2000-ben az ENSZ tagállamai elfogadtak egy világszintű célrendszert, ami az országok nehézségeire, kiváltképp a társadalmi problémákra koncentrált. 15 évvel később, 2015-ben ennek folytatásaként fogadták el az Agenda 2030 határozatot, ami a korábbiaktól eltérően már nemcsak a fejlődő országokat állította fókuszba, hanem a fejlett országok szempontjait is figyelembe vette a fenntartható jövő felé vezető úton.
A mai vidékeket járva már aligha hihetnénk, hogy bizony voltak olyan idők, amikor egész Északkelet-Európát egybefüggő erdős terület borította. Amikor még zöldellő lombok tömegében úszott a táj, és a teremtés csúcsai nem az emberek, hanem a bölények, hiúzok és farkasok voltak. Itt élte túl a történelem évszázadait kontinensünk utolsó őserdeje is, ami 1979 óta az UNESCO Világörökség része, ráadásul kiemelt bioszféra-rezervátum és a Natura 2000 különleges természetmegőrzési területe is.
Hagymával ablakot pucoltak, fakéregből edényt készítettek – háztartási praktikák dédszüleink korából
A flakonhalmazok és vakító fehérséget ígérő reklámok korában szinte hihetetlennek tűnhet, hogy pár évtizeddel ezelőtt még komoly hagyománya volt a (vadon termő) növények háztartásban való felhasználásának. Mosni, súrolni, tisztítani kellett, esetleg kártevőt akartak irtani? A természetben mindenre volt (van) megoldás!
Borongós égbolt, csupasz fák, elhervadt virágok – ilyesmi képet társítanak sokan az őszi kerthez. Értem ezt, de mégsem. Mert mégis miért lenne kopár vagy barna az őszi és téli kert, miért ne díszíthetne az elkövetkezendő hónapokban is milliónyi fényével? Nemcsak lombhullatókból áll a világ, és nemcsak a virágszirmok boríthatják pompába az ágyásokat. De még mennyire, hogy nem!
A legtöbben az erdőszéleket borító, színes őszi díszként azonosítják, és messze elkerülik, ugyanis legendák keringenek mérges természetéről. Pedig a zsidócseresznye közel sem annyira mérges, mint ahogyan azt a legtöbben gondolják, csak oda kell figyelnünk arra, mikor szakajtunk belőle…
Az utóbbi időben reneszánszát éli az erdő kincseinek felfedezése, újjáélesztjük a gyűjtögetés ősi szokásait. Most pedig minden adott is a gyűjtögetéshez: volt eső, itt a meleg, indulhatunk gombászni! Ha pedig túl sok jót is találtunk, ne essünk kétségbe: sok-sok módon tartósíthatjuk a nyár szuperegészséges alapanyagát!
A magyar gurgolya (Seseli leucospermum) egy erőteljes, fél-egy méter magasra nővő évelő fajunk, aminek kaporszerű levelei, tömött ernyői és fehér szirmai messziről jelzik jelenlétét. Júliustól egészen szeptemberig virágzik, de akár októberben is találkozhatunk még virágokat bontó példányaival.
Sekély vizek ritka növénye. 1988 óta élvez védettséget: egyetlen tövének természetvédelmi értéke 100 000 forintban mérhető. Örök túlélő – képes hosszabb időszakokat is átvészelni, hogy aztán a megfelelő környezeti feltételek mellett újra hajthasson, azonban minden erőfeszítése ellenére ma már csak elvétve bukkanhatunk rá állományaira.
Ha azt halljuk: gomba, az erdők mélysége jut eszünkbe. Pedig a gombáknak ugyanúgy helye van a kertben, mint a legszebb évelőágyásoknak, és ugyanúgy szerves részei lehetnek a pázsitnak, mint a rovarvonzó, nektárral csalogató, üde színekben pompázó virágok. Egy gyep ugyanis csak akkor lehet igazán egészséges, ha nemcsak rovar-, hanem gombabarát is egyben.
Nincs is annál jobb, amikor odahaza helyi alapanyagokból, saját magunk készítünk komposztot, majd ezt használjuk fel növényeink tápanyag-utánpótlására. Szép példával járhatunk elől a tökéletes és fenntartható körforgásrendszerek gyakorlatával, de lehetőség híján külső forrásból származó mikroorganizmus- és szervesanyag-többlettel gondoskodhatunk növényeinkről. Bármelyiket is valósítsuk meg, mindenképpen érdemes megismerkednünk a komposzt-teával, növényeink egyik leghatékonyabb táplálójával.
Elérkezett az igazi ősz, és vele együtt a gesztenyeszezon is, ezért nem árt idejében tisztába tenni, hogy mi is a különbség vad- és szelídgesztenye között. Sok mindenben hasonlítanak, könnyű összekeverni őket, de míg az egyik fogyasztásra alkalmas, a másik nem. Jó viszont megannyi másra – lássuk, mire is pontosan!
Festő csülleng, forrasztófű, kutyabúza és kakasmandikó – tudjuk vajon, mit jelentenek ezek a szavak? És azt, hogy mire használták őket? Hogy honnan ered a nevük? A régiség emberei, de talán már honfoglaló őseink is tájékozottabbak voltak e téren – az etnobotanika tudományának segítségével azonban mi is magunkra szedhetünk némi tudást!
