A vizes élőhelyek növénye: ártéri erdőkben, puhafaligetekben, a magaskórós növényzetben, nedves parlagokon és az elhanyagolt területeken érzi jól magát, félárnyékos helyeken.
Mivel sűrű állományokat képez és emellett allelopátiás hatása is ismert, könnyen elnyomja a lágyszárú növényzetet.

Bíbor nebáncsvirág magháza és virágja – Fotó: Pixabay / Hans
Ez a tulajdonsága annyira erőteljes, hogy képes teljesen átformálni a helyi ökoszisztémát. Megjelenésével és térnyerésével a természetközeli ártéri erdők spontán regenerálódását és a szabályozott vízfolyások mesterséges rehabilitációját is akadályozza, így nemcsak természeti, hanem gazdasági károkat is okoz.
Mivel sekélyen gyökerezik, a talajból könnyen kifordulhat, így ha nagyobb állományai alakulnak ki, akkor azok veszélyeztethetik a partok stabilitását is. Számos formában okoz fejfájást a természet őreinek, hiszen szaporodása szinte kontrollálhatatlan: letöredezett szárrészeit a víz elszállítja, és azok más területeken legyökerezve újabb állományok kialakításába kezdenek. Nem egyszerű tehát a féken tartása, ám annál gyorsabb megoldást igényel.

Bíbor nebáncsvirág teljes pompában – Fotó: Pixabay / Maria
Németországi kutatások szerint a méhek ötven százalékkal gyakrabban keresik fel nektárszerző útjukon, mint a Közép-Európában elterjedt mocsári tisztesfüvet (Stachys palustris).
A kutatók szerint a rovarok, amelyek bő nektárterméséért kedvelik, nagy szerepet játszhattak közép-európai elszaporodásában.
A würzburgi egyetem kutatócsoportja szerint a bíbor nebáncsvirág tízszer több nektárt termel, mint a mocsári tisztesfű, ráadásul Európában nem él olyan növényfaj, amely óránként több mint 0,3 milligramm nektárt termelne, ezzel ellentétben a bíbor nebáncsvirág óránként 0,47 milligramm nektár-hozammal teszi magát hasznossá.

Magháza a legkisebb érintésre szétpattan, magjai pedig szétrepülnek –Fotó: Pixabay / Hans
Június-augusztusban hozza bíborpiros sarkantyús virágait.
Szára vöröses, üreges, és akár 2-2,5 méter magasra is megnő. Ezzel Európa legmagasabb egyéves lágyszárú növénye.
Sajnos még mindig gyakorta vetik magánkertekben, nem ismerve a benne rejlő veszélyeket, és mivel magjai gyorsan terjednek, egy-egy rossz döntést hozó kerttulajdonos is nagy bajtokozhat a helyi ökoszisztémában. A bíbor nebáncsvirág magjai ugyanis robbanásszerűen szóródnak szét, és akár több méter távolságra is eljuthatnak. Ezt tovább fokozva az elszakadt növényi részek is könnyen újragyökerezhetnek, így ha egyszer megtelepszik valahol, onnan már nagyon nehéz kiirtani.
Bármennyire is megnyerte tetszésünket esztétikus külseje és kivételes termete, érdemes ellenállnunk neki, mert az általa okozott gondok valóban komoly ökológiai problémákat jelentenek, amelyek végső soron a saját életünkre is hatással lesznek. Maradjunk inkább a jól bevált őshonos fajainknál, és válogassuk össze belőlük álomkertünk fajait!
Nyitókép: 123RF
Ajánljuk még: