Jellegzetes és jól azonosítható faj, aminek termőhelyein kevés rokonával találkozhatunk - így nemigen téveszthetjük össze más fajokkal.
A mocsári lednek(Lathyrus palustris) 1993 óta élvez védettséget hazánkban: természetvédelmi értéke 10 000 forint. Termete a húsz centiméter és az egy méter között igen széles skálán mozoghat - fekvő vagy felfutó évelőnk. Az egész növény kopasz, szürkészöld viaszbevonat borítja, és szára már a tövétől elágazik: a négyszögletű szárból két él szárnyszerűen ellaposodott.
Összetett levelei 2–3 pár hosszúkás-lándzsás, kihegyezett csúcsú levélkéből és több ágú kacsból állnak, emellett a levélnyél alapi részén, a nyél mellett egy-egy szálas-lándzsás pálhalevél is található. Virágkocsánya a levelek hónaljában fejlődik, és jellemzően 4–6 virágú. A virágok másfél centiméter hosszúak, színük kékeslila, a termése pedig 3–4 cm hosszú hüvelytermés.
Bár virágzásának jellemző időszaka a júniustól augusztusig tartó időszak, előfordulhat, hogy még októberben is találkozhatunk virágba borult példányaival. A mocsári lednek nevéhez híven a mocsárrétek, láprétek, nádasok, magassás-társulások, és a ligeterdők, láperdők jellemző faja, ami az ország számos területén elérhető és megcsodálható. Találkozhatunk vele a Cserhát, a Bükk, Bakonyalja, a Balaton, Somogy, Szigetköz és a Duna-Tisza köze vidékein is, de a Tiszántúlon, a Nyírségben és a Turján-vidéken is megcsodálhatjuk.
Sok helyütt előfordul, de nem nagy számban - inkább a ritka fajok között tartják számon. Már csak azért is, mert jellemző élőhelyei egyre inkább eltűnőben vannak: a jó állapotú, természetes láp- vagy mocsárrétek száma és területe sajnos fogyóban van. Élőhelyét a lecsapolások, a mezőgazdasági művelés és az élőhelyek más célok mentén történő felszámolása is veszélyezteti.
A mocsári lednek a biodiverzitás szempontjából is értékes fajnak tekinthető, ráadásul pillangósvirágú rokonaihoz hasonlóan fontos szerepet tölt be a nitrogén megkötésében is, emellett a gyökerein élő baktériumok segítségével gazdagítja a talajéletet. Jelenléte egyértelmű képet ad az élőhely ökológiai egyensúlyáról és a talaj minőségéről is, nem véletlen, hogy a természetvédelemben indikátorfajként tartják számon.
Voltak időszakok, amikor elgondolkodtak zöldtakarmányként történő felhasználásának lehetőségeiről, hiszen fehérjében gazdag, és rokonaihoz hasonlóan a juhok és szarvasmarhák is szívesen fogyasztják. Azonban a mocsári lednek úgynevezett antinutritív anyagokat tartalmazhat, amelyek nagy mennyiségben fogyasztva mérgezők lehetnek az állatok számára: ezek főként az idegrendszerre hatnak és egy Lathyrismus nevű betegséget okozhatnak. Ezt a betegséget a Lathyrus nemzetségbe tartozó bizonyos hüvelyesek fogyasztása okozhatja, és háromféle lathyrizmus is létezik (a neurolathyrizmus, az osteolathyrizmus és az angiolathyrizmus), amelyek mindegyike gyógyíthatatlan, pusztán tüneteikben és az érintett testszövetekben különböznek egymástól. Az ezzel kapcsolatos szakvélemények igencsak különböznek: egyesek szerint a mocsári lednek nem hozható összefüggésbe a betegséggel, míg mások szerint esetében is fennáll ennek lehetősége. Jó példa erre kínai tradicionális felhasználásának története, miszerint Kínában éhínség idején fogyasztották, de észrevették, hogy nagy mennyiségben fogyasztva a végtagok bénulását okozhatja.
Egy biztos: idehaza nem releváns bármely irányú felhasználása - az ő helye a természetben, természetes életközösségében van. Itt tudja ugyanis betölteni azt a szerepét, amit a természet neki szánt, támogatva a talajéletet, a helyi ökoszisztémát.
Történelmi kertek
Monet kertje Giverny-ben
