Hiába fintorgunk, valószínűleg senki nem ússza meg, hogy idővel rovarokból pótolja a számára szükséges fehérjéket. A húsok előállítása hatalmas földterületet, vizet és energiát igényel, a növényi fehérjék pedig nem elegendőek az emberi szervezet egészséges működéséhez. Sajnos a rovar a jövő. De milyen ez a jövő, s milyen rovarokat eszünk már most is gyakran, ilyen-olyan E-vel jelölt számokkal takarva?
Minden igyekezet, erőfeszítés és szemléletformáló kampány ellenére még ma is széles körben elterjedt a permetezőszerek használata. Nem számít, hány millió élőlényt ölünk meg vele, nem számít, milyen mértékű szennyezésnek tesszük ki környezetünket és önmagunkat is, az sem számít, hogy a kifújt kemikáliák sokszor igen nagy részét a legnagyobb lelki békével fogyasztjuk el egy-egy pirosló almát ropogtatva. Hahó! Ideje letenni a kannát, és újragondolni a teljes sztorit!
Annak ellenére, hogy alapvetően nem szívlelem ezt a fene nagy digitális valóságot, vannak részei, amik kifejezetten tetszenek. Ilyenek a digitális könyvtári- vagy folyóirat-katalógusok, amelyek lehetővé teszik, hogy akár másfél évszázadot is visszautazzunk az időben. A reggeli kávé mellé csak felcsapunk egy 1901-es hírlapot, és máris vidáman indulhat a napunk! Ugyanis azért régen sem kellett a szomszédba menni egy kis hülyeségért…
A legjobb ízek hagyományainkban gyökereznek, ebben biztos vagyok. Ezért is vagyok elkötelezett híve annak, hogy tájfajta gyümölcsöket, zöldségeket vásároljunk és ültessünk.
Arról, hogy miért és mennyire fontos a talajtakarás, már sokat hallottunk, de hogy mi mindennel fedhetjük be a földet, és miért nem érdemes rögtön a boltba rohanni egy zsák (horror áron kínált) fenyőkéregért, azt talán kevesebben tudják. Ezen változtatna ez a cikk.
Szerintem nincs a világon olyan édesanya, akinek ne fájt volna már a feje attól, hogy nem tudja rávenni a gyermekét egy-egy vitaminos falat elfogyasztására. Ráadásul ebben nincs is korhatár, sokszor már a férjeket, nagymamákat is nehéz az egészséges táplálkozás felé terelni. Szörnyen csökönyösek. Hoztunk néhány tippet, hogyan lehet elvarázsolni a családtagokat egy kis vitamin-bűbájjal.
Nem sok bosszantóbb dolog van annál, amikor egy egész napos konyhai gálya után egy mozdulattal tolják vissza a nem tetsző ételt az asztalon. Egy pillanat alatt felmegy a pumpa, és azért valljuk be: jogosan! Vannak azonban olyan esetek, amikor nem intézhetjük el azzal a dolgot, hogy szimplán finnyás az illető, mert a háttérben egy komolyabb probléma húzódik meg. És ennek neve is van: neofóbia.
Hoztunk pár meggyőző érvet arra az esetre, ha netán nehéz lenne nekiindulni az előttünk álló kerti munkáknak. Bízunk benne, ezek után más hangulatban telnek majd a kertben töltött, dolgos órák!
Talán nincs is olyan háztartás, ahol ne tartanának belőle legalább egy-két példánnyal. A világ legelterjedtebb házikedvence, ami bár sokáig képes láthatatlan maradni, előbb- utóbb felfedi rejtekhelyét. Ilyenkor szomorú sorsra jut: vagy a porszívó végez vele, vagy a kukába dobják. Egy biztos: nincs okunk sajnálni a porcicákat!
Megszületett egy nagy-nagy álom valamikor a hatvanas évek sűrűjében, ami először csak néhány, majd egyre több természet iránt elkötelezett önkéntes összefogásának köszönhetően két évtizeddel később formát is öltött. Tanárok és diákjaik, szülők és szakemberek együtt tették le az alapkövét annak az intézménynek, aminek révén Szeged annyi élet megmentője és annyi csoda bemutatóhelye lett. Mi az állatkertek szerepe ma? A Szegedi Vadaspark igazgatójával beszélgettünk többek között erről.
Már korábban is fel-felmerült, hogy a szilikon nem egészséges. De ha egyszer olyan kényelmes vele dolgozni! Rendre elaltatjuk a lelkiismeretünk, főleg amikor megjelennek a legcukibb nyuszis, szívecskés vagy különleges alakú sütőformák, amikkel igazi mesterműveket lehet alkotni. De megéri? Mennyire károsak a szilikon sütőformák? Ennek jártunk utána.
Van az úgy, hogy bármilyen kertet is álmodunk meg magunknak, a terepviszonyok, a „készen kapott” alapok keresztbe húzzák számításainkat. Ilyen átkos örökség a rézsű, főleg, ha meredek fajta. De megküzdöttem vele, és jelentem: élek. A küzdelem pedig nem is vészes, ha megfelelő növényekkel az oldalunkon indulunk neki.
