Nem: ez nem egy „majd mi jól megmondjuk, mitől lesz boldog a karácsony” cikk lesz, ígérem. Hogyan is tudná bárki megmondani, kinek mitől lesz boldog egy ünnep, egy emlék, egy átélt pillanat? Ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük meg az élet történéseit. Nem is szeretnék most mást, mint csupán feldobni a labdát, mintegy gondolat- vagy érzésébresztőként. Hátha egy-egy sor segít boldoggá tenni az idei karácsonyt. Mert ez végső soron senki mástól nem függ, csak önmagunktól.
Még egy naptár, még egy gyertya – nem rossz ajándékok ezek, hanem örömet adó, némiképp különleges meglepetések. Az egyedi ajándékokkal garantáltan sikert arattok: íme egy kis inspiráció!
2021-ben igen nagy port kavart a világszerte elavuló szélturbinaparkok lecserélése, amellyel – valljuk be – nem igazán tudtak mit kezdeni. A turbinákat a szélenergia Achilles-sarkának is nevezik, hiszen olyan kompozitokból állnak, amelyeket hosszú életre terveztek, nem újrahasznosításra. És ez idáig nem is tudtak ezen túl sokat változtatni…
Amikor az ünnepek közeledtével azon kezdek gondolkozni, mit csinálnék szívesen az évnek abban a pár napjában, amikor végre én is egy kicsit megpihenhetek, azonnal a csend, a béke és a meghitt nyugalom jut az eszembe. Egy bögre forró tea, meleg takaró, és egy letehetetlen könyv, ami segít kiszakadni a mindennapok mókuskerekéből.
Az ünnepi időszak jellegzetes fűszereinek felhasználási lehetőségeiről már ezernyi cikket írtak, de egy fontos területre nem gondolnak a legtöbben: a fürdőszobára. Ugyanis az illatozó süteményeken és forraltboron túl a bőrápolásban is nagy hasznukat vesszük téli fűszereinknek. Mutatjuk, miképpen!
Egy-egy esős hétvégén hajlamosak vagyunk bekuckózni, és a huszadik sorozatot nézve várni, hogy végre elálljon az eső. Pedig rengeteg beltéri programlehetőség van, amelyek közül ilyenkor is választhatunk! Ezúttal egy izgalmas válogatással segítünk a programszervezésben: Magyarország legextrémebb szabadulószobáit mutatjuk be, ahol kicsik és nagyok vagy éppen csak nagyon nagyok kereshetik az önfeledt kikapcsolódást.
Amióta világ a világ, a nappal és éjszaka változása az egyik legalapvetőbb természeti jelenség az ember életében. Ahogy a tudósok mondanák: a DNS-ünkbe van kódolva. Mi, emberek viszont – ahogyan az lenni szokott – jócskán belenyúltunk ebbe a ritmikus váltakozásba, amikor úgy döntöttünk, hogy bevilágítjuk az éjszakát. Ráadásul iszonyatos pénzekért, nem kis mértékben feleslegesen.
Egyszer volt, hol nem volt egy gazdag kereskedőcsalád gyermeke, akit Miklósnak hívtak. Ismert volt az emberek között, akik tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki – jótetteiért már életében szentnek tartották. Ezek egyike, hogy egyszer egy vihar idején megmentette egy vízbe esett tengerész életét: így lett az utazók, a kereskedők, a zarándokok és a tengerészek védőszentje is. De van valami, ami még ennél is híresebbé teszi…
December ötödike különösen közel áll a szívemhez. Nem, nem a Mikulás nagy napját tévesztettem el, hanem egy nagyon fontos ünnepre szeretném ráirányítani a figyelmet. Ez pedig nem más, mint a talaj világnapja. A talajé, ami a benne rejlő megannyi, aktívan nyüzsgő élettel biztosítja mindannyiunk megélhetését ezen a Föld nevű bolygón.
Szegény Mikulás a létével örök dilemmát és örök ütközési felületet ad kicsik és nagyok számára. Van, aki el sem kezdi mesélni a hozzá kapcsolódó történeteket és van, aki a kelleténél tovább meséli azokat. Valahogy mindenki mást gondol e téren. De mégis ki tudhatná a választ arra a kérdésre, meddig higgyen a gyerek a Mikulásban? Van egyáltalán általános recept vagy iránymutatás ezzel kapcsolatban? Mit mondanak a szakemberek, és vajon lehet-e ez szakmai kérdés? Utánajártunk!
Van zsákodban minden jó: piros alma, mogyoró… Vagy éppenséggel a legújabb szuperhős robot, esetleg egy ötemeletes játékgarázs, két doboz lego, végeláthatatlan cukorhegyek, és még ki tudja, mi minden felesleges, tévútra vivő, szülőversengő sallang…
A gumi mint környezetszennyező anyag már nagyon régóta komoly fejfájást okoz a tudósoknak. Több mint egy évtizede folynak átfogó kísérletek azzal kapcsolatban, mivel lehetne kiváltani, hogy a kocsik is tudjanak min gurulni, de a természet is túlélje valahogy… Úgy tűnik, vannak egészen biztató kiindulási pontok: tudtátok, hogy a gumipitypanggal már több mint száz éve is foglalkoztak mint gumialapanyaggal?
