Csavarodó szárukkal átlagosan 4-5 méterre képesek kúszni, így egy-egy tővel igen nagy területet be tudunk borítani. Találunk köztük örökzöld, télizöld és lombhullató képviselőket is: érdemes megismerkednünk a legnépszerűbb loncfajtákkal.
Az örökzöld Lonicera henryi, vagy más néven borostás lonc átlagos kapaszkodási magassága 3,5-4. Hajtásai jellegzetesen bibircses-szőrösek, levelei pedig sötétzöldek és majdnem kopaszok. Sárgásvörös virágai június-júliusban nyílnak, fekete termése pedig szeptemberben érik be. Hosszú és illatos virágzása kedvelt fajtává teszi, és ha rendszeresen visszavágjuk, akkor sokáig biztosíthatjuk egészséges növekedését.
A Lonicera japonica a leginkább elterjedt kúszólonc.
Értékét nemcsak télizöld lombja, hanem tartós virágzása és virágainak kellemes illata is adja. Leginkább a félárnyékot kedveli, de napos helyen is elél- az öntözést viszont sokszorosan meghálálja. Visszametszése nagyon fontos, mert agresszíven terjed, és arra is ügyelni kell, hogy ne ültessük olyan növény mellé, amire ráfuthat vagy amit elnyomhat.
Több fajtája között is válogathatunk, érdemes megismerkednünk a 'Halliana', a ’Kogel-Mogel’ és az 'Aureoreticulata' fajtákkal.
A Lonicera caprifolium vagy jerikói lonc késő tavasszal kezd virágozni: általában már májusban. Virágai jellegzetes illatúak- édeskés aromájuknak nem sok rovar tud ellenállni. A jerikói lonc teljes napsütésben és félárnyékban is gyönyörű, de virágzása akkor a legszebb, ha tápanyagban gazdag talajban fejlődhet, rendszeres öntözés mellett.
Van egy csodálatos, hazai nemesítésű loncunk is: a Lonicera x tellmanniana fajt Magyar Gyula nemesítette 1920-ban.
A magyar lonc nyár elején nyíló, intenzív, narancsos-sárgás virágairól híres.
Hat méter magasságig is képes felkúszni, ezért kiválóan alkalmas kerítések, pergolák befuttatására. Nagyméretű és hamvas fonákú levelei önmagukban is díszítenek, azonban
a magyar lonc lombhullató, így ha télen-nyáron biztosított takarásra vágyunk, akkor másik loncfajt kell választanunk.
Az esztétikum szerelmeseinek jó választás lehet a Lonicera x heckrotti 'Goldflame', aminek virága két szín harmóniájával gazdagítja kertünket. Kívül sötét rózsaszínűek, belül sárgák, és csokrokban állnak. Júniustól egészen szeptemberig gyönyörködhetünk bennük. Az alakító metszéseket meghálálja, de különösebb gond nincs vele a nevelés során: szinte bármilyen talajban elél. Figyelemreméltó a 'American Beauty' változat is, amely a narancssárga, a barack és a rózsaszínes-lilás árnyalatok sokszínűségével képes beborítani kertünket.
Az egyik legszélesebb választék a búbosloncok között érhető el: a Lonicera periclymenum fajtái királynőként hálózzák be a kerti ágyásokat. Lombhullató növények, amelyek napfényes fekvést igényelnek, és mivel hajlamosak a felkopaszodásra, folyamatos fiatalító metszést kívánnak. A 'Serotina' virágzása intenzív hatást kelt, a 'Chojnice' inkább izgalmas, a 'Belgica' a finomabb, kevésbé buja fajta, a 'Chic'n Choc' pedig bohókás. Vitathatatlanul kiváló esztétikumú a 'Fragrant Cloud' fajta, de aki a nemes egyszerűségre vágyik, annak mindenképpen figyelembe ajánlom a 'Graham Thomas' változatot.
Lehetőség tehát van bőven, választás előtt azonban mindenképpen nézzünk utána a választott fajta igényeinek, hogy a lehető legjobb döntést tudjuk hozni.
Nyitókép: Lonicera periclymenum – Fotó: Wikipedia
