A Museion-t I. Ptolemaiosz Szótér alapította, és a dinasztia későbbi uralkodói is támogatták az ott folyó tevékenységeket – még a trónörökös nevelését is a Museion első emberére bízták.
A Museion tagjai a kor legnagyobb tudósai, művészei, írói és bölcsészei voltak.
A teljes épületegyüttes szellemi kiteljesedésüket segítette: az előadóterem a tudományos és filozófiai viták lefolytatására, az alexandriai könyvtár, és a növény- és állatkert is az itt gondolkodók rendelkezésére állt. A tudományos vizsgálódásoknak teret adó kert telis-tele volt távoli tájakról származó, ritka fajokkal, és a területen még egy csillagvizsgáló és egy kutatási „labor” is helyet kapott.
A perzsa kertek kényeztetésétől, paradicsomi kiteljesedésétől és rekreációs jellegétől eltérően a Museion kertjei teljes valójukban a tudomány szolgálatában álltak, és mind tervezésüket mind fenntartásukat tekintve egy célt szolgáltak: a szellemi magaslatok elérését. Az itt élőknek minden perce a megismerésről, a megértésről és az ismeretek gyűjtéséről szólt – nem véletlen, hogy megannyi ma is jelentős felfedezés és megállapítás született meg az itteni fák árnyékában.
Az ókori Alexandria térképe – Forrás: Wikipedia / Friedrich Wilhelm Putzger
Itt rendszerezték és mentették meg az utókor számára többek között Homérosz, Szophoklész és Euripidész műveit, itt fektették le a matematika, a földrajz, a csillagászat és az orvostudomány módszertani alapjait, itt készült el a kor első világtérképe, itt határozta meg Archimédész a testek fajsúlyát, és itt mondta ki először Szamoszi Arisztarkhosz, hogy a Föld kering a Nap körül, és forog saját tengelye körül is.
A tudományos központ kertjében számos sétára alkalmas utat alakítottak ki, oszlopsorok és pergolák kíséretében. Az egykori teljes pompájában elképzelt központ ábrázolása is jól mutatja a különbséget a tudomány kertje és a perzsa bujaság között: mind a táj, mind az épületeket övező növényzet képe jóval visszafogottabb. A sétautakat és a fő tengelyvonalakat fasorok övezik, de a domborművek, szobrok és az épített elemek jóval hangsúlyosabbak a természetes környezetnél.
Alexandria látképe 1850-ből, Pompeius oszlopával előtérben – Forrás: Wikipedia / Tarawneh
A mindennapokban azonban ennél jóval bizarrabb dolgokat is átélhettek nagyjaink. Szólnak leírások több mint ötven láb hosszú kígyókról, amelyek szarvasmarhákat és ökröket öltek, és arról is olvashatunk, hogy a vadon élő- és a háziállatokat egy nagy felvonulásokon mutatták be. Elefántok, antilopok, struccok, zebrák és ketrecben tartott papagájok, pávák és fácánok is mutatták meg magukat a különlegességek között, és az irodalmi adatok alapján a felvonulás egy fehér medvével, leopárdokkal, egy orrszarvúval és egy zsiráffal ért véget.
A belső udvarrészeket csak mértékletesen ültették be növényekkel: inkább a soros faültetés volt jellemző.
Kedvelt fajnak számított ez időben a dodonai tölgy, a szil, a kocsányos tölgy és az olajfa is. A nagyobb fák körül szórt ültetéssel jelentek meg az örökzöldek: a balkáni babérmeggy, a leanderek, a gránátalmák. Elmaradhatatlan építmények voltak a szökőkutak és az elmélkedéseknek, beszélgetéseknek helyet adó árnyékos helyek is.
A Museion és kertje – Forrás: crystalincs.com
Ez minden, amit a Museion kertjeiről tudni lehet – legalábbis amire bizonyítékokkal is rendelkezik a történelmi kutatás. A leírások alapján egy mértékletes, visszafogott, kevésbé diverz kép bontakozik ki előttünk: a Museion kertjét az ott zajló tevékenységek teljes szolgálatába állították. Mintegy statisztaként szerepelt a tudományos élet szárnyalásában, ahol a fáknak és örökzöldeknek az árnyéka, az épületek körül elterülő szerény színfolt biztosítása volt a fő funkciójuk.
Nyitókép: A Museion és kertje – Forrás: crystalincs.com
