Az MTM szakemberei szerint a szikár merevperje (Catapodium rigidum) egyike a Mediterráneum legközönségesebb kultúrakísérő fajainak: száraz köves gyepekben, utak mentén és romtalajokon jellemző.
A megfigyelések szerint a tengerparti települések utcáinak és sétányainak egyik legjellemzőbb faja,
amit kiemelkedő terjeszkedési képességeinek köszönhet. A szikár merevperje bugavirágzatában ugyanis rengeteg apró szemtermés fejlődik ki, amik éréskor kihullnak, és a szél segítségével igen gyorsan terjednek. Sőt: ezek az apró szaporítóképletek játszi könnyedséggel tapadnak meg az állatok szőrén, a turisták ruházatán vagy akár egy saras cipótalpon is, így akár hatalmas távolságokra is magunkkal hurcolhatjuk.
És ez nem csak elmélet: a szakemberek megtalálták már állományait Dél-Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és még Japánban is – az utóbbi időben pedig olyan, a faj számára kedvezőtlenebb klímájú térségekben is felbukkantak, mint a szomszédos Ausztria vagy éppen Svájc.
Az MTM tájékoztatása szerint hazánkban először 2007-ben, Becsehely határában, egy főút mellett találták meg, majd egy évtizeddel később jelentették második hazai megfigyelését. Sajnos azonban az elmúlt években már a Nyugat-Dunántúl több pontján, a Balaton déli partmellékén, illetve Budapesten és Pécsen is feljegyezték, így egy igen intenzív terjedésének lehetünk tanúi. Jó példa erre egy 2019-es adat: Szombathelynél a 86–87-es főutak közös elkerülő szakaszának padkáján,
a kámi körforgalom közelében néhány négyzetméteres folton körülbelül 200 tövet jegyeztek fel.
A 2024-es vizsgálati adatok szerint a hazai lelőhelyek száma megduplázódott.
A szikár merevperje tehát lendületesen terjeszkedik az országban. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az M7-es autópálya vonala, aminek mentén a délnyugati országhatártól egészen Siófokig találkozhatunk foltszerű, tömeges megjelenésével. Egyre gyakoribb faja lett a balatoni nyaralóövezetek gyomtársulásainak is, és a vasútvonalak mentén is egyre nagyobb foltokban figyelhetünk fel rá.
Mivel a faj terjedésének megfigyelése nagyon fontos a környezetvédelem számára, az MTM munkatársai a lakosság segítségét is kérték a faj hazai terjedésének nyomon követésében. „Akár egy telefonnal készített fotó is bizonyítékként szolgálhat, de az apró termetű faj egy-egy lepréselt, címünkre borítékban elküldött példányát is örömmel fogadjuk” – írják a felhívásban.
Az észleléseket a megfigyelő nevével, a lelőhely azonosításához szükséges adatokkal (település és utcanév, vagy földrajzi koordináta), illetve a megfigyelés dátumával lehet beküldeni e-mailen a címre, illetve postán a következő címre: Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 40.
Mi is arra kérjük olvasóinkat, hogy ha lehetőségük engedi, segítsék a szakemberek munkáját az adatok elküldésével, hiszen csak együtt, közösen léphetünk fel eredményesen a környezet védelméért.
Nyitókép: Wikipedia / E. Wusk
