Egy az élet - ezt kell jól csinálni Egy.hu logó
Friss
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka kertészmérnök és szociológus

Gyermekkoromban óceánkutató akartam lenni: bölcsész lett belőlem, szociológus. Habár imádtam a társadalomtudományok világát, az élet mégiscsak úgy hozta, hogy a természetben leljem meg hivatásomat. Közel egy évtizednyi munkával építettem fel vegyszermentes gazdaságomat, ahol a vadvilág védelmével, a biodiverzitás megőrzésével és az ökoszisztéma helyreállításával foglalkozom. Hiszem, hogy az igazi tudás a gyakorlat és tudomány egymásba fonódásával szerezhető meg, ezért mindennapjaimban ugyanolyan fontos szerepet tölt be a gumicsizma, mint a tagsági igazolvány. Célom, hogy írásaimmal közelebb hozzam az olvasót egy olyan világhoz, ami megszámlálhatatlanul sok élményt és értéket tartogat számára, és ami mindannyiunk számára nélkülözhetetlen.

A legtöbben talán észre sem vettük a találkozást, pedig életünk során számtalanszor hallottunk már róla. Megjelent Arany, Petőfi, Vörösmarty, Tompa Mihály és Weöres Sándor költeményeiben is, a szerelem és a vágy jelképeként emlegetik, a Mária-képeken és a mennyország ábrázolásain pedig a lélek örök boldogság utáni vágyának megtestesítője. A világ legszebb hangú énekesmadarának hónapja van most.

A kert olyan, mint egy szabadtéri otthon: a pihenés és feltöltődés tere, a vidámság és boldog pillanatok teremtője. Hogyan lesz csodaszép dzsungel a kertünk, hogyan telik meg élettel, hogyan lesz valóban egy talpalatnyi természet? Ehhez mutat utat a greenscaping.

Bármennyire is elegünk van az állandósult világvége-hangulatból, és unjuk, hogy mindenhol a klímaváltozásról beszélnek, a tények annyira aggasztóak, hogy nem lehet nem foglalkozni velük. Csakhogy olykor a megoldási javaslatok még sötétebbnek láttatják a képet, mint amilyennek elsőre tűnik. Akkor látszik igazán, mennyire elrontottuk a dolgokat, mikor még a javítási javaslatok is szörnyűek. Ilyesmiken gondolkodom, mikor a Fél Föld Projektről olvasok.

Mikor már azt hisszük, hogy nincs új a nap alatt, a következő megállóban felszáll egy őz a villamosra, vagy éppen egy pingvint engedünk át az úton. Lassacskán kezdenek megszűnni a határok város és a vadon között, mi pedig győzzünk csodálkozni, hogy hol kerül sor egy újabb állati találkozásra. A napokban például az EGERERDŐ Zrt. tett közzé viselkedési szabályzatot arra vonatkozóan, hogyan járjunk el, ha szembe jönne a Bükkben az éppen arrafelé császkáló medve.

Nem, a cím közel sem megtévesztő: pontosan arra utal, amit takar: az ehető konyhai hulladékok népes táborára. Ételeink elkészítése során ugyanis rengeteg olyan ehető dolog végzi a szemetesben (vagy jobb esetben a komposztban), amit nyugodt szívvel felhasználhatnánk étkezési célokra is. Egy kis tovább gondolás, egy kis kreatív konyhaművészet, és máris a no waste főzés izgalmas világában találhatjuk magunkat.

Nincs a világon máshol olyan bioszféra-rezervátum, amely öt országot is érintene – csak itt, a Kárpát-medence közepén. Ráadásul egy olyan összefogás és jövő felé mutató kezdeményezés eredményeként született meg, amiben mi, magyarok voltunk az egyik fő ösztönző erő. A Mura–Dráva–Duna Bioszféra Rezervátum jelentőségéről Barina Zoltánnal, a WWF szakértőjével beszélgettünk.

A dézsás növényekben az a legjobb, hogy nem helyhez kötöttek. Mindig ott díszíthetik házunk táját, ahol éppen szeretnénk. Ráadásul nekik köszönhetően olyan növényekben is gyönyörködhetünk a fáradt reggeleken, amelyeket szabadföldben nem tudnánk tartani fagyérzékenységük miatt. A balkonra pedig tökéletesek. A kedvenceinkből válogattunk.

Tizenhatodik éve tér vissza a battonyai épületének hatodik emeleti virágládájában egy bagolycsalád – olvasom a hírekben. Nem tartom ezt kifejezetten üdvös dolognak, nem jó arra gondolni, ezeknek a madaraknak „természetes élőhelye” lett a panel. Aztán olvasom a kommenteket, és akkor szomorodom el igazán: egyesek nem is engednék ott élni a madarakat. De miért is? Tényleg az a válaszunk egy ilyen probléma láttán, hogy ha a madaraknak nincs jobb helye a panelablaknál, akkor ott se legyenek?

Való igaz: egy kicsit őszies az idő, de kertünk virágai már nem férnek a bőrükbe, érzik magukban a tavasz hívogató szavait. És szerintem a legtöbb kertbarát is így van vele: már sóvárgunk  a napfényes, kellemesen meleg, virágzó és zöldellő kerti órák után. Ilyenkor persze mindig akad egy-két feltöltésre váró üres hely az ágyásokban, és nem vennénk a lelkünkre, ha ötlet hiányában üresen maradnának. Májusi ajánlónk következik.

Kifejezetten kedvelem a csípős ízt, de abban biztos vagyok, hogy ezen a listán szerepel olyan étel, ami kifogna rajtam. Nálam viszont sokkalta edzettebb és bátrabb ízgurukból áll a világ! Tíz tüzes őrületet mutatunk a világból, amit a csípős ízek kedvelőinek érdemes megismerni.

Feltételezem: rajtam kívül mások is jártak már úgy, hogy egy-egy online vásárlás alkalmával alaposan mellé nyúltak. Vagy mert nem olvasták el rendesen a paramétereket, vagy mert azok nem is voltak tisztességesen leírva, esetleg éppen azért, mert a leírtakat félreértelmezték. Az ilyen hibák elkerüléséhez szeretnénk egy kis segítséget adni most, hogy a mindenféle kerti rendelések ideje elérkezett.

A természetes megoldások, a hulladékmentes mindennapok, a kreatív újrahasznosítás és a sokrétű felhasználási lehetőségek bűvkörében élek – de a „mindent mindenre mindenhogyan” szlogenjében nem hiszek. Ahogyan abban sem, hogy a kávézacc csodaszer lenne – viszont tudom, hogy ésszel érdemes használni.

Ugrás az oldal tetejére
Menü