Ahogyan egyre inkább erőre kap az ősz, úgy csökken a szabadföldben termeszthető zöldségek listája, ami egyben azt is jelenti, hogy elérkezett a beltéri csíráztatás időszaka.
Bárhol, a legapróbb helyen is lehetőségünk adódik egy kis növényi táplálékforráshoz jutni - pontosabban nevelni - és nem is kell hozzá más, csak egy maréknyi mag, egy megfelelő edény és víz. A csírák enzimtartalmuknak köszönhetően jótékony hatással vannak emésztésünkre, gazdagok vitaminokban (például B, C vagy E-vitaminban), ásványi anyag tartalmuknak köszönhetően kiváló tápanyagforrások, antioxidánsként is megállják helyüket, és fehérjeforrásoknak sem utolsók - gondoljunk csak a csicseriborsóra vagy a lencsére.
És a legjobb ebben az, hogy a csíráztatás alacsony költségekkel jár, egyáltalán nem nehéz még a kezdők számára sem, cserébe viszont egy nagyon értékes növényi alapanyaghoz juthatunk a segítségével.
Ehhez elegendő egy befőttesüveg vagy egy csíráztató tál, a megfelelő mag (bio, csíráztatásra alkalmas) és tiszta víz.
A lakás hőmérséklete, a párkányon uralkodó környezeti viszonyok tökéletesen megfelelnek a csíráztatáshoz- és egy kis előre tervezéssel folyamatosan tudjuk biztosítani az egészségesebbnél egészségesebb szendvicsbe valókat.
Személyes kedvencem a retek, amit kezdőknek jó szívvel ajánlok: ezzel szinte garantált a sikerélményt. Alig pár nap alatt megcsodálhatjuk ahogyan új élet születik, és mindösszesen 5 nap alatt kész csírához juthatunk. Hasonlóan hamar kicsírázik a lencse, a búza- utóbbit már akár már a harmadik napon ehetjük. A búzacsíra íze enyhén édeskés, így jó választás lehet még turmixokba, vajas pirítós feltétjeként is.
Igaz, hogy kicsit többet kell rá várni, de szerintem az egyik legfinomabb csíra a póréhagyma, ami finoman hagymás aromájával bármikor levesz a lábunkról. Szendvicseken, salátákban vagy tavaszi tekercsekben érvényesül a legjobban, de egy krémlevesre szórva is kipróbálhatjuk. Mindössze hat napot kell várnunk a vajrépára, ami kellemesen lágy ízű, enyhén káposztás beütéssel. Hasonló időben készül el a görögszéna csíra is, ami enyhén fűszeres illatával és intenzív ízvilágával tökéletes választás lehet a felfedezni vágyóknak.
Vöröslencséből mindössze négy nap alatt kiváló csíra nevelhető, ami tökéletes összetevője lehet egy-egy tartalmasabb hummusznak, de a zöld lencse diós aromája is kiválóan illik a legkülönfélébb krémekhez, mártogatósokhoz. A különböző herefélékből öt nap alatt készül el a csíra: ezeknek legjobb helye a salátákban, szendvicsekben lehet. Nagyon gyorsan és megbízhatóan csíráznak, ezért azoknak is ajánlják, akik csak most ismerkednek a csíráztatással.
Hogyan csináljuk?
Először a csíráztatni kívánt magokat áztassuk be vízbe: a kisebb magokat 8-10 órára, a nagyobbakat egy éjszakára (12 órára) - ez fogja elindítani az enzimfolyamatokat. Ha az áztatás kész, öblítsük át hideg vízzel, és hagyjuk nedvesen az edényben! Arra mindenképpen figyeljük, hogy ne álljon a vízben, ne maradjon felesleges víz a magok között - tényleg csak nedvesek legyenek! A magokat naponta kétszer öblítsük át, és ha az átmosás kész, alaposan csöpögtessük le! Ha az elkövetkezendő napokban megnyílik a mag, és egy apró zöld élet indul útnak belőle, akkor jó úton járunk! Folytassuk a napi rutint egészen addig, amíg pár centiméteres csírákat nem kapunk - ezeket aztán átmosva zöldségként felhasználhatjuk: salátákba, krémekhez, levesekhez, köretként, szendvicsbe vagy akár önmagában fogyasztva is.
Igen: ennyire egyszerű a párkányon nevelt csírák termesztése, így a legbátortalanabbaknak is jó szívvel ajánljuk. Hamar rá lehet érezni a helyes technikára, és a csírák változatossága is magával ragadhat bennünket, hiszen ahány mag, annyi élmény, annyi aroma, annyi lehetőség.
