A sokfelé újjáéledő komatál-hagyomány, ha nem is aranytálban érkezik, de bearanyozza a mindennapokat.
Nemrégiben egy kistelepülésre költözött a nagyobbik leányom. Cseperedő unokám révén, - akit hetente dédelgetek - én is belecsöppentem a helyi kismamák, anyukák életébe. Jó érzés látni, hogy ebben a furcsa világban, ahol trendi szidni a „mai fiatalokat”, mennyire példaértékűen is működhetnek a dolgok.
Olykor amúgy is lesütöm a szemem, mert a korombeliek feljogosítva érzik magukat kioktatni a náluk fiatalabbakat, jól megmondani nekik. Mit is? Azt, amiről úgy gondolják, hogy jó, vagy legalábbis a 30-40 évvel ezelőttről származó emlékképeikben helyesnek és követni valónak tűnnek. Ha tehetem, meg is kérdem: tudod-e, hogy aki a telefonját nézegeti, nem olvas-e, vagy éppen dolgozik? Hogy azért nem kamillát használ szemborogatásra, mert ma már tudjuk, hogy kiszárítja a szemet? Hogy a méz egy éves kor alatt veszélyes a gyereknek, este nem adunk kakaót, és kéretlenül tanácsot sohasem?
Szóval ebben a ragyogó világban, ahol senki sem szereti a véleményét véka alá rejteni, ahol azt gondoljuk, hogy a régi értékek mind odavesztek, üdítő látni azt, hogy nem tűnt el minden. Legfeljebb átalakult, és folyamatosan formálódik, ahogyan a világ is napról-napra új kihívások elé állít mindenkit. Ilyen csoda volt számomra nemrégiben a mányi Tanyaovi, a Vándorbaba blog és szerzője, vagy a kertpedagógia gyerekekkel, a közösségi kosár. És ilyen a komatál, ami élő hagyományként született újra Zebegényben, verőcei mintára.
A fiatal anyukák más településeken találkoztak a komatál rendszerével, amit gyorsan átültettek a saját mikrovilágukba.
De mi is az a komatál?
Talán vannak köztünk, akik még emlékezhetnek rá, hogy egykor a komatálat a komaasszony, vagy a keresztanya vitte a gyermekágyas anyukának és családjának néhány hétig, amíg ő ki tudta pihenni magát, amíg újból erőre kapott. Segítve ezzel a regenerálódást és az épp születő kis család életét. A komatál tápláló fogásokat, levest, főételt, süteményeket tartalmazott, és vidékenként különféle szertartások is tartoztak hozzá. Volt, ahol csak letették a küszöbre, máshol pedig közösen fogyasztották el.
Ma különösen fontos, hogy ne hagyjunk senkit sem magára, ebben egy szép gesztus a komatál szokásának visszaállítása. Főleg, ott, ahol nem lehet a nagyszülőkre támaszkodni, mert messze vannak, vagy oly sok helyen, még dolgoznak.
Ma persze másként működik a komatál is, mint régen. A barátok, anyatársak fognak össze, google táblázatba írják be, ki, mikor tud részt venni a szervezésben. Ki az, aki ténylegesen tud főzni, sütni, ki az, aki a logisztikával kapcsolódik. Az ételeket a megbeszélt időben juttatják el a családhoz, és diszkréten adják át, nem zavarva ezzel a napi teendőiket.
Ez nem látogatás, nem babanézegetés, nem szabad megzavarni a család intim szféráját.
Az ételeket is egyeztetni kell, figyelembe véve az egyéni érzékenységeket, allergiákat. Fontos tudni, hogy mekkora a kis család, vannak-e nagyobb gyerekek is? A gyermekágyasoknak speciális étrend való, sok levessel, „melegítő” jellegű ételekkel. A fiatalság ételkészítés tekintetében ma legtöbbször a tiktokon inspirálódik, elsősorban az egyszerű, gyors és egészséges, zöldséges fogásokat részesítik előnyben. Menő a közel- és távolkeleti konyha, a „gyorsan összeütős” fűszeres, ételek. Ám amikor megszületik a baba, akkor feléled a vágy a régi ízek, a gyerekkori ételek iránt, ilyenkor előkerülnek a már majdnem elfeledett receptek.
Anyaként jó érzés, amikor a leányom meri a dobozba a kedvenc ragulevesét, csomagolja az almás süteményt, egy kis család számára. Miközben a sütőtök kockák pirulnak a serpenyőben, kavargatom a fahéjas tápiókapudingot, meséli, hogy kinek, milyen módon segítenek, mikor, ki vigyáz egyikük vagy másikuk gyerekére. Így jut idő egy kis kikapcsolódásra, pihenésre, tudnak dolgozni. Közben észrevétlenül formálódik egy helyi közösség, ahol remélhetőleg később is tudnak majd számítani egymásra. Igaz, nézegetik a telefont, mert a csoportban ott cserélnek információt, a dobozokban nem pörkölt van nokedlivel, hanem zöldséges rizottó, a komatálak autóval vagy bringával kelnek útra, és még az is lehet, hogy valaki kiposztolja a közösségi oldalra. A testi táplálék mellett ez egyben egy érzelmi többlet, lelki támasz, ami ebben az életszakaszban hatalmas jelentőségű. Komatálat hoztam, meg is aranyoztam, így szól az ismert gyermekdal.
A sokfelé újjáéledő komatál hagyomány, ha nem is aranytálban érkezik, de bearanyozza a mindennapokat. Segítség, közösségépítés, és válasz a modern élet kihívásaira.
A komatál természetesen visszajár, vagyis ez is az élet körforgásának része, hiszen mindig van, akinek szüksége van rá. És jó, ha van, ha vannak olyanok, akik tudják a szükséget kielégíteni, étellel, szeretettel fordulni a másik felé.
Hiszem, hogy a szívből és értelemből született kis közösségek, a személyes találkozások, az emberi kapcsolatok teszik a jövőt elviselhetővé, mi több, aranyosan ragyogóvá.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Talányos vargabéles
A túrós-mazsolás-vaníliás magyar gasztronómiai legenda
