Elérkezett az igazi ősz, ezzel pedig a gondoskodás hónapjai, amikor kellő figyelemmel kell eljárnunk fagyérzékeny növényeink felkészítésekor- ebben igyekszünk segíteni!
Ahogy lépkedünk a nulla fok felé, úgy válik egyre sürgetőbbé fagyérzékeny növényeink gyökérzetének, hajtásainak és rügyeinek megóvása a fagykártól - miközben a téli kiszáradás elkerüléséről sem feledkezhetünk meg.
Az olyan fajok, mint a babér, a citrusfélék, a hibiszkusz vagy a leanderek mind a fagyérzékeny növények közé tartoznak, azonban fontos kiemelnünk, hogy nemcsak a „teleltetősként” ismert növényeket kell védenünk a fagyoktól. Számos más növény is védelmet igényel, ezeket gyűjtöttük most össze:
- A füge, főleg a fiatalabb növények szabadföldben is takarást igényelnek - kiváltképp az ország hűvösebb területein.
- Ugyancsak védenünk kell az olyan ellenálló fajok fiatal példányait is, mint a rozmaring vagy a levendula: a nem megfelelő fajválasztás esetén az ősszel ültetett fiatal példányok könnyedén elfagyhatnak. A Lavandula dentata például egy olyan típus, ami fagyérzékeny, ahogyan a spanyol levendulaként is emlegetett Lavandula stoechas
- Az évelő fajok között is akad védeni való: ilyen a dália, a begónia és a szerelemvirág is.
- Figyeljünk oda az ősszel telepített örökzöldekre is - ezeknek begyökeresedése nem biztos, hogy lezajlik a fagyok előtt, így mindenképpen érdemes takarni őket.
- És természetesen kiemelt figyelmet érdemel minden, edényben és dézsában tartott növény, hiszen ezek jobban ki vannak téve a keményebb hidegek hatásainak, mint szabadföldi társaik.
A felkészítést még a fagyok beállta előtt el kell kezdenünk: általában 8 fok körül már neki is állhatunk. Az első, amit meg kell tennünk, az növényeink alapos átnézése, és szükség esetén kezelése: lehetőleg egy növény se kezdjen neki a télnek betegen, kártevőktől szenvedve. Bármelyik módszert is alkalmazzuk - zárt helyen teleltetjük vagy zsákot húzunk rá -, sose zárjuk el a levegőzés lehetőségétől a növényt, hiszen az nagyon hamar gombásodáshoz vezethet.
Minden növénynek szüksége van a friss levegőre, a jó légmozgásra, a megfelelő légcserére.
Amennyiben elegendő a talajtakarás, azt könnyedén kivitelezhetjük a kertünkben összegyűjtött és felaprított zöldhulladékokkal (természetesen a beteg részeket kiválogatva), szalmával, észszerű mértékben adagolt fenyőkéreggel, falevelekkel és komposzttal is. A jó talajtakaró vastagsága 10 és 20 cm között mozog, és sosem tömörödött - nem fojtja meg a növényt. Nagyon vigyázzunk rá, hogy a takarás ne fedje el teljesen a tövet, mert az rothadáshoz vezethet!
Egyre több növényzsákot is látni a kertekben - a déli fajok számának növekedésével ezek használata is elterjedté vált. Előnyük, hogy hőszigetelnek, miközben légáteresztők is, és még UV- és vízálló kivitelek is elérhetők a piacon. Leggyakrabban a törzses vagy törzsesre alakított örökzöldeken alkalmazzák, de gyakorta látjuk citrusokon, pálmákon és banánokon.
Alternatív megoldás, de a tapasztalatok szerint kiválóan működik a szövetes, falevéllel vagy szalmával bélelt kivitelezés is. Ilyenkor a növény köré karókat verünk le, azt légáteresztő szövettel körbe tekerjük, és a belsejébe faleveleket, szalmát teszünk. A füge kifejezetten szereti, érdemes kipróbálni.
Az edényes növények legtöbbje is átteleltethető odakint, főleg a védettebb területeken. Érdemes kicsit felemelni őket a hideg talajról: tegyük egy táblára, fadarabra vagy valamilyen, a kertben elérhető anyagokból épített emelvényre. Az érzékenyebb fajok edényeit tekerjük körbe; ha indokolt, akkor a növényt is fedjük be zsákkal- de a legtöbbször elég az is, ha az edényben lévő növényekre is talajtakarást alkalmazunk, és a ház, a kert egy védettebb zugába költöztetjük őket.
Egy dolgot sose feledjünk: a hűvösebb hónapokban legalább annyira veszélyes a föld kiszáradása, mint maga a fagy, ezért a fagymentes napokon gondoskodjunk növényeink megfelelő öntözéséről! Különösen fontos ez a téli, napsütéses és száraz időszakokban, és kiváltképp fontos az olyan örökzöldek esetében, mint a kertünkben magasodó tuják.
Beltéri csíráztatás
Mit és hogyan?
