímélése is megvalósulhat.
Egyedi megközelítéseit, gyakorlati tanácsait publikálta is az Organic Gardening and Farming magazinban, valamint számos könyvet, útmutatót is írt.
Miért annyira forradalmi, merész és különleges Ruth Stout munkássága? Gondoljunk csak bele: az 1930-as évek óta Amerikából terjedő, profitorientált, nagyüzemi mezőgazdaság gyakorlatilag évtizedekig bekebelezett mindenkit – elhitetve, hogy csak küzdelmes munka, sok pénz és halomnyi vegyszer által teremthetjük meg azt a termelési rendszert, ami képes ellátni bennünket. A műtrágya és növényvédőszerek uralta világ már azokban az években is azzal fenyegetett, hogy akár már száz éven belül tönkretehetjük termőföldjeinket, kimeríthetjük természetes bázisunkat, ezzel pedig élelmiszerellátási gondokat zúdíthatunk a nyakunkba. Ha jobban belegondolunk, és tovább nézünk az elkényelmesedett, modern fogyasztói társadalom függönyei mögé, akkor ez a világ talán már el is érkezett.
Ruth Stout és az általa kidolgozott életigenlő, ember- és környezetbarát kertművelési gyakorlat nem más, mint a mai biokert és vegyszermentes-, vagy ökokert egyik alapköve,
amit azért is tartok nagyon hasznosnak, mert rendkívüli egyszerűséggel tárja a lehetőségeket a nézők és olvasók elé.
Mindazoknak ajánlom Ruth munkásságát, akiket megijesztenek a nagy szavak, a bonyolultnak tűnő termelési rendszerek, vagy a szigorú szabályok és elvárások.
Konyhakertet mindenképpen érdemes Ruth módszerével kezdeni, mert kiváló alapot szolgáltat a mai keretek között folytatható fenntartható kertműveléshez.
Érdemes tehát betartanunk fő szabályait:
- ne műveljük a talajt feleslegesen,
- ne gyomláljunk feleslegesen,
- ne kapáljunk,
- ne permetezzünk feleslegesen!
Nincs szükség a műtrágyák használatára, sőt: egy kiegyensúlyozott kertben, ahol biztosítjuk a takarást és a tápanyagpótlást, ott még öntözésre sem igazán van szükség.
„Csak vetek és aratok” – ennyi az egész.
