Valószínűleg mindannyiunknak megvannak a kedvenc családi szertartásai. Ha gyermekeink vannak, akkor azt is tudjuk, hogy mindennapjainkat sűrűn átszövik az olyan – sokszor rutinszerűen – ismétlődő pillanatok, amelyeket átélve melegség költözik a lelkünkbe, és mosoly árnyéka jelenik meg arcunkon. Számomra annak a hat apró lábnak az egyre csak közeledő ütemszerű dobogása egy ilyen pillanat.
Egy véletlen találkozásnak köszönhetően ismertem meg. Nem tudtam, honnan jött és milyen tulajdonságai vannak. Egyszerűen csak megfogott, ahogy ott árválkodott többi társától távol, magányosan. Megsajnáltam kis termetét, gyenge ágait, ezért magamhoz vettem. „Lesz, ami lesz”- érzéssel telve ültettem el a terasz oldalához, hogy közel legyen hozzám, hogy kellő figyelemmel tudjam gondozni a nőiesség egyik ékes szimbólumát: a Szeméremfát, azaz a barátcserjét.
Szeptember utolsó napjaiban bekopogott az igazi ősz: hideg reggelek, napsütéses délutánok, szélfúvás, nagy hőmérsékletkülönbségek, és nem feltétlenül tudunk hozzájuk azonnal alkalmazkodni. Még mindig a nyári lazaság él bennünk, és nem számolunk az óvatlanság következményeivel. Méginkább így vannak ezzel a gyerekek. A játék hevében elmarad a pulóver, vagy épp lekerül kimelegedett testükről. Elkerülhetetlenné válik a megfázás. De aggodalomra semmi ok! Pár bevált receptet előkeresve pillanatok alatt megküzdhetünk vele.
Az időseknél lapulnak az igazi kincsek, amiket csak az szerezhet meg, aki oda tud rájuk figyelni. A kultúra, a hagyományok és a lélek különös találkozása lehet ez – amit egyszer az életben mindenkinek át kell élnie. Túl a Dunán, egy erdőkkel övezett kis településen, Geresdlakon, az összetartás és vendégszeretet hazájában az élő hagyományőrzésről és a gőzgombócokról beszélgettünk.
Egy mesés utazás az élő borok világába.
Gaz. Utáljuk, átkozzuk, kitépjük. Írtjuk, üldözzük, messze kívánjuk. Pedig csak meg kellene ismernünk, mert temérdek méltatlanul mellőzött növény él körülöttünk, amiknek csak annyi a bűnük, hogy szerintünk rossz helyen kezdték meg életük napjait. Váltsunk hát nézőpontot, és fedezzük fel a kerti és vadon termő gyomok különleges ízvilágát!
A zsebedben meglapuló zsebkendő saját élete!
Sokszor jutnak eszembe az első sétánk lépései saját kertünkben, de a legélesebben az erőteljes hangra emlékszem, ami életem párjából tört elő akkor: „Na azt már nem!” Néztem őt, próbáltam beférkőzni a gondolataiba, miközben azt kérdeztem magamtól, meddig mehetek még el? Mást akartunk. Bennem továbbra is dolgozott az önállósult dac, ő pedig nem tűrt ellentmondást. Így maradtak meg a diófák.
A természet oly sok titkot rejt, oly sok felfedezésre váró apró kis szeglete van a világnak – érdemes minél többet bejárni. Ez a gondolat vezérelt akkor is, amikor az első pitypangszörpömet megfőztem. Nem vártam meghatározó ízélményt, de ahogy az lenni szokott: kellemesen csalódtam.
A mezei katáng minden egészséges konyha alapvető alapanyaga kellene, hogy legyen!
