Áprilistól gyönyörködhetünk virágzásában – nagyrészt száraz ligetes tölgyesekben és karsztbokorerdőkben.
A textilipar fenntarthatósági törekvéseinek több évtizedes története van.
Idehaza körülbelül hetvenféle burgonyát forgalmaznak. Vakmerő vállalkozás lenne mindegyiket sorra venni, ezért induljunk el az alapoktól: melyik besorolás mit jelent, és milyen színt keressünk, ha egyszer már tudjuk, mit ültetnénk odahaza? Mutatjuk!
Az elmúlt évtizedekben szinte mindent kivettünk talajainkból, amit csak lehetett: az intenzív mezőgazdaság, a helytelen talajhasználat, a növényvédő szerek, műtrágyák és megannyi más rossz döntés odáig vezetett, hogy termőtalajaink nagy részének állapota jelentősen leromlott.
A cékla az elmúlt évtizedekben mintha kissé háttérbe szorult volna, és csak az utóbbi években kezdték újra kihasználni a benne rejlő lehetőségeket – elsősorban a csúcsgasztronómia és a reformkonyha jóvoltából. Az egyik legtöbb hasznot tartogató élelmezési növényünk, amely a cukortól kezdve a teljesítménynövelésen át egészen az ételszínezésig számos fronton megállja a helyét.
Miközben a tavaszi kertfrissítés fajain gondolkodtam, feltűnt, hogy szinte alig van pár csomó díszfű a kertben. Egy-két zebrafű és talán két tő Japán vérfű – nálam ennyiben ki is merül a választék. Nem is értem, hogyan maradhatott el, hiszem a díszfüvek szerepe megkerülhetetlen, ha a kerti állatok menedékéről gondolkodunk. Utánanéztem hát, milyen díszfüveket érdemes hazánkban ültetni.
Az egyik legszínesebb és leggyakoribb pintyféleként tartják számon a tengelicet. Kifejezetten csapatokban mozgó madár, aki olykor nagy számban is megjelenhet a téli etetőkön. Mivel nagyrészt apró gyommagvakkal táplálkozik, nagy hasznot hoz a gyomok féken tartásában, de fiókáinak hála, még a kártevőket is nagy számban pusztítja. Ismerjük meg jobban a tengelicet, mesevilágunk kedvelt madarát.
Aki el sem tudja képzelni reggeli rituáléját kávé nélkül, az nagy becsben tartja a finom kávét. Hogy pontosan kinek melyik fajta kávé a kedvence, az egyéni ízlés kérdése. A kávékészítés rejtelmeinek nyomába eredtünk.
Nagyszüleink még kölesmadárként ismerték, és annak ellenére, hogy a vetőmagokat sem veti meg, kifejezetten kedvelt fajnak számított az ő idejükben. Hiába csipegette a kölest, zabot, búzát, árpát és rozsot: ahol a sordély megjelent, ott a gazda biztos lehetett abban, hogy jól végzi a dolgát. Ez a madár ugyanis az egészséges mezőgazdasági területek jelzőmadara: ahol megjelenik és otthonra lel, ott működik az egyensúly ember és természet között.
Sokaknak még mindig csak egy gyom, pedig a benne rejlő lehetőségek kifejezetten szerteágazóak. Hasznot hozhat a tányérunkon, a házi patikában, a körülöttünk élő állatok téli túlélésében, a komposzt érésében, a csapadék jobb hasznosulásában, és még a szárazság leküzdésében is. Most növeszti szőnyegeit a tyúkhúr, kertünk értékes gyomnövénye.
Mindig csendes mosollyal az arcomon fogadom azokat a látogatókat, akik egy ökológiai gazdaság kapuján belépve leplezni próbálják csalódottságukat. Van ennek a fajta csalódottságnak egy jellegzetes mozdulata, ami általában a jobb szájzugban jelenik meg először. Ilyenkor rutinos kertvezetőként belekezdek egy történetbe.
A madárvilág tehetséges hangutánzói közül a búbos pacsirta az egyik legnépszerűbb madarunk: egy-egy jótorkú hím tucatnyi más madár énekét hallathatja. Párkapcsolatban hűséges, emberi világunkhoz jól alkalmazkodó, és rovarfogyasztása miatt igencsak hasznos társunk a kertben. Ismerjük meg alaposabban, hiszen nemcsak dala miatt, hanem tucatnyi más okból is méltó a figyelmünkre!
