Amikor azt halljuk: villámseprű, nem a legújabb Harry Potter-fejezetre kell gondolnunk, hanem egy olyan fantasztikus növényre, amit méltatlanul szorítottak háttérbe az elmúlt évtizedekben. Ez nem más, mint a fagyöngy, az összefonódó életek segítő szimbóluma. Tartsanak hát velem egy feltöltő utazásra, és ismerjük meg együtt a fagyöngy feledésbe merült csodáit!
Az ünnepek közeledtével egyre gyakrabban kerülnek elő az édes fogások, a Mikulás által hozott finomságok, és bizony nem ritka, hogy jó előre leteszteljük a szaloncukrok minőségét és ízvilágát is. Ezt a megnövekedett cukorfogyasztást azonban szervezetünk is megérzi, és kevésbé örül az édes élet delíriumának. Érdemes hát csökkentenünk a bevitt cukor mennyiségét, hogy még sok ünnepet tölthessünk el jó egészségben.
Az igazi hideg napok beköszöntével madaraink is sátrat vertek az etetők körül, így minden reggel gyönyörködhetünk a kertünkben otthonra lelő szárnyas barátaink sokszínű látványában. Akadnak kisebbek és nagyobbak, más-más csőrkialakítással, más igényekkel és eltérő szokásokkal. Ha szeretnénk, hogy etetőink körül minél több fajt felfedezhessünk, akkor érdemes egy következő szintre emelnünk madáretetési gyakorlatunkat. Mutatjuk is, hogyan!
Egyszer volt, hol nem volt egy gazdag kereskedőcsalád gyermeke, akit Miklósnak hívtak. Ismert volt az emberek között, akik tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki – jótetteiért már életében szentnek tartották. Ezek egyike, hogy egyszer egy vihar idején megmentette egy vízbe esett tengerész életét: így lett az utazók, a kereskedők, a zarándokok és a tengerészek védőszentje is. De van valami, ami még ennél is híresebbé teszi…
Emlékeztek még, milyen izgalmas érzés volt kiválasztani a tökéletes képeslapot szeretteinknek, rányomni az ünnepi bélyeget, és postára sietni vele, hogy karácsonyig még biztosan odaérjen? És a táviratokra vajon emlékszik még valaki? És a magnók szárnyalására? A szilveszteri bulik húsz másodperces csendjére, amikor megfordítottuk a kazettát, vagy az apró sercegésre, amikor tovább pörgettük a következő számra, remélve, hogy időben megnyomjuk a stopot? Emlékeztek még?
A cselling (Notholaena marantae) a harasztok törzsének tagja, a szalagpáfrányfélék családjának képviselője, egy kis vagy közepes termetű sziklalakó páfrány. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 forint. Termete 5 és 30 cm közötti lehet, életformáját tekintve pedig hemikryptophyta – azaz áttelelő szervei a talaj felszínén, vagy közvetlenül az alatt vannak.
Arról, hogy mi is az a fermentálás, és miért érdemes odahaza is kísérleteznünk vele, egy korábbi cikkünkben már írtunk. Most egy ízig-vérig ünnepi kiadással készültünk, amiben nemcsak fantasztikus karácsonyi recepteket, hanem beszerzési kisokost is hoztunk a házi savanyúságok és a fermentálás világából. Vigyázat: extrán egészséges tartalom!
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a Föld soha ki nem merülő vízkészlettel rendelkezik, amit mi kényünkre-kedvünkre használhatunk. Nem számít, hogy feleslegesen folyik a háromnegyed része, az sem gond, hogy pár perc élvezetért fejünket a homokba dugva pazaroljuk erőforrásainkat, és gyanítom, az sem lenne elegendő hátráltató tényező, ha háromszor ennyibe kerülne köbmétere.
Krumplipüré lesz a köret, és a főzőlevet csak úgy kiöntenénk? Ne tegyük! Konyhánk telis-tele van olyan melléktermékekkel, kidobásra ítélt alapanyagokkal, amelyekből elkészíthetjük saját home-made növényi tápoldatainkat: így egyszerre leszünk hulladékmentesek és boldog növénytulajdonosok.
A tavasszal pompázó színekbe öltöztetett balkonládák őszre színüket vesztik, pedig mi sem hiányzik jobban a kopaszodó őszben, mint egy kis vidámság a fáradt munkanap után hazaérkező léleknek. Nincs azonban veszve minden, ugyanis egy kis utánajárással bőven találhatunk még olyan fajokat és megoldásokat, amelyekkel a téli ablak is vidámságra lelhet.
A gumi mint környezetszennyező anyag már nagyon régóta komoly fejfájást okoz a tudósoknak. Több mint egy évtizede folynak átfogó kísérletek azzal kapcsolatban, mivel lehetne kiváltani, hogy a kocsik is tudjanak min gurulni, de a természet is túlélje valahogy… Úgy tűnik, vannak egészen biztató kiindulási pontok: tudtátok, hogy a gumipitypanggal már több mint száz éve is foglalkoztak mint gumialapanyaggal?
Az adventi készülődés egyik legkedveltebb és kétségkívül legszebb alapanyaga az éger toboza (pontosabban áltoboza), amit tömegével lelhetünk egy-egy téli pihenésre készülő fa koronája alatt. Van azonban a mézgás égernek (Alnus glutinosa) egy különleges rokona, a sokkal ritkább havasi éger (Alnus viridis), amely Magyarországon védett faj: 1988 óta élvez kitüntetett figyelmet. Vele ismerkedünk most meg.
