Magyarország madarai: a tengelic

Az 1800-as évek elején élte virágkorát a kanári madarakkal történő kereskedés, és azok keresztezése más madárfajokkal. Hogy minél különlegesebb példányok jöhessenek létre, a kereskedők rengeteget foglalkoztak azzal, hogy megtalálják a megfelelő, keresztezhető fajokat, és ebben a tengelic kulcsfontosságú szerepet kapott.

A történet egyébként módfelett izgalmas: a feljegyzések szerint a kanári megjelenése Európában egy szerencsétlen hajótörésnek köszönhető. Elba szigeténél futott zátonyra egy hajó, amiből kiszabadultak a kanárik. Ezeket aztán a helyi lakosság és az üzleti világ is hamar felfedezte magának, és kezdetét vette a kanárik mintegy hobbiállatként való tartása, tenyésztése. És bár a spanyolok igyekeztek megfékezni a sokszor igen veszélyes kísérleteket, azzal más országok kereskedői mit sem törődtek, így

a kanárikat a legkülönfélébb fajokkal igyekeztek párosítani: kenderikével, csízzel, tengeliccel.

A leírások szerint az összes faj közül a tengelic bizonyult a legjobban bevált párnak: a kanári és tengelic „korcsok” (merthogy így nevezi őket a beszámoló) kifejezetten szép tollazatúak és kellemes hangúak voltak.

Fotó: 123RF

Ráadásul a tengelic fogságban „annyira megszelídül, hogy azt különféle mesterségekre, p. o. kis ágyúcskát elsütni, 's tulajdon eledelét körmeivel vagy szájával felhúzni könnyen megtaníthatjuk” – olvashatjuk. Sajnos ezt a tulajdonságát sok évtizeden keresztül előszeretettel ki is használták, és tehetősebb körökben nagy divatja volt kalitkába zárni őket. Sőt: részletes leírásokat olvashatunk arról is, miképp ajánlottak fiókák közül hímeket választani, és hogy azokat hogyan lehetett mákkal és édes tejbe mártott zsemlével felnevelni.

Egészen elképesztő egymás után olvasni azokat a történeteket, amelyek a fogságban nevelt, majd ott is született tengelicek elkorcsosulásáról szólnak: amikor a táplálékváltozás következtében szinte fekete tengelic fiókák nőnek fel, vagy amikor két különböző faj összezárásából létrejött tojásokat vittek ki a vadon élő tengelicfészekbe, hogy kicseréljék azokat a tengelic saját tojásaival. Megdöbbentő, milyen felelőtlenül avatkozott bele az ember a természet rendjébe, és hogyan használta fel ehhez a körülötte élő állatokat.

Bird sitting on a branch of blossom apple tree. The European Gol

Fotó: 123RF

A tengelic az emberhez kiválóan alkalmazkodott madár hírében áll, aki már annyira megszokta az ember közelségét, hogy gyakori lakója még a fővárosi kertvárosoknak, parkoknak és közösségi kerteknek is. A költőhelyet a hím és a tojó közösen választják ki, és a fészket a fák koronájának szélein levő vékony gallyak elágazásaiba építik – pontosabban építi a tojó, mert a fészeképítés egyedül az ő feladata. Bár mentségére legyen szólva: a hím sem pihen, mert bizony rendszeresen kíséri a tojót fészekanyag-gyűjtés közben, és éberen őrködik, hogy párja nyugodtan tudja alakítgatni családi fészküket. A fészek alapja növényi szálakból, vékony rostokból és állati szőrszálakból készül, és a belsejét a tojó általában a nyárfa szöszös terméseivel béleli ki.

A tojó általában 4-5 tojást rak, és ezeken 12-13 napig kotlik, a hím pedig bepótolja a fészeképítés ideje alatt elmulasztott aktív segítséget, ugyanis a kotlás ideje alatt végig gondoskodik a tojó táplálásáról. A fiókák két hétig növekednek, majd miután kirepültek a fészekből, a szülők még további két hétig gondoskodnak róluk. A tengelicek kiváló szülők és rendkívül türelmesek is: kirepült fiókáiknak mindent megmutatnak, a táplálkozóhelyektől kezdve a ragadozók általi veszélyeken át egészen az önálló táplálékszerzés legapróbb trükkjeiig.

Fotó: 123RF

Alapvetően magevő madarak, kedvelik a fészkes virágú növények magjait. Legkedveltebb táplálékuk a bogáncsfajok megérett magja, de szeretik a pitypang, a pásztortáska, az üröm, és a különböző disznóparéjfajok magjait is. A városokban élő tengelicek nagy számban telepedhetnek meg a platánfák ágain is, hiszen mindent elkövetnek azért, hogy a gömb alakú termésekből kiszedegessék a magokat.

A hidegebb évszak beköszöntével a tengelicek szívesen csatlakoznak más fajokból összeverődött vegyes madárcsapatokhoz, ilyenkor nagy hasznot hoznak azzal, hogy nagy mennyiségben csipegetik fel a gyommagvakat. A Hortobágyon figyelték meg azt az érdekes jelenséget, hogy ezek a vegyes madárcsapatok nemcsak a mezőgazdasági területek tarlóin, hanem a pusztagyepeken és parlagokon is megjelennek, méghozzá azért, hogy az ottani gyommagvakat megegyék.