Hívják csírágnak vagy nyúlárnyéknak is ezt a Kelet-Szibériából származó zöldségnövényt, ami pár évvel ezelőttig méltatlanul volt Kert mellőzött alapanyaga a magyar konyhának: hiszen termesztése viszonylag egyszerű, és beltartalmi értékei is figyelemre méltóak.

Magas vagy alacsony, kis lyukas vagy nagy nyílású, álló vagy fektetett – variációk feldolgozhatatlan sorával találjuk szembe magunkat, amikor kertünk madarai számára igyekszünk egy kis segítséget nyújtani. Nem egyszerű eligazodni a különböző típusok útvesztőjében, ezért most egy részletes útmutatással készültünk – egy igazán madárbarát tavasz reményében. 

Talán mindannyian ismerünk egy-egy olyan fát, aminek árnyékában már gyermekkorunkban is megpihentünk, vagy amely megmentéséért egy egész város fogott össze. Találkozhattunk már olyannal is, amely csodával határos módon élte túl a legnagyobb viharokat, vagy amelyet a kihalás széléről sikerült visszahozni. Minden ilyen fának és minden hozzá kapcsolódó történetnek inspiráló ereje van, ezért ne habozzunk: jelöljük kedvenc történetünket, és lombkoronás főhősét az idei Év Fája versenybe!

Az útról már látszódtak a romok, amelyek méltóságteljes óriásként emelkedtek a kissé kopár, márciusi tájban. Érezni lehetett, hogy valami egészen kivételes élmény vár ránk a falak mögött, de az eszembe sem jutott, hogy valami mással, valami sokkal többel távozhatok a puszta látogatásnál.

Fiatal korában, a műszaki rajzok készítése közben még eszébe sem jutott, hogy valamikor, a távoli jövőben egy teljesen más területen kamatoztathatja kézügyességét és kreativitását. Aztán jött egy ötlet, megépült az első kemence, és ez elindított egy teljesen új életet, aminek középpontjában a mézeskalácsok és a népművészet hagyományainak ápolása áll. Turós Jánossal, a Kaptár Egyesület elnökével beszélgettünk mesterségekről, népművészetről és a fiatalabb generációk bevonásáról.

Bár a kajszibarack mindig is kihívások elé állította a termelőket és lelkes kerttulajdonosokat, a kajszifákon az utóbbi időkig nem volt jellemző a levéltetvek kártétele, de jelenléte sem igazán. Az elmúlt években azonban szembetűnő változást tapasztalhattunk az ágak sűrűje között: egyre jelentősebbé vált a levéltetvek térfoglalása. Mi állhat a változás hátterében, és mit tehetünk ellene: ennek igyekeztünk utánajárni.

Elfelejtettük, vagy csak nem akarjuk látni azt, amit elődeink pontosan tudtak: a körülöttünk élő csendes segítők nélkül nincs sikeres mezőgazdaság. Halkan, szinte észrevétlenül végzik munkájukat – de mi már nem halljuk meg a halk csodákat. Nem látjuk, nem tanuljuk, és már észre sem vesszük – pedig nélkülük valószínűleg sehol sem tartanánk.

Ha ismersz olyan helyet, ahol a növények az „égig érnek”, és úgy gondolod, hogy ez a városi környezetben magasodó üde színfolt érdemes az elismerésre, akkor ne habozz: jelöld KlímaSztárnak! Az elismeréssel nemcsak egy díjat adhatsz, hanem segíthetsz abban is, hogy a települések az éghajlat védelmét célzó mintaértékű tevékenységeiket bemutathassák szerte az országban – ezzel példát állítva egymásnak, és inspirálva a további cselekvésekre.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) 2022. december 14-én hivatalosan is elismerte a zero waste (nulla hulladék) erőfeszítéseinek fontosságát, és ezt jelezve március 30-át Nemzetközi Hulladékmegelőzési Világnappá nyilvánította. 2023-tól tehát minden évben, egy világnap keretein belül is hangot adunk annak, hogy a hulladékkezelési szokásainkon, fogyasztói magatartásunkon sürgősen és drasztikusan változtatnunk kell.

Az őskorban az ember a sós források vízét, a hamut és pár aromás növényt használt fűszerezésre, édesítőnek pedig a vadméhek mézét és a jávorfa nedvét fogyasztotta. Az ókorban már virágzott a fűszerkereskedelem: ismerős volt akkoriban a szezám, a kömény, az ánizs, a kapor, a koriander, a menta, a zsálya, a majoránna, a ruta, a bors. Mátyás király idejében kedvelt fűszerek voltak az olaszdió, a sáfrány, a fahéj, a gyömbér és a kapor is, a húsételeket erősen fűszeres mártásokban tálalták fel. Aztán valamikor a 18. század vége felé lassan elkezdett kikopni az egykor volt gazdag ízvilág, és ma már a hagyományos ízeink töredékét sem ismerjük. Változtassunk ezen!

Míg idehaza általában csak a kertészeti árudák színes, „gyerekeknek első ideális növény” kaktuszaival találkozhatunk, addig a kaktuszfélék családja ennél jóval összetettebb képet mutat. A közel 2000 fajt magába foglaló Kaktuszfélék (Cactaceae) mind változatosságban, mind hozzáadott értékben sokkal többet tudnak annál, amit eddig láttunk belőlük – mindezt Európa legnagyobb kaktuszgyűjteményében tudhattuk meg.

Talán a napfény, talán a melegedő idő teszi, de a tavasz beköszöntével valahogy sokkal több figyelem és energia jut azokra a pillanatokra, amikor meglepjük szeretteinket. Apró figyelmességek vagy éppen nagy családi ünnepek- vannak olyan ajándékok, amikkel nem nyúlhatunk mellé. Legalábbis ha kertbarátról van szó, biztosan nem…