Ahogy fogynak el a színek a kertben, úgy nő meg a választék a balkonnövények területén, hiszen a tűző nap elvonulása kifejezetten kedvez a kis helyen, szerényebb körülményekkel is beérő fajtáknak. Az árvácska és a díszkáposzta örök kettőse mellett számtalan más faj is megjelent az edényesek és dézsások piacán – színekkel, hangulatokkal és lehetőségekkel töltve meg a hűvösebb hónapok tereit.
Talán nincs is olyan ember, aki ne ismerné. Jelen van életünk fontos eseményeinél, ünnepek alkalmával szinte elengedhetetlen része a terített asztalnak. A vasárnapok állandó szereplője, a szerelmes egybekelések első fogása. Zöldséggel gazdagon, vagy csonttal főve, grízgombóccal vagy májgaluskával készítve. Ahány ház, annyi szokás, de egy biztos: inkább maradjon, mint hogy ne jusson. Arra az esetre pedig, ha elfogytak az ötletek a maradék megmentésére, készültünk pár praktikus tanáccsal!
Az ősz kezdetének virágzó kínálatában a színskála minden árnyalata megtalálható, de a boltokban járva azért feltűnhet, hogy a fehér, a lila és a rózsaszín mellett a klasszikus narancssárga igencsak háttérbe szorul. Tény és való, hogy nem divatszín, viszont annál inkább éke az őszi kertnek, ezért most olyan növényeket igyekszünk bemutatni, amelyekkel a narancs és a sárga legkülönfélébb árnyalatait csempészhetjük be kertünkbe.
A hűtők, a fagyasztók és a kész élelmiszerek korszakában egyre inkább feledésbe merül a régmúlt idők kiváló tárolási praktikája, a pincében, padláson, homokban, ládákban vagy fűrészporban tárolt termések bevált gyakorlata. Pedig a megfelelő körültekintés mellett ilyen formán eltett gyümölcsök és zöldségek sokáig megőrzik minőségüket, kiváló alapanyagai a téli konyhának is.
Ha azt a szót halljuk, hogy „napégés”, rögtön egy forró, száraz nyári kánikula jut eszünkbe, és nem is sejtenénk, hogy a jelenség télen is utolérhet bennünket. Pontosabban nem is bennünket: a kertünkben magasodó fákat, amelyek bizony komoly károkat tudnak elszenvedni egy-egy hideg éjszakát követő szikrázó nappal után. A jó hír az, hogy ennek egyszerűen elejét vehetjük, méghozzá egy olyan régi praktikával, amivel már mindannyian találkoztunk, még ha nem is voltunk tudatában. Ez a meszelés.
A Zöld Kerekasztal, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Budai Campusának Főigazgatósága és a MATE Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézete ötletpályázatot írt ki a Budai Arborétum fejlesztésével kapcsolatban, melyre 2024. szeptember 19-ig várják a pályaműveket.
A kínai kultúrában rendkívül érdekes a gyógyászatról való gondolkodás – sok titkot rejt magában. Az egyik kedvenc tézisem, amivel abszolúte egyet is tudok érteni, hogy nem kell annyira élesen elkülönítenünk a gyógynövényeket az egyéb fogyasztható növényektől, hiszen a táplálkozásunk önmagában is a gyógyítás egyik meghatározó eleme. Minden zöldség és gyümölcs rendelkezik aktív hatóanyagokkal, tápanyagokkal, és számos olyan jótékony tulajdonsággal, amelyet kihasználhatunk egészségünk megőrzése érdekében.
Akár rajongunk a zöldségekért, akár csak ímmel-ámmal fogyasztjuk, biztosan észrevettük már: a napfény ölelésében nevelkedett vitamindús szemek rejtenek magukban valami különlegeset. Valami megfoghatatlant, ami egyedül a meleg, napsütéses hónapokban élvezhető, ami csakis nyáron elérhető. Vagy mégsem? Próbáljuk meg együtt palackba zárni a napfény ízét – ezúttal a paradicsom esszenciájával!
Nemrégiben megjelent a hazai piacon is egy sötétlila színű és kiemelkedően magas antioxidáns tartalmú rizs, a jasberry. A szuperételként is emlegetett különleges rizs több évtizednyi természetes keresztezés eredményeként jött létre, és egy olyan ORAC-értékű táplálékot adott a világnak, amivel kevesen tudnak versenyezni. A jasberry antioxidáns kapacitása ugyanis háromszor annyi, mint a fekete áfonyáé, négyszerese a goji bogyóénak és hétszer annyi, mint a kelkáposztáé.
Az ősz közeledtével gyakorta halljuk: ideje feltölteni energiaraktárainkat. A természet ugyanis megteremtette elképesztő körforgását, amelyben a szűkösebb hónapoknak éppúgy helye van, mint a napfényben és friss termésekben bővelkedő meleg időszakoknak. Ez az élet rendje, ezt kell elfogadnunk. De mint mindig: most is megmutatkozik az emberiség ösztönös leleményessége, amely bár uralkodni nem tud az ősi erőkön, kreatívan túlélni, átvészelni annál inkább.
Az elmúlt évtizedeink emberi jelenlétét uraló környezetkárosítás komoly sebet ejtett Földünk biológiai sokféleségén, amely ma már az egyik legnagyobb veszélyt jelenti az emberiség jövőjét illetően. Nem meglepő, hogy szakemberek és tudósok ezrei foglalkoznak bolygónk jelenlegi állapotának felmérésével, a jövő kilátásaival és a helyes cselekvések megvalósításával.
