2003 óta minden év november 3.-án a magyar tudomány napját ünnepeljük. 1825-ben Széchenyi István birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel ezen a napon a Magyar Tudós Társaság megalapítására, és ezzel lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását. Idén különösen fontos ez a nap, hiszen az Országgyűlés döntése alapján Magyarország a 2025-ös és 2026-os évet a „Magyar Tudomány Éveként” ünnepli, a Magyar Tudományos Akadémia és annak könyvtára alapításának 200 éves évfordulójának alkalmából.
Az ünnep kapcsán bennem felmerülő kérdésekkel foglalkozva, nem tudok nem egyetérteni a Napvilág Kiadó gondozásában 2010-ben megjelent Balogh Margit és Palasik Mária szerkesztésében készült Nők a magyar tudományban című könyv előszavában foglaltakkal, amely így fogalmaz:
“A női tudósok által a legkülönbözőbb tudományágakban elért eredmények nem mindig kerültek be a tudománytörténetbe – mintha a nők ilyen irányú kimagasló teljesítményeiről sok esetben megfeledkeztek volna. Még szavunk sincs rájuk: nőtudós, női tudós, tudósnő, tudós asszony – valljuk be, mindegyik idegenül hangzik, mintha az újkori nyelvújítás alkotta volna meg. Valójában nem a nyelvünket, hanem a szemléletünket kellene megújítanunk, hogy végre a női tudós ne „tudós nő” legyen.”
Az biztos, hogy a tudomány intézményesülése (a 18–19. században) szinte kizárólag férfiak által uralt terep volt: az akadémiák, egyetemek és kutatóintézetek kapui zárva voltak a nők előtt. Ezért amikor a tudomány „hivatalos” történetét írták, a nők vagy ki sem kerülhettek a színre, vagy csak „segítők” vagy „asszisztensek” szerepében jelentek meg. Még ha ugyanannyira zseniálisak is voltak, a nevük kimaradt a kánonból, mert a tudomány történetét férfiak írták férfiakról.
Kíváncsi lennék, hogy egy gyors közvéleménykutatásban hányan ismernék például Eötvös Lóránd, Neumann János vagy Szilárd Leó nevét, és hányan Hugonnai Vilmát, Pécsi Esztert vagy Telkes Máriát? A kérdés költői, és viszonylag egyértelműen jelzi, hogy van bepótolnivalónk a köznevelés, közoktatás, szemléletformálás terén.
A tudományos világ csak az utóbbi néhány évtizedben kezdett komolyabban foglalkozni ezen a területen a nemek közti egyenlőtlenséggel, de a tudományos díjak, előadások, konferenciák még ma is túlnyomórészt férfi résztvevőket vonzanak. A nők alulreprezentáltsága önmagát erősítő kör: ha kevesebb nő kap lehetőséget, akkor kevesebbet is látnak belőlük, és így kevesebb példakép jelenik meg a köztudatban.
Az iskolai tananyagokban, a tudományos ismeretterjesztő műsorokban és a sajtóban ma már gyakrabban, de még mindig nem elégszer esik szó női kutatókról. És sok esetben még ma is nem a tudományos eredményeiket hangsúlyozzák, hanem a „különlegességüket” mint nőtudósokat — mintha kivételként lennének érdekesek, nem pedig a tudományos teljesítményük miatt.
Nem azért esik kevesebb szó a nők és a tudomány kapcsán, mert kevesebbet tettek volna hozzá a tudáshoz — hanem mert a láthatóság, az elismerés és a történetírás struktúrái hosszú ideig kizárták őket. A változás most kezd láthatóvá válni, de ahhoz, hogy valóban egyenlőképpen ünnepeljük a tudományt, újra kell írnunk a tudomány emlékezetét is – és bele kell írnunk azokat a neveket, akikről eddig sokkal kevesebb szó esett.
Hugonnai Vilma élete és munkássága jól példázza azokat a nehézségeket, amelyekkel a nők a tudományban szembekerültek.
