Híres nők a történelemben: Eunice Foote, aki megismertette a világgal az üvegházhatást
A tudomány története nemcsak felfedezések sorozata, hanem láthatatlanná vált élettörténetek gyűjteménye is. Számos olyan kutató dolgozott a múltban, akinek felismerései később alapvetővé váltak, mégsem kapták meg a nekik járó figyelmet. Különösen igaz ez a női tudósokra, akik a 19. század társadalmi korlátjai között gyakran csak közvetve, mások neve mögött jelenhettek meg a tudományos nyilvánosság előtt.
Közéjük tartozik Eunice Foote is – egy amerikai kutató, aki már az 1850-es években kimutatta, hogy a napsugárzás hatására bizonyos gázok felmelegítik a levegőt. Ez a felismerés ma az üvegházhatás alapelveként is ismert, és a modern klímatudomány egyik sarokkövének számít. Foote munkája azonban évtizedekre feledésbe merült. Története így nemcsak tudományos, hanem társadalomtörténeti tanulság is: arról szól, hogyan tűnhet el egy korszakalkotó felismerés a szerencsétlen körülmények és az emberi gyarlóságok árnyékában.
Eunice Newton Foote 1819-ben született az Egyesült Államokban, abban az időszakban, amikor a nők számára a felsőoktatás és a tudományos pálya szinte elérhetetlen volt. Tanulmányait mégis egy olyan intézményben végezhette, amely korai támogatója volt a nők oktatásának- így élete nem vált el élesen a kor társadalmi mozgalmaitól sem: részt vett az 1848-as Seneca Falls-i nőjogi egyezményben is, amely az amerikai nőmozgalom egyik kiindulópontja lett. Foote tehát egyszerre volt a tudomány iránt érdeklődő kutató, társadalmi reformer és a női egyenjogúság korai támogatója- és ez a kettősség meghatározta későbbi megítélését is.
Úton az üvegházhatás felé
Látszólag egyszerű kísérlete rendkívül előremutató volt: üveghengerekbe különböző gázokat zárt, majd napfénynek tette ki őket, és mérte a hőmérsékletváltozást. Megfigyelte, hogy a szén-dioxidot tartalmazó levegő erősebben felmelegszik, hogy bizonyos gázok hosszabb ideig tartják meg a hőt, és hogy a légkör összetétele befolyásolhatja a Föld hőmérsékletét. Következtetése különösen figyelemre méltó volt, hiszen arra a megállapításra jutott, hogy ha a légkörben több szén-dioxid lenne, a Föld melegebbé válna. Ez a gondolat pedig több mint egy évtizeddel megelőzte a később híressé vált kutatásokat, annak ellenére, hogy alig kapott visszhangot.
1856-ban publikált cikke, melyben bemutatta a hő szén-dioxid és vízgőz általi elnyelését, és azt a hipotézist állította fel, hogy a légkörben lévő változó szén-dioxid-mennyiség megváltoztatja az éghajlatot, az első ismert, tudományos folyóiratban megjelent amerikai nő által publikált publikáció volt a fizika területén. 1857-ben publikált egy második cikket is a légköri gázok statikus elektromosságáról, és bár nem volt tagja az Amerikai Tudományfejlesztési Társaságnak (American Association for the Advancement of Science, AAAS), mindkét cikkét felolvasták a szervezet éves konferenciáin.
Foote híressé vált tanulmányát ezen a tudományos konferencián mutatták be, de nem ő maga, hanem egy férfi tudós olvasta fel, ami önmagában is jelzi a kor társadalmi korlátait. Nem véletlen, hogy a tudósnő nem élvezhette a sikerével járó figyelmet és elismerést, hiszen nőként akkoriban nem lehetett teljes jogú tagja a tudományos közösségnek, ráadásul mivel kísérlete egyszerű eszközökkel készült és a klíma kérdése akkor még nem számított központi témának, nemigen figyeltek rá. Nem túlzás azt állítani, hogy a kor kicsinyességének és társadalmi tévútjainak következtében az üvegházhatás első kísérleti bizonyítéka évtizedekre eltűnt a tudományos emlékezetből.
