Hős

Neves magyarok, akiktől idén búcsúzunk

Az év vége felé közeledve szinte egy pillanatnak tűnik az elmúlt esztendő. 2023 sem volt más, mint a többi: egy számtalan szép pillanatot és közel ugyanennyi bánatot is adó év, amiben örömteli születések és könnyes búcsúzások tarkították mindennapjainkat. Szóljanak most e sorok azokról, akiknek bár kezét el kellett engednünk, emléküket minden bizonnyal örökké magunkban hordozzuk.

Morcsányi Géza (2023. január 4.)

1952-es születésű Jászai Mari-díjas dramaturg, angol és orosz nyelvű műfordító , egyetemi tanár. Dolgozott dramaturgként a budapesti Radnóti Miklós Színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban, a Győri Nemzeti Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban is. Később szerkesztő lett, az Interpress Magazinnál, az IPC Könyvkiadónál dolgozott, 1995 és 2015 között a Magvető Könyvkiadót igazgatta. 2015 után a Líra Kiadó Csoport Igazgatója volt, de színészként is sokan ismerik: ő játszotta Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének férfi főszerepét.

Schmidt Egon (2023. január 31.)

Kossuth-díjas magyar író, ornitológus. Több mint 3600 tudományos ismeretterjesztő írás szerzője, generációk nőttek fel csodálatosan illusztrált mesekönyvein. Részt vett a Fővárosi Állat- és Növénykert munkájában, a Madárgyűrűző Központot is vezette, és egyike volt azoknak, akiknek köszönhetően megalakulhatott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet, ami mai napig hazánk egyik legfontosabb természetvédelmi szervezete. 

Könyveivel a gyerekek egész sorának szívébe ültette el a természet szeretetének magvait – elhunyt Schmidt Egon

A veszteségnek ezernyi arca van – legfájóbb a némaság és a megrekedt szavak özöne. Az a csontig hatoló érzés, amikor a művésznek festenie kéne, de a remegéstől megcsúszik a keze a papíron. Amikor egy írónak szavakba kellene öntenie egy legenda születését, de nincs az a pont, ahol el lehetne kezdeni. Amikor egyszerre üres és túlzsúfoltan kavargó minden, amikor generációk története kel szárnyra, hogy köszönetet mondjon egy életért, annak minden munkájáért, egy felbecsülhetetlen örökségért…

Dunai Tamás (2023. február 22.)

Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1976-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, innen egyenesen a budapesti Madách Színházba vezetett útja, ahol közel másfél évtizedig dolgozott. 1992-ben szabadúszó lett: önálló előadóesteket tartott, tanított, rendezett, és a Színészzenekar tagja is volt. 2020-ban Cserhalmi Györggyel a legjobb színészpárosnak járó Platina-díjat is átvehette a Los Angeles-i Independent Shorts Awards filmfesztiválon.

Sós Vera (2023. március 22.)

Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nevéhez fűződik az Erdős–Rényi–Sós-féle barátságtétel megalkotása. Számos külföldi intézményben dolgozott vendégprofesszorként, és a Budapest Semesters in Mathematics egyik alapítója is volt. 1995-ben az Osztrák Tudományos Akadémia is felvette a tagjai közé, 2013-ban az Academia Europaea tagja is lett, és a Bolyai János Matematikai Társulat tiszteletbeli elnökének is megválasztották. 2002-ben vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.

Cs. Németh Lajos (2023. április 23.)

Magyar színész, szinkronszínész. Tagja volt a debreceni Csokonai Nemzeti Színháznak, a Madách Színháznak, a Budapesti Kamaraszínháznak és a Turay Ida Színháznak is – több tucatnyi karaktert formált meg élete során. Mégis a legtöbben hangjáról ismerik: olyan klasszikusokban találkozhattunk vele, mint a Keresztapa, James Bond, Star Trek vagy a Karate kölyök, de a modern(ebb) kedvencekben is gyakorta feltűnik, a Harry Potter-filmekben például ő Lupin magyar hangja. 2013-ban kapta meg az Aase-díjat, amit a magyar színházi előadások epizódszerepeinek megformálói nyerhettek el kiváló teljesítményükkel.

Gyarmathy Ágnes (2023. április 27.)

Munkácsy Mihály-díjas magyar díszlet- és jelmeztervező, egyetemi oktató, az Oscar-díjas Mephisto című film jelmeztervezője. A Színházi Adattárban díszlettervezőként 223, jelmeztervezőként 342 bemutatóját regisztrálták, ráadásul 193 alkalommal jelmez- és díszlettervező is volt egy személyben. Számos színház köszönheti neki előadásainak látványelemeit, és munkássága a képernyőn is feltűnt: Az én XX. századom, Bajuszverseny, Három szabólegények, Szamárköhögés, Perlasca – Egy igaz ember története mind olyan filmek, amik az ő kreatív munkáját dicsérik.

Máthé Erzsi (Budapest, 2023. május 8.)

