Egy az élet - ezt kell jól csinálni Egy.hu logó
Friss
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka kertészmérnök és szociológus

Gyermekkoromban óceánkutató akartam lenni: bölcsész lett belőlem, szociológus. Habár imádtam a társadalomtudományok világát, az élet mégiscsak úgy hozta, hogy a természetben leljem meg hivatásomat. Közel egy évtizednyi munkával építettem fel vegyszermentes gazdaságomat, ahol a vadvilág védelmével, a biodiverzitás megőrzésével és az ökoszisztéma helyreállításával foglalkozom. Hiszem, hogy az igazi tudás a gyakorlat és tudomány egymásba fonódásával szerezhető meg, ezért mindennapjaimban ugyanolyan fontos szerepet tölt be a gumicsizma, mint a tagsági igazolvány. Célom, hogy írásaimmal közelebb hozzam az olvasót egy olyan világhoz, ami megszámlálhatatlanul sok élményt és értéket tartogat számára, és ami mindannyiunk számára nélkülözhetetlen.

Az év során számos nagy magyartól búcsúztunk. Sportolók és fizikusok, művészek és közéleti személyiségek hagytak itt bennünket, akiknek búcsúját nemcsak egy család, hanem egy egész nemzet könnyezte meg. Rájuk emlékezünk. 

A történészek szerint már a harmadik század környékén ünnepelték a karácsonyt, méghozzá a Római Birodalomban. Ekkor még semmi köze nem volt a szent ünnepnek Jézus születéséhez, egy teljesen más „születésnap” adta az esemény jelentőségét: akkoriban ugyanis december 25-én tartották a Nap születésnapját. A történelem ismerői szerint a karácsonyi ünnepkör később azért került erre a napra, mert Jézus a keresztények szerint maga a világosság – így gyakorlatilag a pogány és keresztény ünnepkör összekapcsolódott.

Halászlé, töltött káposzta, egészben sült csirke, diós bejgli – de mégis miből? Az idei karácsonyi készülődés közepette talán többször hangzik majd el ez a kérdés, mint gondolnánk. A minőségi ételekről viszont akkor sem szabad lemondani, amikor nehéz idők járnak: csak olyan recepteket kell keresni, amelyekben kevés, de jó alapanyagból készíthetünk pompás falatokat. Ebben igyekszünk most segíteni.

Nem: ez nem egy „majd mi jól megmondjuk, mitől lesz boldog a karácsony” cikk lesz, ígérem. Hogyan is tudná bárki megmondani, kinek mitől lesz boldog egy ünnep, egy emlék, egy átélt pillanat? Ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük meg az élet történéseit. Nem is szeretnék most mást, mint csupán feldobni a labdát, mintegy gondolat- vagy érzésébresztőként. Hátha egy-egy sor segít boldoggá tenni az idei karácsonyt. Mert ez végső soron senki mástól nem függ, csak önmagunktól.

Még egy naptár, még egy gyertya – nem rossz ajándékok ezek, hanem örömet adó, némiképp különleges meglepetések. Az egyedi ajándékokkal garantáltan sikert arattok: íme egy kis inspiráció!

2021-ben igen nagy port kavart a világszerte elavuló szélturbinaparkok lecserélése, amellyel – valljuk be – nem igazán tudtak mit kezdeni. A turbinákat a szélenergia Achilles-sarkának is nevezik, hiszen olyan kompozitokból állnak, amelyeket hosszú életre terveztek, nem újrahasznosításra. És ez idáig nem is tudtak ezen túl sokat változtatni…

Amikor az ünnepek közeledtével azon kezdek gondolkozni, mit csinálnék szívesen az évnek abban a pár napjában, amikor végre én is egy kicsit megpihenhetek, azonnal a csend, a béke és a meghitt nyugalom jut az eszembe. Egy bögre forró tea, meleg takaró, és egy letehetetlen könyv, ami segít kiszakadni a mindennapok mókuskerekéből.

Az ünnepi időszak jellegzetes fűszereinek felhasználási lehetőségeiről már ezernyi cikket írtak, de egy fontos területre nem gondolnak a legtöbben: a fürdőszobára. Ugyanis az illatozó süteményeken és forraltboron túl a bőrápolásban is nagy hasznukat vesszük téli fűszereinknek. Mutatjuk, miképpen!

Egy-egy esős hétvégén hajlamosak vagyunk bekuckózni, és a huszadik sorozatot nézve várni, hogy végre elálljon az eső. Pedig rengeteg beltéri programlehetőség van, amelyek közül ilyenkor is választhatunk! Ezúttal egy izgalmas válogatással segítünk a programszervezésben: Magyarország legextrémebb szabadulószobáit mutatjuk be, ahol kicsik és nagyok vagy éppen csak nagyon nagyok kereshetik az önfeledt kikapcsolódást.

Amióta világ a világ, a nappal és éjszaka változása az egyik legalapvetőbb természeti jelenség az ember életében. Ahogy a tudósok mondanák: a DNS-ünkbe van kódolva. Mi, emberek viszont – ahogyan az lenni szokott – jócskán belenyúltunk ebbe a ritmikus váltakozásba, amikor úgy döntöttünk, hogy bevilágítjuk az éjszakát. Ráadásul iszonyatos pénzekért, nem kis mértékben feleslegesen.

Egyszer volt, hol nem volt egy gazdag kereskedőcsalád gyermeke, akit Miklósnak hívtak. Ismert volt az emberek között, akik tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki – jótetteiért már életében szentnek tartották. Ezek egyike, hogy egyszer egy vihar idején megmentette egy vízbe esett tengerész életét: így lett az utazók, a kereskedők, a zarándokok és a tengerészek védőszentje is. De van valami, ami még ennél is híresebbé teszi…

December ötödike különösen közel áll a szívemhez. Nem, nem a Mikulás nagy napját tévesztettem el, hanem egy nagyon fontos ünnepre szeretném ráirányítani a figyelmet. Ez pedig nem más, mint a talaj világnapja. A talajé, ami a benne rejlő megannyi, aktívan nyüzsgő élettel biztosítja mindannyiunk megélhetését ezen a Föld nevű bolygón.

Ugrás az oldal tetejére
Menü