Titkos találmányok
Eunice Foote és férje, Elisha is feltalálók voltak. 2020-ban napvilágot látott egy hír, miszerint Elisha 1842-ben szabadalmat nyújtott be egy termosztáttal szabályozott főzőlapra, amelyet valójában Foote talált fel. Ekkor derült ki az is, hogy Foote találmányait többnyire a férje nevében szabadalmaztatta, mivel férjes asszonyként nem tudta volna bíróság előtt megvédeni azokat. Sőt mi több: az azóta feltárt feljegyzések szerint még maga Foote is elismerte ezt a gyakorlatot 1868-ban, és véleménye szerint a korában benyújtott szabadalmak fele valójában nők találmányaira vonatkozott, de mivel a férfiak birtokolták a modell elkészítéséhez szükséges pénzt és presztízsre törekedtek, a saját nevükön vették fel a női szabadalmakat.
Foote viszont nem hagyta annyiban: 1860-ban már saját nevében nyújtott be szabadalmat egy vulkanizált gumiból készült cipő- és csizmabetétre, amely megakadályozta a csizmák és cipők "nyikorgását". Egy általa feltalált, pántok nélküli korcsolyáról pedig az Emporia News számolt be 1868-ban. 1864-ben kifejlesztett egy új, hengeres papírgyártó gépet- a Daily Evening Star arról számolt be, hogy a gép lehetővé tette a jobb minőségű csomagoló- és nyomópapír előállítását alacsonyabb költségek mellett, és egy Fitchburgban működő cég, amely használta a gépet, arról számolt be, hogy a géppel akkoriban naponta 157 dollárt takarítottak meg, ez mai árfolyamon számolva körülbelül 2800 dollár lenne.
Leporolt könyvek
Foote nevét csak a közelmúltban emelték vissza a tudomány történetébe: történészek és klímakutatók ismerték fel, hogy munkája megelőzte korát, hogy valóban helyes fizikai következtetéseket vont le, és hogy ezzel alapot teremtett a későbbi kutatásoknak is. Ma már egyre több tanulmány hivatkozik rá az üvegházhatás korai felfedezőjeként. Ez a késői elismerés azonban nemcsak róla szól, hanem mindazokról a nőkről is, akik hozzájárultak a tudomány fejlődéséhez, mégis háttérbe szorultak.
Külön érdekesség, hogy csak a 21. században jöttek rá arra, hogy munkássága megelőzte John Tyndall felfedezéseit is, akit a tudósok az üvegházhatás infravörös sugárzással járó mechanizmusának első kísérleti bemutatójaként ismertek el. Munkájának részletes vizsgálata megerősítette, hogy három évvel azelőtt, hogy Tyndall 1859-ben publikálta volna tanulmányát, Foote felfedezte, hogy a vízgőz és a szén-dioxid elnyeli a napfény hőjét, emellett az a nézete, miszerint a légköri vízgőz és szén-dioxid szintjének változásai éghajlatváltozáshoz vezetnek, öt évvel előzte meg Tyndall 1861-es publikációját.
Munkásságának utókor általi elismeréseként 2022-ben az American Geophysical Union megalapította a The Eunice Newton Foote Medal for Earth-Life Science díjat a kiemelkedő tudományos kutatások elismeréseként.
Foote története rávilágít arra, hogy a tudomány nem pusztán objektív felismerések terepe. A társadalmi környezet ugyanis nagymértékben meghatározza, hogy ki jut szóhoz, kinek a nevét jegyzik fel, és mely eredmények válnak ismertté. Nem véletlen, hogy a női kutatók láthatóságának kérdése még ma is aktuális, annak ellenére, hogy a helyzet sokat változott.
Borítókép: commons.wikimedia.org
Fordulatos női sorsok
Bulyovszkyné Szilágyi Lilla
