Invazív fajok a kertben: az illatos császárfa

Az illatos császárfa (Paulownia tomentosa (Thunb.) Steud.) egy kelet-ázsiai eredetű fa, amelyről már az ókorból rendelkezésünkre állnak adatok. Európába az 1830-as években hozták be: különleges díszfaként parkokba telepítették, és ez a Magyarországra is betörő divat vezetett odáig, hogy ma már problémát jelent invazív terjeszkedése.

Hiába kiváló alkalmazkodása a városi körülményekhez, egyre gyakrabban jelenik meg a települési és a természetes környezetben is kivadulva. Ausztráliában és az Egyesült Államok egyes részein ma már inváziós fajként tartják számon, olyan fajként, ami komoly problémákat okoz.

Fotó: 123RF 

Az akkoriban előnyös vételként ajánlott hibridje (közismert nevén smaragdfa vagy oxyfa) ültetvényes formában történő termesztése itt-ott megjelenik hazánkban, de a nagy szelek okozta elhajlás és az ebből eredő értéktelenné válás nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket. Bár tény, hogy az oxyfa különleges növekedési tulajdonságokkal rendelkező klímanövényként vált ismertté, mivel ötször annyi szén-dioxid megkötésére képes, mint a tölgy – hosszútávú hatásai és eredményei egyelőre nem biztosak.

A császárfa méhészeti jelentősége is figyelemreméltó: a faj ugyanis kiváló mézelő.

Fotó: 123RF  

Nagy tömegben történő alkalmazása azonban még a méhészek között is erősen kérdéses, hiszen bár nem zárkóznak el az új fajok felhasználásától, óvatos gondolkodásra és mérlegelésre intenek, nehogy ugyanabba a hibába essünk, mint annak idején a fehér akác esetében: „szabályozottabb, felügyeltebb keretek között kellene egy-egy ilyen egzóta (idegenszerű) fafaj vagy hibrid terjesztését folytatni” – olvashatjuk Lászka István Attila okleveles erdőmérnök értekezésében. 

Lassan nincs is olyan méhészet, ahol ne lenne valamelyik hibridje, és még homoktalajra is telepítik, miközben Amerikában nagy vízigénye miatt mocsarak lecsapolására használják… Természetesen nem azt állítjuk, hogy nincs relevanciája hazai használatának szabályozott és jól átgondolt keretek között, de itt a hangsúly az utóbbi kettőn van.

Gyors, átgondolatlan és üzleti alapú betelepítése semmi esetre sem hoz hasznot a hazai ökoszisztémának. 

Emlékezzünk a már belátott hibáinkra, amikor egy-egy hasonló céllal betelepített faj invazívvá vált, őshonos fajokat szorított ki vagy olyan kártevők megjelenését hozta magával, amelyekkel azóta is küzdünk.

Fotó: 123RF  

Mivel a császárfa elviseli a nagyon savanyú talajokat, az aszályt és a talaj alacsony tápanyagtartalmát is, viszonylag gyorsan teret nyerhet más, kevésbé ellenálló fajjal szemben – ráadásul az elmúlt évek megfigyelései szerint ahova betelepítik, ott gyorsan megjelenik az utak szélén, az erdőszegélyekben és a tisztásokon, folyópartokon is. Plusz problémát jelent, hogy bolygatás után elözönli a területet, így ha nem kezeljük felelősségteljesen hazai terjedését, könnyen komoly problémák egész sora előtt találhatjuk magunkat.

A császárfa Kínában gazdasági szempontból az egyik legfontosabb fafaj, mivel gyors növekedésű, jó minőségű faanyagot produkál, így a bútorgyártás fontos alapanyaga.

Más földrész, más éghajlat, más környezet – más összefüggések. Hiába az a számos hibrid: egyikkel kapcsolatban sem bizonyították megnyugtatóan, hogy nem válhatnak özönnövénnyé Magyarországon. Az inváziós tulajdonságaikra irányuló kutatások rövid időtartamúak voltak, ráadásul nem változatos környezetben, változatos élőhelyeken zajlottak le, így semmi esetre sem nevezhetők megfelelőnek.

Nem véletlen, hogy sem az alapfaj, sem a hibridek nem telepíthetők erdős területre.

Fotó: Pixabay / tmilk2 

Sajnos egyre gyakoribb, hogy a kivadult példányok épületek és járdák repedéseiben is megjelennek, egyre több természetes élőhelyen is felbukkannak, és gyorsan birtokba is veszik azt, így ha igazán felelősségteljes döntést szeretnénk hozni, akkor nem ültetünk császárfát udvarunkba.

Nyitókép: 123RF