Tyúkhúr – a méltatlanul alulértékelt növény

„Már jónéhány évvel ezelőtt én is arra a meggyőződésre jutottam, hogy például a kordonos művelésű szőlőm alatt ősszel nem irtom ki a tyúkhúrt, mert így a nap energiáját jobban kihasználom azáltal, hogy a meghagyott tyúkhúr még a hó alatt is asszimilálhasson, vagyis adja az oxigént és termelje a szerves anyagot, amely nemcsak a madarak eledele, hanem a komposztálás után a mikroszervezeteké is lesz” – így kezdődik dr. Mizsei Béla írása a Kertészet és Szőlészet 1984-es lapszámában. A tyúkhúrral kapcsolatos nézeteinek megosztására azért határozta el magát, mert a lap egy korábbi, januári számában megjelent írás parázsvitákat váltott ki nemcsak az olvasók, hanem a szakemberek körében is.

Fotó: Pixabay / Wikimediaimages

Történt ugyanis, hogy a Kertészet és Szőlészet január 12-i számában Simon Dezső egy igen bátor írása jelent meg a tyúkhúrral kapcsolatban, ami miatt „bizonyára sokan ledobták a lapot és mérgelődtek” – ahogy azt Mizsei Béla fogalmazta meg arra reflektáló írásában. Simon Dezső Téli-nyári barátunk: a tyúkhúr címmel megjelenő írásában azt veszi sorra, hogy miért olyan hasznos ez a sokak által irtott gyom, és miért lenne érdemes teljesen más szemmel néznünk rá.

Ő ugyanis abból indult ki, amit ma már egyre többen vallunk: „Ebben a csupa vegyszer-műanyag világban ismét értelme lett a múltnak, őseink bölcs, bevált természetes módszereinek és a számtalan kiváló mai autodidakta kolléga jobbnál jobb megfigyeléseinek. Egyáltalán: kutatni és megtalálni egy olyan növénynek (dolognak) a hasznát, melyet eddig csupán haszontalannak, sőt kifejezetten károsnak véltünk, ez olyan szemléleti változás, amelynek jövőbeni eredményességét ma még felmérni sem lehet” – alapozza meg okfejtését.

Fotó: 123RF

Simon Dezső a kezdetekkor még maga is irtotta a tyúkhúrt kertjében: félt, hogy elveszi a tápanyagokat és a vizet hasznos növényei elől, így nem hagyta megmaradni a ribizlibokrok mellett, ahogy más örökzöld kultúrnövénye mellett sem. Majd amikor a konvencionális szemléletet kezdte újra felváltani a sokkal tágabb világlátást eredményező ökológiai gondolkodás, ő is elkezdte mélyebben megismerni és jobban megfigyelni a tyúkhúr apró virágos szőnyegeit. Hamar kiderült, hogy

a tyúkhúr gyökérzete csupán a talaj néhány centiméteres felső rétegéig hatol le, és a szárazabb időszakokban szinte csak a reggeli harmatból biztosítja létfeltételeit.

Egy kis megfigyelés kellett csak ahhoz, hogy egyértelművé váljon: a tyúkhúr nem rivalizál nagyobb termetű szomszédjaival, nem von el tőlük sem tápanyagot, sem vizet, sőt: kifejezetten hasznot jelent számukra.

A tyúkhúr ugyanis mintegy szőnyeget képez a talaj felszínén, így védi a talajt a kiszáradástól, az intenzív felmelegedéstől. A csapadékhasznosításban is fontos szerepet tölt be azáltal, hogy a legkisebb mennyiségű vizet is összegyűjti, majd azt pára formájában a környezetbe juttatja, javítva ezzel a mikroklímát. Megfigyelései szerint a tyúkhúr sokkal nagyobb védelmezője a kert növényeinek, mint azt bárki gondolta volna abban a korban. „Ahol nem ritkítottam meg zöld tömegét a tél beállta előtt, ott később fagyott le a talajfelszín, nem folyt el az értékes hólé, hamarabb engedett ki a fagyos föld” – osztja meg tapasztalatait.

Fotó: Unsplash / Bekarys Khozhanazar

Ráadásul egy olyan fontos tulajdonságát is kiemeli, amiről még manapság is keveset olvashatunk: a komposztálásban betöltött szerepét. Simon Dezső megfigyelései szerint ugyanis

nincs még egy ilyen, komposztot nedvesítő zöld tömeg, amely locsolás nélkül is folyamatosan biztosítja a komposzthalom érését.

