Sok olyan értékes munka és hivatás van körülöttünk, aminek képviselői csendben, sokszor láthatatlanul alkotnak valami nagyot, valami maradandót. Ilyennek képzelem el a növénynemesítők munkáját is, akik a folyamatosan változó környezet igényeihez igazodva igyekeznek olyan fajtákat létrehozni, amelyek képesek helytállni az egyre intenzívebben elénk gördülő akadályok világában. Munkájuk egyedi és megismételhetetlen- ez előtt is tisztelgünk mostani válogatásunkkal. 

A bokrokhoz közelítve egy pillanatra lelassítottam lépteimen. Sokáig kellett emelnem tekintetem horizontját, hogy a kék égbolt felé magasló ágak csúcsait is elérjem vele. Rég nem jártam erre. Csodálkozva néztem a napsugaraktól fénylő levelek sűrűjét, az egymás után sorakozó meleg színű termésfürtöket, amelyeknek súlya édes teherként húzta a büszke ágakat. Akácosok és évtizedes gyümölcsösök titkos sűrűjében vezetett utam, hogy megismerjem tíz év történetét. Hogy átélhessem egy nehéz, kitartást és türelmet igénylő munka egyedülálló értékeit, a történelem harcosainak csodanövényét, az eredeti, az igazi homoktövis krónikáit. Megérte.

Színek, illatok és élmények lengik körül az augusztusi kertet, ami rengeteg örömöt ad nekünk ebben a hónapban is. Ha eddig jól végeztük dolgunkat, akkor nem kell különösebb küzdelmekre számítanunk, de azért van pár olyan feladat, amit nem érdemes elhalasztanunk. Nézzük, mik a legfontosabb teendőink a nyár utolsó havában a kertben!

Az őszibarack közeli rokona, kedvező körülmények között csodálatos fává fejlődik. A kései fagyokat nem szereti, ezért hazánkban sok helyütt kétségessé vált termesztése, mégis egyedülálló erővel képes megküzdeni a száraz, sziklás lejtőkkel is. Nem egyszerű tehát megtalálni ideális helyét, de ha ezt a nehéz feladatot megoldjuk, akkor egy igen értékes növénnyel gazdagodhatunk. A mandula története következik.

Jeges vagy krémes, gyümölcsös vagy tejszínes, pálcikás vagy szeletelhető – szinte kimeríthetetlen azoknak a jeges finomságoknak a sora, amit odahaza magunk is elkészíthetünk. És nemcsak hogy elkészíthetünk, de érdemes is ezt megtennünk, ugyanis így egy bolti verzióknál sokkal egészségesebb nyári finomságot kaphatunk. Gyümölcsös jégkrémajánlónk következik. 

A kerti mák egy sokak körében megosztó élelmiszernövényünk, ami kedvenc menzai tésztánkként végig kísérte gyermekkorunkat, ám ugyanennyire intenzív nyomot hagyott a köztudatban egy sokkal negatívabb oldaláról is: az ópium készítésének alapanyagaként. Hogy ki merre foglal állást, az egyéni döntés kérdése, annyi bizonyos, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható, élelmezési célra előállított mákot biztonsággal fogyaszthatjuk, és nemcsak hogy fogyaszthatjuk, de fenséges finomságokat is készíthetünk belőle.

Alapvetően úgy gondolom, hogy a gyomokat nem irtani kell, hanem újraértelmezni a velük kapcsolatos nézeteinket, azonban valóban lehetnek olyan helyek otthonunk körül, ahol valamilyen okból kifolyólag nincs maradásuk. Ilyenkor sem kell a károsabbnál károsabb vegyszerek után nyúlni, hiszen számos, sokkal kevésbé ártalmas módszer közül válogathatunk.

A legtöbben aszalva fogyasztják, pedig sokkal több lehetőség és felfedezésre váró turpisság lapul bokrai mélyén. Egy évben kétszer, július és október tájékán élvezhetjük gyümölcsei zamatát, vagy a két hónap között végig, hiszen érési lefutása elhúzódó. De ki lehet ez a kétes hírnek örvendő növény, és hogyan ismerkedhetünk meg vele?

Volt Perzsiának egy különleges kincse, amely a koriander, szőlő, dió és köménymag között elbújva szép lassan beszivárgott a Földközi-tenger térségébe. Mindez több mint 5000 évvel ezelőtt történt. Meghódította Iránt, Pakisztánt, Indiát, és Oroszországot is, fénykorának tollforgatói pedig előszeretettel emlékeztek meg róla híres műveikben: legyen szó a homéroszi himnuszokról vagy a Korán feljegyzéseiről.

Sokunknak vannak régi, megsárgult papírokkal teli, de annál értékesebb receptgyűjteményei, amiket még nagyanyáink vagy az ő nagyanyáik hagytak ránk. Egy-egy nyugodt nyári estén érdemes fellapoznunk ezeket a kincset érő könyveket, mert rég elfeledett receptekre lelhetünk. Most saját örökségemből hoztam egy kis ízelítőt…

Ha emlékeim nem csalnak, általános iskola alsó tagozatában ismerkedtünk meg az erdő fogalmával. A negyedik osztályos tankönyvek gazdagon illusztrálták a növényvilág szintjeit, az avarban megbúvó állatokat, a lombhullató fák típusait. Mégis: két évtizednek kellett eltelnie, hogy valóban megismerjem ezt az elbűvölő világot, és biztos kézzel gyűjthessem egyedülálló kincseit. Mostanában éppen a vadszedret. 

Almapektin: a legtöbb háziasszony valószínűleg már találkozott vele ilyenkor, a kamra feltöltésének időszakában. Befőzéshez, sűrítéshez használjuk, hiszen egy kiváló zselésítő, gélképző anyag. Egy természetes rost, ami a megfelelően és pont érett almában nagy mennyiségben van jelen (a túlérett gyümölcsben már sokkal kisebb mennyiségben található), és ami egyre inkább reneszánszát éli egészségünkre gyakorolt pozitív hatásai miatt.