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 2000-ben elsők között nyerte el a Nemzet Színésze címet – a díjazottak közül ő élt a leghosszabb ideig. A színészettől csak 84 évesen vonult vissza, elmondása szerint a színház volt a családja, amihez a végsőkig ragaszkodott. 1976-ban érdemes, majd 1981-ben kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 1985-ben vehette át, majd 1989-ben a Nemzeti Színház örökös tagjának választották. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét 1997-ben kapta meg, a filmszemle életműdíját 2007-ben vehette át. 2013-ban Kállai Ferenc-életműdíjával zárta pályafutását.

Suhajda Szilárd (2023. május 27.)

Az expedíciós hegymászó halálhíre az egész országot bejárta, hozzáértők és laikusok tömegei értékelték Suhajda döntéseit. Szilárd a Kyocera Everest 2023 Expedíció során tiszta mászással szeretett volna feljutni a világ legmagasabb csúcsára, 8 848 méterre. Május 24-én, csúcstámadás közben veszthette életét. 

A kanapéról nem megítélhető a hegymászó teljesítménye – emberi sorsok a hírek mögött

Ahogy korábban mi is beszámoltunk róla, Suhajda Szilárd május 23-án este elindult a Mount Everest csúcsára. A jeladója alapján 8795 méteren biztosan járt, ami egyedülálló teljesítmény: a magyarok közül „tiszta mászással” ő jutott a legmagasabbra a Mount Everesten. Azonban nem tért vissza. Mivel hatvan órája van az úgynevezett halálzónában, minimális esélye van annak, hogy életben találják, de a mentőcsapat elindult, s a csodában bízunk mindannyian. Erőss Zsoltot éppen tíz éve vesztettük el: a tragédia ismétlődik, de a reakcióink most lehetnek jobbak.

Jandó Jenő (Budapest, 2023. július 4.)

Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész. Zenei tanulmányait 1974-ben fejezte be, utána a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára és az Országos Filharmónia szólistája lett. Lemezfelvételeit több rangos nemzetközi folyóiratban is elismerő kritikával illették. Lemezre vette Bartók Béla összes zongoraművét, Haydn, Mozart és Beethoven összes zongoraszonátáját, és olyan zeneszerzők műveit is, mint J. S. Bach, Mozart, Schumann vagy Schubert. Azon kevés művészek egyike, akinek koncertjeit és lemezfelvételeit egyaránt dicsérték a műértők, főként azért, mert hűségesen valósította meg a zeneszerző szándékát. Világhírnévre tett szert, mint a standard klasszikus zeneirodalom egyik legkiválóbb előadója. 1992-ben a Liszt Társaság Nagydíjával jutalmazták. 1997-ben Kossuth-díjat kapott, 2004-ben a Magyar Klasszikus Zenei díjat vehette át, 2006-ban a Bartók Béla-emlékdíj, 2008-ban pedig a Magyar Művészetért díj tulajdonosa lehetett. Pályafutásának zárásaként 2014-ben a Prima díj kitüntetettje lett.

Lator László (2023. július 17.)

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 1992-től alapító tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, és a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban is állandó munkákat vállal. Nevéhez köthető a Lyukasóra című műsor is, amiben játékok segítségével ismertették meg a magyar irodalom elfeledett kincseit a közönséggel. Közel két évtizeden keresztül vezetett műfordítási szemináriumot (és költői mesterkurzust) az ELTE bölcsészkarán, miközben saját köteteit is kiadta. Felsorolni is nehéz elismeréseit, így csak párat emelünk ki: 1972-ben József Attila-díjat, 1982-ben Radnóti-díjat, 1987-ben Déry Tibor-díjat kapott. 1990-ben a Kortárs-díj, 1991-ben az Artisjus Irodalmi Díj, 1992-ben a Füst Milán-díj kitüntetettje. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét 1993-ban, a Magyar Érdemrend középkeresztjét 2012-ben, a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal 2022-ben kapta meg. 2009-ben a Prima díjat vehette át, 2018-ban pedig a Nemzet Művésze lett.

Balázsovits Lajos (2023. július 19.)

1946-ban Debrecenben született színművész, rendező, színigazgató. A Nemzet Színésze, Balázs Béla-díjas, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt, már diákként játszott a Madách Színházban, majd ide szerződött. Később dolgozott a Vígszínházban, a Mafilm társulatában, a Szegedi Nemzeti Színházban, a Nemzeti Színházban és 1992-től a budapesti Játékszín igazgatója volt. Felesége Almási Éva színésznő.

Fahidi Éva (2023. szeptember 11.)

