Saját munka, saját pénz. Mohácsi Bugarszki Norberték 17. éve építik a Csele-patak egyetlen, ma is működő malmát, ami élő példája mindannak az emberi összetartásnak, amire egyre jobban és egyre többen vágyunk.

Sokan tanácstalanok azzal kapcsolatban, melyik magnéziumkészítményt válasszák, és bizonytalanságuk abszolút megalapozott. Ugyanis a legtöbb esetben csak annyit hallunk, a magnéziumpótlás szükséges, de azt már elfelejtik hangsúlyozni, hogy számtalan formája van ennek az éltető anyagnak (is), és egyáltalán nem mindegy, melyiket visszük be szervezetünkbe. Igyekeztünk utánajárni a legjobb formáknak, és megpróbáljuk átláthatóan bemutatni, hogy hogyan is néz ki egy valóban hatásos, megfelelő és helyes magnézium-utánpótlás!

Laposféregfajokra bukkantak Magyarországon, olvasom a hírt, és alatta a megannyi viccesnek szánt hozzáállást. Pedig nem elhanyagolható a tény, miszerint új lakókkal bővült a hazai jószomszédság: ezeknek az új jövevényeknek a létezéséről, ittlétük hatásairól és veszélyeiről igenis mindannyiunknak tudni kell!

Hallottad, mi történt a szomszédban? Hát nem tudod? Az a hír járja, hogy pletyka szegte lábát a Boris kertjében. Hogy milyen? Gyorsan terjedő. Egész érdekes részletei vannak, de télen ne keresd, mert a hideget nem igazán bírja, ilyenkor csak a szobában hallhatsz róla! Hogy minden csoda három napig tart? Az lehet. De a pletyka biztosan tovább, mert igencsak strapabíró egy fajta…

Azt hiszem, sokan élünk tévhitek közepette. Nem mintha ez akkora nagy baj lenne, hiszen nincs az az ember, akinek mindennapjai között ne bújnának meg a helytelen tanítások vagy rosszul levont következtetések apró részletei. Vannak azonban olyan területek, ahol érdemes képbe kerülni: ilyen a fertőtlenítés. Legyen szó egy óvodai csoportban végigsöprő járványról, betegségről a családban, a vágódeszkák lemosásáról vagy éppen otthonunk takarításáról – nem mindegy, valódi-e a fertőtlenítés. Pláne, ha a kórokozók rezisztenssé is válhatnak.

Bajára tartottunk éppen, amikor nem mindennapi látványban volt részünk: egy vaddisznócsalád bandukolt szorosan az autóút melletti szalagkorláthoz simulva. Hirtelen nem értettük, miért jöttek ilyen szokatlanul közel a veszélyesen száguldozó civilizációhoz, de rövidesen megláttuk: körülöttük mindent víz borított. Vajon mennyire normális, hogy tél közepén árvízzel küzd az ország, és mennyire tekinthető ez egyszeri alkalomnak? 

Az egyik legkorábban virágzó növényünk, ami évszázadok óta gyakori szereplője híres költők verseinek, gyermekkorunk meséinek. 2005 óta védett növény, természetvédelmi értéke tízezer forint. A remény szimbóluma, a részvét és együttérzés jelképe, a közeledő tavasz első igazi hírnöke. De vajon tudjuk-e, melyik fajtájával van dolgunk, és melyik az, amihez nem nyúlhatunk?

Gyerekkorom óta rajongok a rejtvényekért. Emlékszem, mikor zsebpénzemet szorongatva minden hétvégét a sarki újságárusnál kezdtem, izgatottan keresve a legújabb keresztrejtvényeket, sudokukat és szókeresőket. Akkor, a készen kapott tartalmak világa előtt még ebben rejlett a szórakozás. A rejtvényfejtés pedig ma is ugyanilyen izgalmas: egy kreativitást, intelligenciát és személyiséget fejlesztő elfoglaltság, aminek évezredes történetében a legkülönfélébb csavarok, ördöglakatok és talányok kerülnek a főszerepbe.

„A leprabetegség az emberiség egyik legrégibb, ugyanakkor ma is velünk élő nyomorúsága” – írják a magyarországi Lepramisszió oldalán, ahol egy, a legtöbbünk számára ismeretlen világról mesélnek. Ma, a lepra elleni harc világnapján érzelmeket felkavaró utazásra hívunk, amiben Riskóné Fazekas Márta, a Lepramisszió – Magyarország igazgatója vezet bennünket. Az ő személyiségéről és erejéről mindent elárul egy általa gyakran idézett gondolat Kalkuttai Teréz anyától: „Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, de azt nagy szeretettel!”

Amikor ezek a sorok íródnak, egy újabb 14 fokos napnak nézünk elébe: télen. Sokan boldogok, hogy nem kell nagykabátot húzni, fagyoskodni, lehet sétálni egyet délután a tavaszias napsütésben. Leginkább nekik szól ez a cikk. Egy finom, óvatos gondolatindító, ami azt igyekszik megmutatni, hogy hólapát, mínuszok és kipirosodó orrok ide vagy oda: a télre, az igazi télre nagyon is szükségünk van.

Körülbelül egy évtizede söpört végig a hazai hírportálokon az a mindenkit megdöbbentő leleplezés, hogy bizony a polcokon található gyümölcsjoghurtok nagy többsége nem éppen az egészség oldalán áll. Élénken emlékszem, mekkora megdöbbenést váltott ki az emberekből, és milyen sokan hagytak fel szinte egyik pillanatról a másikra a roppanós eprekkel reklámozott joghurtok fogyasztásával. De ahogyan az lenni szokott, ez a csoda is három napig tartott, mi pedig újra a kosarunkba tesszük az ízletes, vitaminban gazdag, valódi gyümölcsből készült joghurtokat. Vagy mégsem?

Évek teltek el úgy, hogy csak hallgattam barátaim élménybeszámolóit a hagymatea fogyasztásáról, az őszi meghűlések ellenfeléről, aki könnyűszerrel üti ki a nyeregből az első orrfolyásokat és szipogásokat. Nem tudom, miért, de csak sokkal később jutottam odáig, hogy ki is próbáljam. Kár volt ennyit várni.