Sokszor elképzelni sem tudjuk, hogy mekkora mennyiségben hajítjuk a kukába vagy a komposzthalomra az értékes, tápanyagban és gasztronómiai élményben gazdag növényi részeket. A legtöbb gyökérzöldség levele és a szárak a zöldhulladék között vagy egy újságpapírba csomagolva a kukában végzik. De van egy tucat érvem amellett, hogy ez többé miért ne így legyen!
Az 1970-es évek végétől egyértelművé vált, hogy Földünk véges erőforrásait egyre csak növekvő tempóban fogyasztjuk el. 2019-ben a túlfogyasztás világnapja július 29-ére esett, ami annyit jelent, hogy alig több, mint fél év alatt éltünk fel egy egész éves „készletet”. Bár a pandémia 2020-ban egészen augusztus 22-ig kitolta ezt a dátumot, közel sem dőlhetünk hátra, mert nyilvánvaló, hogy rendkívül pazarló életmódot folytatunk. De megérkezett a legújabb magyar applikáció, ami fogja a kezünket a változás felé vezető úton!
Kevés olyan tény van a mai világban, amin ne lehetne vitatkozni. Az egyik a tiszta víz fontossága. A víz a földi élet alapvető és nélkülözhetetlen eleme, tisztaságának megőrzése pedig nemcsak érdekünk, hanem kötelességünk is. Pontosabban kötelességünk lenne. Mert sajnos akadnak döccenők ezen a területen is…
Szárazság és nagy meleg ide vagy oda, a kertünkben tüsténkedő gazok valahogy mindig túlélik. Nőnek, terjednek, ezzel nem kevés munkát és fejtörést okozva nekünk. És annak ellenére, hogy sok gaznak tartott növényt inkább gyógynövénynek neveznék, és még annak ellenére is, hogy nem pártolom a szigorú értelemben vett gyomirtást, be kell látnunk: igenis vannak olyan esetek, amikor meg kell válnunk az egyik növénytől, hogy jobb legyen a másiknak. Ezekhez a kikerülhetetlen esetekhez hoztam pár ötletet.
A szőlő az egyik leginkább megbecsült gyümölcsünk. Termesztése viszont amennyire egyszerűnek tűnik, annyira nem az: egy sikeres szőlősgazdának számos buktatóval és feladattal szembe kell néznie, mire kezében tarthatja az erőtől és egészségtől duzzadó sűrű fürtöket. Az egészség pedig a talajban kezdődik.
Több tíz millió éve a madarak uralják az eget, és birodalmukban igen kevés betolakodóval kellett megküzdeniük. Aztán az ember gondolt egyet, és a szárazföld után addig nem látott magasságok felé tört. Megjelentek az első hőlégballonok, léghajók, repülők, és behálózták a messzi kékséget. Aztán ugrottunk még egyet a drónok lepte világba, ahol már mindennapos küzdelmek tarkítják az egykor háborítatlan szélmezőket. Különböző teóriákkal és elméletekkel nyugtatjuk magunkat, de vajon milyen lehet igazából a madarak és drónok kapcsolata? És vajon milyen hatással van mindez a mi életünkre? Ennek jártunk most utána.
A régebbi irodalmi források olaszkáposztaként emlegetik, ami nem véletlen, hiszen minden bizonnyal Savoya környékéről származik. Bár nem tartozik a legnépszerűbb zöldségek közé, mégis széleskörű termelést tudhat magáénak: fólia alatti, korai szabadföldi, nyári és őszi veteményként is hozzájuthatunk. Ne legyünk hát restek beépíteni mindennapi táplálkozásunkba, szervezetünk hálás lesz érte.
Ha jól számoltam, zsinórban a kilencedik éjszakámon vagyok túl, amikor szinte semmit nem alszom. És most kivételesen nem az egyetemi vizsgák és nem is a hajnalba nyúló munkák miatt. Egy apró kis tüskés felfedező nehezíti meg a mindennapjaimat, akinek vakmerősége nem ismer határokat, és aki mindig gyanútlanul belesétál a már sokszor megjárt csapdába: egyenesen a házőrzőim karmai közé.
A statisztikák szerint a szív- és érrendszeri betegségek világszerte a vezető halálokok között szerepelnek. Sokak számára a transzplantáció az egyetlen lehetőség a túlélésre, azonban a lehetséges donorok száma kevés, a várólisták pedig rendkívül hosszúak. Erre a versenyfutásra jelenthet megoldást a csodaszámba menő izraeli újítás: a háromdimenziós nyomtatott szív.
Városi betonrengeteg, egymást keresztező utak, el-elsuhanó autók, benzingőz, rohanás, szürkeség. Éppen a buszmegállóban várjuk a következő járatot, amikor alig hallható zümmögésre leszünk figyelmesek. De nem találjuk a hang forrását. Jobbra is, balra is csak a megszokott városkép: fékezések, motorok és munkagépek hangjai. De a zümmögés nem csendesül. Kilépünk a tető alól, felpillantunk, és alig hiszünk a szemünknek.
Egyre több ruhát vásárolunk, és egyre rövidebb ideig hordjuk őket. Ma a világon évente több mint 150 milliárd új ruhadarabot gyártanak, és ez a szám egyre csak növekszik. A gyártáshoz felhasznált víz, energia, vegyszerek és a sokszor hordás nélkül, címkével félredobott ruhaneműk miatt a textilipar a második legkevésbé fenntartható iparág a világon. De mégis hova tűnnek a megunt darabok? Milyen utat járnak be? Mi a végállomás? Szemét vagy újrahasznosítás? Ennek próbáltunk meg utánajárni.
Minden egy kerítéssel kezdődött. Megláttam, és nem eresztett. Aztán beléptem a kapun, és egy más világba érkeztem. Egy világba, ahol egyszerre kel életre a múlt és válik szebbé a jövő, ahol a páncélok alatt érző szívű, erős és végtelenül bátor emberek rejtőznek. Egy siklósi fiú története az útkeresésről, a küzdelemről, az életről. Egy élet története, ami még sokáig hatással lesz rám.