„Nem lehet hetvenhat éven keresztül gyűlölködni. Egyáltalán, ha bízni akarsz abban, hogy valami jó dolog is történhet a földön, bármelyik társadalomban, akkor neked kell először azt mondanod, hogy «én nem akarok többet gyűlölni». Többnyire azért gyűlölsz valakit, mert rettenetesen félsz tőle, mert neki van hatalma, neked meg nincs, ő ki tudja oltani a te életedet, de te nem tudod kioltani az övét, és nem is akarod. A felszabadulásunk nyolcvanadik évfordulóján mondtam egy németországi megemlékezésen, hogy mi elhatároztuk, hogy mi, akik visszajöttünk, nem gyűlölködünk, mert nem akarunk olyanok lenni, mint akik bennünket gyűlölnek. A gyűlöletnek nem a szeretet az ellentéte. Nem lehet mindenkit szeretni, de gyűlölni nem szabad. Megbocsátani egészen más történet. Sosem tudtam megbocsátani. Hogy tudnám megbocsátani valakinek, hogy megölte az apámat, anyámat? Nem emlékszem rá, hogy az anyám vagy a húgom odakiabált volna, amikor ment a gázkamrába, hogy «engem most megölnek, de te ne felejts el megbocsátani akárhány év múlva». Ez nem megy” – mondta Fahidi Éva lapunknak 2021-ben egy interjú során.

Fahidit 1925-ben Debrecenben született, zongoraművésznek tanult, de 1944-ben zsidó származása okán deportálták, haláltáborba került. Családjának negyvenkilenc tagja veszett oda a Holokausztban. Ő maga 1945-ben került haza, de az átélt borzalmakat sosem feledte. Íróként, színész- és táncművészként ismerte meg az ország. 

49 családtagját elvesztette, de nem gyűlölt senkit, csak megbocsátani nem tudott – Fahidi Évára emlékezünk
Örök felelősségünk marad az emlékezés és az emlékeztetés, ahogy az is, hogy észrevegyük, hová vezethet a gyűlölet, kortól függetlenül. A holokausztot az emberiség szégyenfoltjaként égette bele történelmünkbe a 20. század. Nincs mentség rá, és szavakkal nem is lehet pontosan visszaadni, ami történt. Ezért is olyan értékesek a túlélők, akiktől kérdezhetünk, visszaemlékezéseik a valóság mozaikjaiból rakják össze a sötét korképet. A holokauszt magyar áldozatainak emléknapján a buchenwaldi koncentrációs tábort megjárt, tavaly szeptemberben elhunyt Fahidi Évára emlékezünk egy 2021-ben rögzített beszélgetéssel – táncba ölelt szeretete örökké velünk marad.
 

Dávid Katalin (2023. szeptember 22.)

Kétszeres Széchenyi-díjas művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 1954-ben alapítója volt a Művészettörténeti Dokumentációs Központnak, 1966-tól a Magyar Nemzeti Múzeum, majd a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársaként dolgozott. Több száz írása jelent meg magyar, angol és német nyelven, munkásságát számos elismeréssel illették. 1949-től a Magyar Képzőművészek Szövetségének alapító tagja, 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja és a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja volt. Nyolcvanadik születésnapján II. János Pál pápa saját kezűleg aláírt oklevéllel köszöntötte. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét 1993-ban vehette át, 1995-ben Széchenyi-díjat kapott a hazai művészettörténeti kutatás megteremtése és az egyházi gyűjtemények érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként. 1997-ben a Magyar Örökség díjat, 2003-ban a Stephanus-díjat, 2005ben a Szent Adalbert-díj nagyérem fokozatát, 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia életműdíját és 2021-be a Széchenyi-nagydíjat vehette át.

Galambos Erzsi (2023. november 16.)

Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának, a Budapesti Operettszínháznak és a József Attila Színháznak is örökös tagja, a musical műfajának egyik első hazai előadója, de prózai színésznőként is jelentős szerepek megformálója. 1973-ban Érdemes művész, majd 1981-ben Kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 2002-ben kapta meg, 2013-ban József Attila-gyűrűvel és 2019-ben a Budapesti Operettszínház Életműdíjával ajándékozták meg.

Csomós Mari (2023. november 18.)

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Kortársai szerint szerepeit belülről, nagy lélektani hitelességgel formálta meg.  1978-ban lett Érdemes művész, a Kossuth-díjat 1996-ban kapta meg, 2003-ban vehette át a Radnóti-díjat, 2014-ben a Prima Primissima díjat, végül 2017-ben a Nemzet Színésze lett.

Budai Ilona (2023. december 15.)

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar népdalénekes, előadóművész, az Óbudai Népzenei Iskola népiének-tanára. Első önálló népdalestjét 1976-ban adta, és 1978-ban jelent meg első önálló nagylemeze. Ebben az évben alakult meg a Vikár Béla Népdalkör is, aminek haláláig vezetője volt. Az 1970-es évek közepétől gyűjtötte a környező országok magyarlakta vidékeinek népdalait és népmeséit. A Magyar Rádióban 1987-től tíz éven át Énekeljünk együtt, majd 1997-től Fúvom az énekem címmel volt műsora, 2008-tól a Magyar Katolikus Rádióban szerkesztett és vezetett népzenei műsorokat. 1986-ban vehette át a Kodály Zoltán-díjat, 1988-ban pedig a Magyar Rádió nívódíját. 1993-ban kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, majd 2014-ben a középkeresztjét. 1996-ban Magyar Örökség díjban részesült, 2016-ban Kossuth-díjat kapott, 2018-ban pedig a Nemzet Művésze lett.