Véleménye szerint termeszteni kellene a tyúkhúrt kifejezetten erre a célra. Egy biztos: az elmúlt években mi is hasonlókat tapasztaltunk: a tyúkhúr kiválóan töltötte be a mulcs, a komposztelem és a hasznos élőlények segítőjének szerepét, ugyanis nemcsak a baromfiudvarban szolgálhat táplálékként, hanem a madarak számára is – nemcsak tavasszal, hanem akár a téli hónapokban is.

Fotó: Pexels / Gizem Göcke

A tyúkhúr (Stellaria media) ugyanis a nem olyan kemény teleken még akár a téli hónapokban is virágozhat, magjait pedig számtalan madárfaj keresi, ha élelemszűkében van. A baromfi-tulajdonosok azt is tudják, hogy haszonállataink sem véletlenül kedvelik annyira: érzik, hogy kevésbé gyom, inkább gyógynövény került az asztalra…

A tyúkhúr ugyanis kiváló gyógynövény: vese- és epeműködést serkentő hatása van, emésztést serkentő, gyulladási folyamatokat csökkentő és még baktériumölő anyagokat is tartalmaz.

Gyűjtésre a kora tavasztól nyárelőig tartó időszakban elérhető növények a legalkalmasabbak, hiszen hatóanyagban ezek a leggazdagabbak. Virágzáskor kell gyűjteni a növény föld feletti egészséges, haragoszöld részeit. Szaponinokat, sókat, illóolajokat tartalmaz. Legnagyobb mennyiségben szaponinokat találunk benne, ami a stresszhatást kivédő tulajdonságok meglétére utal, továbbá gyulladáscsökkentő hatásról is árulkodik.

Fotó: PxHere

Teája vizelethajtó, reumaellenes szer: elkészítéséhez egy deciliter forralt vízzel le kell öntenünk 10 gramm szárított vagy 30 gramm frissen szedett tyúkhúrt. Lefedjük és 15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük és végül langyosan fogyaszthatjuk. De nemcsak belsőleg, hanem külsőleg is hasznosítható lemosó vagy krém formájában. Összehúzó és hámosító hatásai teszik erre alkalmassá, emellett gyulladáscsökkentő tulajdonsága miatt ekcémára vagy bárányhimlőre, valamint sebfertőtlenítésre és viszketés enyhítésére is ajánlott.

A tyúkhúrkrém házilag könnyen elkészíthető: 150 g alapkenőcs szükséges hozzá, ami a patikában beszerezhető. Kell hozzá még 70 ml glicerin, 80 ml víz és 30 gramm szárított vagy 75 gramm friss növényi drog. Egy edényben vizet forralunk, majd egy üvegtálba tesszük az alapkenőcsöt, és a forró víz fölé helyezve felolvasztjuk. A jól felolvadt kenőcshöz hozzáadjuk a glicerint és a vizet, majd beletesszük a drogot. Vízgőz felett lassan kevergetve három órán át forraljuk, végül leszűrjük, és tégelyekbe töltjük.

Dr. Mizsei Béla írásában kitért arra is, hogy több szempontból tapasztalta a tyúkhúr áldásos hatásait: legfőképp a komposztálás és szervesanyagpótlás területein. „Jó néhány évvel ezelőtt egy enyhén fagyos februári reggelen kupacokba raktam össze a lapáttal felnyesett tyúkhúrt… Majd az egészet földdel jól betakartam, hogy egyetlen szál se maradjon ki. Így komposztálódott az összerakott tyúkhúr egészen május végéig. Akkor szaporítóládákat töltöttem meg belőle és meggyökereztetett Iresine (piros levelű parki dísznövény) töveket ültettem bele. Néhány hét múlva olyan gyönyörű leveleket nevelt a növény, amilyeneket még sohasem láttam, pedig akkor már több mint tíz éve foglalkoztam a szaporítással. A levelek valósággal tündököltek a nyári napfényben” – írja.

Fotó: Pexels / Olga Royanova

Megerősítette tehát a korábbi megfigyeléseket, aminek következményeként szép lassan a szakmai álláspontok is elkezdtek változni a körülöttünk élő növények, gyomok megítélésével kapcsolatban. A kilencvenes évek elejétől elkezdtünk kételkedni a vegyszervilágban, és ezzel párhuzamosan visszafordultunk a megfigyelésekre és a természet rendszereire alapozott ősi tudások világához.