Egy az élet - ezt kell jól csinálni Egy.hu logó
Friss
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka kertészmérnök és szociológus

Gyermekkoromban óceánkutató akartam lenni: bölcsész lett belőlem, szociológus. Habár imádtam a társadalomtudományok világát, az élet mégiscsak úgy hozta, hogy a természetben leljem meg hivatásomat. Közel egy évtizednyi munkával építettem fel vegyszermentes gazdaságomat, ahol a vadvilág védelmével, a biodiverzitás megőrzésével és az ökoszisztéma helyreállításával foglalkozom. Hiszem, hogy az igazi tudás a gyakorlat és tudomány egymásba fonódásával szerezhető meg, ezért mindennapjaimban ugyanolyan fontos szerepet tölt be a gumicsizma, mint a tagsági igazolvány. Célom, hogy írásaimmal közelebb hozzam az olvasót egy olyan világhoz, ami megszámlálhatatlanul sok élményt és értéket tartogat számára, és ami mindannyiunk számára nélkülözhetetlen.

Az év vége felé közeledve szinte egy pillanatnak tűnik az elmúlt esztendő. 2023 sem volt más, mint a többi: egy számtalan szép pillanatot és közel ugyanennyi bánatot is adó év, amiben örömteli születések és könnyes búcsúzások tarkították mindennapjainkat. Szóljanak most e sorok azokról, akiknek bár kezét el kellett engednünk, emléküket minden bizonnyal örökké magunkban hordozzuk.

Béda Dorottya még be sem töltötte a tizedik életévét, de már tudja: édesanyja cukrászműhelyében szeretne dolgozni, és a Krémek kréme nevű, gyerekeknek szóló cukrászversenyen is első helyezést ért el. Felnőtteket megszégyenítő kézügyességgel formálja a fondantokat, kreatív ötletekkel segíti az édes pillanatok megteremtését – és mindemellett a tanulást sem hanyagolja el. Vajon mennyire összeegyeztethető az iskolai teljesítmény a délutáni elfoglaltságokkal, és mi az a határ, ameddig elmehetnek gyermekeink hobbijuk világában? Egy izgalmasan finomhangolt rendszer mindennapjairól kérdeztük az érintetteket.

Mi volt ma a suliban? „Semmi.” Megbántottalak, drágám? Látom, hogy rossz kedved van. „Nem” – ha ezek ismerős helyzetek, érdemes válogatni a beszélgetésindító társasjátékok közül! Van az úgy, hogy kimerül a lélek-raktár, és már egyedül kevesek vagyunk az akadályok elhárításához. Forduljatok szakemberhez! – kezdik a jótanácsok sorát a barátok. De mi van akkor, ha valaki nem az a terapeutához járó típus, és minden porcikája vagy éppen pénztárcája tiltakozik egy külső szereplő bevonása ellen?

Előre le kell szögeznem, hogy a tél közeledtével, a természet nyugovóra térésével igen nagy különbségek vannak a tekintetben, hogy az ország mely részein milyen termések gyűjthetőek még. És mivel a mostani írásom nem a gasztronómiai, hanem a kreatív felhasználásokról szól, ezért olyan terméseket is megtalálhat benne a kedves olvasó, aminek szezonja már nincs, de az avar alatt még meg-megbújhat belőlük pár gyűjthető darab…

Háziasszonyok és dolgos férfiak, kézzel készített meglepetések és szűkös keretek. A múlt század ünnepi készülődésének jellegzetes vonásai. Ám mielőtt bárki leírná ezeket az időket, merüljünk el egy kicsit a korabeli magazinok és hírmondók hasábjain, és ismerjük meg, milyen elképzelések és iránymutatások közepette teltek az egykori decemberek!

A római katolikus egyház dekrétuma szerint „a pudingot a Szentháromság ünnepe utáni 25. vasárnap kell készíteni, tizenhárom összetevőből kell állnia, amelyek Krisztust és a tizenkét apostolt jelképezik, és minden családtagnak meg kell kevernie keletről nyugat felé a napkeleti bölcsek utazásának tiszteletére”. Hagyományos angol karácsonyi desszertként ismerjük, de igen finom és tartalmas sütemény, az elkészítése pedig családi program is lehet: érdemes egyszer kipróbálni!

Arról, hogy mi is az a fermentálás, és miért érdemes odahaza is kísérleteznünk vele, egy korábbi cikkünkben már írtunk.  Most egy ízig-vérig ünnepi kiadással készültünk, amiben nemcsak fantasztikus karácsonyi recepteket, hanem beszerzési kisokost is hoztunk a házi savanyúságok és a fermentálás világából. Vigyázat: extrán egészséges tartalom!

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a Föld soha ki nem merülő vízkészlettel rendelkezik, amit mi kényünkre-kedvünkre használhatunk. Nem számít, hogy feleslegesen folyik a háromnegyed része, az sem gond, hogy pár perc élvezetért fejünket a homokba dugva pazaroljuk erőforrásainkat, és gyanítom, az sem lenne elegendő hátráltató tényező, ha háromszor ennyibe kerülne köbmétere.

Krumplipüré lesz a köret, és a főzőlevet csak úgy kiöntenénk? Ne tegyük! Konyhánk telis-tele van olyan melléktermékekkel, kidobásra ítélt alapanyagokkal, amelyekből elkészíthetjük saját home-made növényi tápoldatainkat: így egyszerre leszünk hulladékmentesek és boldog növénytulajdonosok. 

Bár a média fősodrában nem kapott helyet, a tudományos publikumot megdöbbentette az a nemrégiben bizonyítást nyert megállapítás, miszerint egy széleskörben használt édesítőszerünk komoly veszélyt jelent az emberi egészségre. Szakkifejezéssel élve: genotoxikus. Nézzük, mit is jelent ez pontosan, és miért érdemes komolyan vennünk?

A könyveid mélyén megbújó kenyérbogarat ismered-e? Eszedbe jut, kit hívj segítségül, ha nem találod az utat a sötét erdőben, vagy ki enyhíthet a fájdalmadon, ha kínoznak a reumás ártalmak? Ha nem tudod a válaszokat, tarts velünk, és ismerd meg mindennapjaink legfurcsább résztvevőit!

Arnold Krisztián egy ifjú, frissen végzett kertészmérnök hallgató, aki egyben egy nemzetközileg is elismert leandergyűjtő, továbbá díszbaromfi-tenyésztő. Éppen a növényorvosi mesterképzés felvételi értesítőjére vár, és hosszú útja vezetett idáig az állatorvosi pályától. Egy hétköznapi történet következik, nem hétköznapi buktatókkal és megoldásokkal tűzdelve, ami példát és erőt adhat mindannyiunknak ahhoz, hogy higgyünk az álmainkban, és legyen erőnk valóra váltani azokat.

Ugrás az oldal tetejére
Menü