A művészet és a természet fúziója, ami az egyik legnagyobb festőművész kezei alatt kelt életre...
A híres festő, Claude Monet 43 évig, egészen pontosan 1883-tól 1926-ig élt giverny-i házában. Szenvedélye volt a kertészkedés: a kert kialakításában is a művészetet látta és kereste. A híres kertbe látogatók ma is átélhetik a művész által vágyott hangulatot, ami a különleges virágkompozíciókban és a kivételes tündérrózsákban is visszaköszön - ahogyan a kert számos más részletében is.
Monet kertjében két fő kertrész található: a ház előtt egy Clos Normand nevű virágoskert, az út túloldalán pedig egy japán ihletésű vízikert kapott helyet. A történet szerint, amikor Monet és családja 1883-ban Giverny-ben telepedett le, a háztól az útig gyümölcsfákkal ültették be a területet, és magas kőfalakkal vették körül. Monet kivágatta a fenyőket, csak a házhoz legközelebb eső két tiszafát tartotta meg - a történet szerint kizárólag Alice kedvéért. Ez a rész lett a Clos Normand, amiből Monet egy perspektívákkal, szimmetriákkal és színekkel teli kertet hozott létre.
A Clos Normand-ot a virágágyások uralják: mályvák, futórózsák, százszorszépek, pipacsok és egynyári fajok színes egyvelege. Monet-ra jellemző volt, hogy a legáltalánosabb fajokat bátran keverte a legritkább fajokkal, nem bánt fukarul a rózsákkal a kertrész teljes hosszában sem, és a virágokat hajlamos volt színeik szerint párosítani.
A feljegyzések szerint az évek alatt beleszeretett a botanika tudományába, és mindig kereste a ritka fajtákat: nem sajnálva rájuk a magasabb összegeket sem. Híres mondata nem véletlenül volt az, hogy „Minden pénzem a kertembe megy”
Tíz évvel a kezdetek után Monet megvásárolta a birtokával szomszédos földterületet is, ahol egy kis tavat alakított ki. A feljegyzések szerint ezt szomszédjai nem fogadták túl jól: attól féltek, hogy a festőművész furcsa növényei megmérgezik a vizüket. Végül ők is megbékéltek, és a vízikert felépülhetett - a maga aszimmetriákkal és ívekkel telt valóságában. Lilaakácok, szomorúfűzek és egy bambuszerdő is található itt: állítólag Monet több mint húsz éven át ebben a vízikertben talált ihletet. A művészettörténészek szerint inkább a vízben tükröződő képeknek szentelt figyelmet, amelyeket egyfajta fordított világként élt meg.
Évente közel félmillió látogató érkezik a kertbe, amelynek bizonyos részei nem látogathatók. Az érdeklődők leginkább a mellékösvényeken sétálhatnak, a vízikertbe pedig egy földalatti átjárón keresztül juthatnak el. Kutyákat és más háziállatokat nem szabad bevinni, és a piknikezés sem megengedett - így próbálják megőrizni a művész hagyatékát.
Sajnos a második világháború után a házat és a kertet elhanyagolták, nem sok minden maradt belőle. Az üvegház és a ház ablakai megsemmisültek a bombázások során, a padló és a mennyezet gerendái elkorhadtak, a lépcső pedig beomlott. A felújítás során a tavat is újra kellett ásni - de a munkálatok során végig nagyon ügyeltek arra, hogy ugyanazokat a virágfajokat ültessék vissza, amelyeket Monet ültetett a maga idejében.
A kert egy művészi időutazás, amelynek méltó helye van minden kertbarát bakancslistáján.
Kerti növényeink felkészítése a hűvösebb hónapokra
A fagykár és a kiszáradás elkerülése
