Egy az élet - ezt kell jól csinálni Egy.hu logó
Friss
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka kertészmérnök és szociológus

Gyermekkoromban óceánkutató akartam lenni: bölcsész lett belőlem, szociológus. Habár imádtam a társadalomtudományok világát, az élet mégiscsak úgy hozta, hogy a természetben leljem meg hivatásomat. Közel egy évtizednyi munkával építettem fel vegyszermentes gazdaságomat, ahol a vadvilág védelmével, a biodiverzitás megőrzésével és az ökoszisztéma helyreállításával foglalkozom. Hiszem, hogy az igazi tudás a gyakorlat és tudomány egymásba fonódásával szerezhető meg, ezért mindennapjaimban ugyanolyan fontos szerepet tölt be a gumicsizma, mint a tagsági igazolvány. Célom, hogy írásaimmal közelebb hozzam az olvasót egy olyan világhoz, ami megszámlálhatatlanul sok élményt és értéket tartogat számára, és ami mindannyiunk számára nélkülözhetetlen.

Az ünnep fényei az űrből is látszanak, és ez nem egy jó marketingfogás felvezetője, hanem a színtiszta valóság, ami részleteiben is tanulmányozható a NASA hivatalos oldalán. Az űrügynökség szakértői szerint karácsonykor 50 százalékkal fényesebbek az amerikai nagyvárosok, mint az év többi napján, és egy friss felmérés szerint az egész éves fényszennyezettség mértéke évente 2 százalékkal nő szerte a világon. Szépnek szép a kivilágított ház, de valóban olyan fontos?

A természetvédelmi törvény 2004-es módosítása óta a nemzeti parkok, természetvédelmi területek és tájvédelmi körzetek mellett a natúrparkok azok, amelyek a természeti és kultúrtörténeti értékek megőrzését állítják a középpontba. A natúrparkok őrzik országunk jellegzetes tájképét, természeti értékeit, segítik az aktív kikapcsolódást, miközben nevelési, rekreációs és ismeretterjesztő funkciókat is ellátnak. Ezekből a csodás hazai kincsekből válogattunk…

A statisztikák szerint Magyarországon átlagosan 50-60 olyan nap van egy évben, amikor szükség lehet az utak síkosságmentesítésére. Az otthonaink előtti járdák, közösségi terek és területek csúszásmentessé tétele a mi feladatunk, ezért nem árt tisztában lennünk azzal, hogy mit használhatunk, és hogy adott szóróanyag esetében milyen hatásokkal kell számolnunk.   

Az ókori Rómában a császárok kedvenc fűszernövénye volt, mivel úgy gondolták, hogy a kakukkfű a mérgek ellenszere. A bátorság szimbólumaként is tisztelték, a csatába induló katonáknak adták ajándékba, hogy helyt állhassanak az ütközetben. A pestis idején a kakukkfüvet a gyógyításhoz, a betegséggel szembeni védekezéshez, fájdalomcsillapításhoz használták. Az egyik legősibb és legnépszerűbb fűszer- és gyógynövényünk, amelynek titkait érdemes megismernünk.

Ezúttal egy olyan védett cserjét mutatunk be, amelyet Magyarországon korábban kipusztultnak hittek. Közép- és Kelet-Európában, illetve Nyugat-Szibériában honos, de szórványosan a világ számos pontján is találkozhatunk állományaival: Skandináviától kezdve Korzikán át egészen Ausztriáig. Magyarországon a Rákoson találták meg először egy példányát, majd sokáig kipusztultnak tartották, mígnem 1998-ban újra ráleltek a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, a Kistómalmi lápréten.

A közelgő ünnepi időszak a párologtatás egyik fénypontja. Ilyenkor valahogy jobban vágyunk az illatokra, az általuk megidézett érzésekre, emlékekre. Gyertyát gyújtunk, illóolajokat csepegtetünk a diffúzorokba, vagy éppen teszünk egy kis mécsest a klasszikus kerámiapárologtató aljába, és élvezzük a hangulat varázsát. De nem árt tisztában lennünk azzal, hogy nem minden jó, ami illatos! Tegyük rendbe az illatgyertyák és párologtatók kusza halmazát, hogy a kényeztetés valóban minőségi és hasznos lehessen! 

Sajnos nagyon sok téves információ, féligazság és tévútra terelő tanács kering a világhálón azzal kapcsolatban, hogy hogyan is érdemes, miképp kell teleltetni az erre igényt tartó növényeinket. A nem megfelelő gyakorlat aztán szomorú csalódást hoz magával: beteg, legyengült növényeket, és legrosszabb esetben a tavaszt már meg nem élő kedvenceket. Itt az ideje tehát összefoglalni, hogy mit lehet, mit nem, mit kell és hogyan kell tennünk ahhoz, hogy hidegérzékeny növényeinknek is valóban nyugodt és kiegyensúlyozott telük lehessen.

Amikor azt halljuk: villámseprű, nem a legújabb Harry Potter-fejezetre kell gondolnunk, hanem egy olyan fantasztikus növényre, amit méltatlanul szorítottak háttérbe az elmúlt évtizedekben. Ez nem más, mint a fagyöngy, az összefonódó életek segítő szimbóluma. Tartsanak hát velem egy feltöltő utazásra, és ismerjük meg együtt a fagyöngy feledésbe merült csodáit!

Az ünnepek közeledtével egyre gyakrabban kerülnek elő az édes fogások, a Mikulás által hozott finomságok, és bizony nem ritka, hogy jó előre leteszteljük a szaloncukrok minőségét és ízvilágát is. Ezt a megnövekedett cukorfogyasztást azonban szervezetünk is megérzi, és kevésbé örül az édes élet delíriumának. Érdemes hát csökkentenünk a bevitt cukor mennyiségét, hogy még sok ünnepet tölthessünk el jó egészségben.

Az igazi hideg napok beköszöntével madaraink is sátrat vertek az etetők körül, így minden reggel gyönyörködhetünk a kertünkben otthonra lelő szárnyas barátaink sokszínű látványában. Akadnak kisebbek és nagyobbak, más-más csőrkialakítással, más igényekkel és eltérő szokásokkal. Ha szeretnénk, hogy etetőink körül minél több fajt felfedezhessünk, akkor érdemes egy következő szintre emelnünk madáretetési gyakorlatunkat. Mutatjuk is, hogyan!

Egyszer volt, hol nem volt egy gazdag kereskedőcsalád gyermeke, akit Miklósnak hívtak. Ismert volt az emberek között, akik tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki – jótetteiért már életében szentnek tartották. Ezek egyike, hogy egyszer egy vihar idején megmentette egy vízbe esett tengerész életét: így lett az utazók, a kereskedők, a zarándokok és a tengerészek védőszentje is. De van valami, ami még ennél is híresebbé teszi…

Emlékeztek még, milyen izgalmas érzés volt kiválasztani a tökéletes képeslapot szeretteinknek, rányomni az ünnepi bélyeget, és postára sietni vele, hogy karácsonyig még biztosan odaérjen? És a táviratokra vajon emlékszik még valaki? És a magnók szárnyalására? A szilveszteri bulik húsz másodperces csendjére, amikor megfordítottuk a kazettát, vagy az apró sercegésre, amikor tovább pörgettük a következő számra, remélve, hogy időben megnyomjuk a stopot? Emlékeztek még?

Ugrás az oldal tetejére
Menü