Egy majorság, amit Jézus látogatása tett szent hellyé
A történelem híres kertjeiDr. Dangelmayer Lipót így ír a Getszemáni-kertben rejlő történelmi örökségről az Esztergomi lap 1913-as júniusi számában: „Ezen kert mellett a déli oldalon vannak Jézus haláltusája ősi templomának újra felásott alapjai. Ezen templom helyén maradt jelző kőhöz később latin hagyomány Judás árulásának és a közelben levő három hatalmas kőtömbhöz a három apostol fekvő helyének emlékét tűzte. A latin getszemáni kerttől északra terül el az oroszok getszemáni kertje és az aranykupolákkal ékes Magdolna-templom. Az Olajfák-hegye alján elterülő mindeme szentélyek helyét régente és bizonyára eredetileg is a getsemáni kert foglalta magában. De ebből a tekintélyes területből a századok fejlődésén keresztül csak a kis latin getsemáni kert ősi olajfáival őrizte meg napjainkban a hagyomány folytonosságát, de meg van ennek a folytonosságnak is újabb kikezdésekben bővelkedő története.”
Vallástörténeti szempontból ezt a kertet jegyzik az egyik leghíresebbnek és legértékesebbnek:
a Getszemáni- vagy Gecsemáné-kert megannyi titkot és történetet rejt azokból az időkből, amelyekből csak távoli történetek maradtak fenn az utókor számára. Jeruzsálem óvárosától keletre fekszik, az Olajfák hegyének lábánál.
Héber nevének jelentése is az olajfák szimbólumához kötődik: az olajprés helyeként fordíthatjuk. A történészek szerint ugyanis
Jézus idejében az Olajfák hegyének lejtőjénél, a Getszemáni-kert területén egy major állt, amelyben olajprés működött.
Az Újszövetség történetei szerint Jézus kedvelt helye volt: az utolsó vacsorát is ennek közelében fogyasztotta el, majd a Getszemáni-kertbe ment, hogy tanítványaival virrasszon. „Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. Üljetek le – mondta tanítványainak –, én arrébb megyek és imádkozom. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett. Halálosan szomorú a lelkem – mondta nekik. – Maradjatok itt és virrasszatok velem! Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott:
Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!
Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen. Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint! Amikor visszatért, megint alva találta őket. Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul” – szólnak a Szentírás sorai.
A Getszemáni-kert tehát egyike a legfontosabb keresztény helyszíneknek: a 4. században szentélyt is állítottak itt, amit később a keresztesek bazilikává bővítettek. Ennek romjain épült meg 1919 és 1924 között a Nemzetek Temploma. A Minden Nemzetek Temploma (más néven az Agónia Bazilika) épületét az olasz Antonio Barluzzi tervezte, és a templom kupoláinak mozaikjait 16 különböző ország adományából építették fel: innen ered a neve is.
A fő apszisban lévő mozaikot Magyarország adta – az apszis jobb alsó sarkában látható a magyar címer is.
Dalgermayer Lipót leírásai szerint nagy valószínűséggel a kertben főleg olajfákkal és szőlőkkel találkozhattak egykori látogatói. „Keleten a régi időben a szőlőt is és az olajat is sziklába vájt szabályos gödörben sajtolták, amelyből kifolyó nedvet egy másik szomszédos gödörben felfogták. Sok ilyen sajtót találtak Palesztina sziklás lejtőin. A bort azután tömlőkben vagy agyagkorsókban őrizték, míg az olajat ha nagyobb mennyiségű volt ciszternákban, vagyis sziklába vájt és cementtel gondosan kitapasztott, jól elzárható gödörben. Olajat ma is így tartják Palesztinában. A mai ugy nevezett Jézus haláltusának kápolnává átalakított barlangja tulajdonkép egy régi ciszterna, világosan látható a felső nyilás, a szája” – olvashatjuk.
Az 1900-as évek beszámolóiból tudjuk azt is, hogy a fallal körülvett körülbelül 200 négyszögméter területű kertben nyolc öreg olajfa állt a bazilika építésekor, amelyek még tanúi lehettek a Jézus imájának és agóniájának.
Az öreg olajfák kerülete elérte a nyolc métert is, és kővel kirakott, kör alakú virágágyakkal voltak körbevéve.
„A színpompás különleges virágokból a kertésztestvér szívesen ad minden zarándoknak emlékül, sőt minden zarándok egy-egy olajfa levelet is kap és egy a Krisztus olajfáinak magvaiból készült rózsafüzért is” – tudjuk meg egy 1928-as beszámolóból.
Ma a Szentföldi Ferences Kusztódia gondozza a kertet és a megmaradt öreg olajfákat, amelyeknek DNS-e egyező, ami azt jelenti, hogy egy közös anyanövény dugványaiból származhatnak. Hatalmas értékük van: hosszú évszázadok titkainak tudói.
Koruk ellenére a mai napig bőséggel teremnek: termésüket a világ minden tájáról érkező önkéntesek dolgozzák fel.
Nyitókép: 123RF
