Egy az élet - ezt kell jól csinálni Egy.hu logó
Friss
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka kertészmérnök és szociológus

Gyermekkoromban óceánkutató akartam lenni: bölcsész lett belőlem, szociológus. Habár imádtam a társadalomtudományok világát, az élet mégiscsak úgy hozta, hogy a természetben leljem meg hivatásomat. Közel egy évtizednyi munkával építettem fel vegyszermentes gazdaságomat, ahol a vadvilág védelmével, a biodiverzitás megőrzésével és az ökoszisztéma helyreállításával foglalkozom. Hiszem, hogy az igazi tudás a gyakorlat és tudomány egymásba fonódásával szerezhető meg, ezért mindennapjaimban ugyanolyan fontos szerepet tölt be a gumicsizma, mint a tagsági igazolvány. Célom, hogy írásaimmal közelebb hozzam az olvasót egy olyan világhoz, ami megszámlálhatatlanul sok élményt és értéket tartogat számára, és ami mindannyiunk számára nélkülözhetetlen.

Hogyan lehet növényektől dús, csodálatos kerted, amibe nem kell sok munkát, tengernyi vizet és pénzt ölni? Ha figyelsz a természet igényeire is, ha kompromisszumot kötsz vele, ha nem akarod ráerőltetni az elképzeléseidet: meg fogja hálálni. Hét tanács a szép és termést hozó kerthez.

A legtöbben talán észre sem vettük a találkozást, pedig életünk során számtalanszor hallottunk már róla. Megjelent Arany, Petőfi, Vörösmarty, Tompa Mihály és Weöres Sándor költeményeiben is, a szerelem és a vágy jelképeként emlegetik, a Mária-képeken és a mennyország ábrázolásain pedig a lélek örök boldogság utáni vágyának megtestesítője. A világ legszebb hangú énekesmadarának hónapja van most.

A kert olyan, mint egy szabadtéri otthon: a pihenés és feltöltődés tere, a vidámság és boldog pillanatok teremtője. Hogyan lesz csodaszép dzsungel a kertünk, hogyan telik meg élettel, hogyan lesz valóban egy talpalatnyi természet? Ehhez mutat utat a greenscaping.

Bármennyire is elegünk van az állandósult világvége-hangulatból, és unjuk, hogy mindenhol a klímaváltozásról beszélnek, a tények annyira aggasztóak, hogy nem lehet nem foglalkozni velük. Csakhogy olykor a megoldási javaslatok még sötétebbnek láttatják a képet, mint amilyennek elsőre tűnik. Akkor látszik igazán, mennyire elrontottuk a dolgokat, mikor még a javítási javaslatok is szörnyűek. Ilyesmiken gondolkodom, mikor a Fél Föld Projektről olvasok.

Mikor már azt hisszük, hogy nincs új a nap alatt, a következő megállóban felszáll egy őz a villamosra, vagy éppen egy pingvint engedünk át az úton. Lassacskán kezdenek megszűnni a határok város és a vadon között, mi pedig győzzünk csodálkozni, hogy hol kerül sor egy újabb állati találkozásra. A napokban például az EGERERDŐ Zrt. tett közzé viselkedési szabályzatot arra vonatkozóan, hogyan járjunk el, ha szembe jönne a Bükkben az éppen arrafelé császkáló medve.

Nem, a cím közel sem megtévesztő: pontosan arra utal, amit takar: az ehető konyhai hulladékok népes táborára. Ételeink elkészítése során ugyanis rengeteg olyan ehető dolog végzi a szemetesben (vagy jobb esetben a komposztban), amit nyugodt szívvel felhasználhatnánk étkezési célokra is. Egy kis tovább gondolás, egy kis kreatív konyhaművészet, és máris a no waste főzés izgalmas világában találhatjuk magunkat.

Nincs a világon máshol olyan bioszféra-rezervátum, amely öt országot is érintene – csak itt, a Kárpát-medence közepén. Ráadásul egy olyan összefogás és jövő felé mutató kezdeményezés eredményeként született meg, amiben mi, magyarok voltunk az egyik fő ösztönző erő. A Mura–Dráva–Duna Bioszféra Rezervátum jelentőségéről Barina Zoltánnal, a WWF szakértőjével beszélgettünk.

A dézsás növényekben az a legjobb, hogy nem helyhez kötöttek. Mindig ott díszíthetik házunk táját, ahol éppen szeretnénk. Ráadásul nekik köszönhetően olyan növényekben is gyönyörködhetünk a fáradt reggeleken, amelyeket szabadföldben nem tudnánk tartani fagyérzékenységük miatt. A balkonra pedig tökéletesek. A kedvenceinkből válogattunk.

Tizenhatodik éve tér vissza a battonyai épületének hatodik emeleti virágládájában egy bagolycsalád – olvasom a hírekben. Nem tartom ezt kifejezetten üdvös dolognak, nem jó arra gondolni, ezeknek a madaraknak „természetes élőhelye” lett a panel. Aztán olvasom a kommenteket, és akkor szomorodom el igazán: egyesek nem is engednék ott élni a madarakat. De miért is? Tényleg az a válaszunk egy ilyen probléma láttán, hogy ha a madaraknak nincs jobb helye a panelablaknál, akkor ott se legyenek?

Való igaz: egy kicsit őszies az idő, de kertünk virágai már nem férnek a bőrükbe, érzik magukban a tavasz hívogató szavait. És szerintem a legtöbb kertbarát is így van vele: már sóvárgunk  a napfényes, kellemesen meleg, virágzó és zöldellő kerti órák után. Ilyenkor persze mindig akad egy-két feltöltésre váró üres hely az ágyásokban, és nem vennénk a lelkünkre, ha ötlet hiányában üresen maradnának. Májusi ajánlónk következik.

Gyönyörűen pompáznak ősszel, különleges formáik és színeik vannak, érdekes virágokat és terméseket hoznak. A juhar, a berkenye, a szilfa, az eperfa és a bálványfa fajtáiból válogattunk olyanokat, amelyek szinte mindenhez alkalmazkodnak, jó türőképességük van.

Kifejezetten kedvelem a csípős ízt, de abban biztos vagyok, hogy ezen a listán szerepel olyan étel, ami kifogna rajtam. Nálam viszont sokkalta edzettebb és bátrabb ízgurukból áll a világ! Tíz tüzes őrületet mutatunk a világból, amit a csípős ízek kedvelőinek érdemes megismerni.

Ugrás az oldal tetejére
Menü