1847-ben született Nagytétényban, középiskolai tanulmányait a Prebstl Mária Leánynevelő Intézet bentlakásos tanulójaként végezte, és akkoriban erről a szintről nem léphetett tovább egyetlen nő sem Magyarországon. 1869-ben értesült arról, hogy a Zürichi Egyetemre nők is beiratkozhatnak, viszont ehhez férje beleegyezése is kellett. Ezt megkapta, de anyagi támogatást nem, ezért nagyon nehéz körülmények között élt. 1879-ben védte meg disszertációját, és orvossá avatták. Az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet. 1880-ban hazatért, de diplomájának elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött: 1881. március 31-én letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát. 1882 májusában kérte orvosi oklevelének elismertetését. Kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta, de az akkori vallás- és közoktatási miniszter – az érvényes törvényekre hivatkozva – elutasította azt. Ekkor letette a szülésznői vizsgát, és szülésznőként működött. Ebben az időben írta „A nők munkaköre” című tanulmányát. A nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást. Minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte ki céljául. Előadásokat tartott, könyveket jelentetett meg a gyermeknevelésről, beteggondozásról. Az Országos Nőképző Egyesület egyik alapítója, a nőmozgalom jeles alakja lett. A tanulmányait Svájcban folytató és diplomáját 1879-ben megszerző grófnő oklevelét és doktori címét végül csak majdnem két évtizedes küzdelme után ismerték el 1897. május 14-én végre Budapesten is orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott.
Az Akadémiai Kiadó gondozásában 2022-ben angol nyelven megjelent Pioneer Hungarian Women in Science and Education (Úttörő magyar nők a tudományban és az oktatásban) című kétkötetes könyv a tudományos kutatás és oktatás területén jelentős eredményeket elért magyar nők életútjának és pályaívének bemutatására vállalkoznak. A bemutatott úttörők közt szerepel Brunszvik Terézia, Teleki Blanka, Torma Zsófia, Degenfeld Schomburg Berta, Hugonnai Vilma, Steinberger Sarolta, Genersich Margit, Dienes Valéria, Dudich Vendl Mária, Csapody Vera, Péter Rózsa, Prahács Margit, Banga Ilona. A magyar tudósnők életművének bemutatásán keresztül ebből a könyvből is látható, milyen apró lépéseken keresztül alakultak át a nők és a tudományos gondolkodás viszonyáról alkotott elképzelések Magyarországon a 19. század eleje és a 20. század közepe között. A könyv második kötete a 20. századra koncentrál.
A Nők a tudomány fellegvárában című 2024-ben Hay Diana, Palasik Mária és Schadt Mária szerkesztésében megjelent könyv olyan tudósok kutatói életpályáját mutatja be, akik jelentős eredményeket értek el a szakterületükön, akadémiai doktori fokozatot szereztek, illetve akadémikusok lettek, és már nincsenek közöttünk. A pályaképekből megismerhető nagyszerű tudományos eredmények rávilágítanak arra is, hogy a nőknek pályájuk során általában több akadállyal kell megküzdeniük, mint férfitársaiknak.
A tudomány napján emlékezzünk rájuk. A teljesség igénye nélkül íme néhány név és munkásság, amelyeket - szinte biztosan állíthatom - sokan most hallanak először:
- 1900-ban Steinberger Sarolta, nőgyógyász szerzett először nőként orvosi diplomát Magyarországon.
- Csapody Vera 1913-ban az első nő, aki matematika–fizika szakon szerzett diplomát. Botanikusként, tudományos illusztrátorként és szakíróként tisztelhetjük.
- A Fővárosi Növény- és Állatkertnek 2003-ban lett először női vezetője Bogsch Ilma az állatkerti zoológia, az állattartás és a zoopedagógia elismert szakembere személyében.
- Pécsi Eszter 1920-ben az első mérnöknő. Statikai, szerkezettervező tevékenysége kiemelkedő.
- Telkes Mária kémikus, biofizikus, feltaláló 20 évesen diplomázott fizikából, négy évvel később pedig a fizikai kémia területén szerzett doktori fokozatot. A napenergia egyik első hasznosítója.
- Dienes Valéria az első magyar női egyetemi doktor. Matematikából szerzett tanítói oklevelet, majd zongorát és zeneszerzést a Zeneakadémián, matematikát és fizikát pedig a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult. Filozófiából, matematikából és esztétikából doktorált 1905-ben. Író, táncpedagógus, koreográfus és filozófus volt.
- Dudich Vendl Mária az ásványtan területén tette le névjegyét. 1925-ben az első nő, akinek munkáját bemutatták a Magyar Tudományos Akadémián, valamint ő az első természettudós nő, akit egyetemi magántanárrá neveztek ki.
- Péter Rózsa matematikus írta az első monográfiát a rekurzív függvényekről, ő vezette be a halmazelmélet és a logika tanítását az ELTE-n. Sokat tett a matematika népszerűsítéséért.
- Légrády Erzsébet amellett, hogy 1903-ban egyike volt az első vizsgázott gyógyszerésznőknek, 1905-ben magister, egy évvel később gyógyszerészdoktori címet szerzett. Harcolt a nők egyenjogúságának elismeréséért a tudományos pályákon.
Borítókép: Hugonnai Vilma/Wikimedia
Az Ördöglovas és az ő félmeztelenül párbajozó lánya
Legenda és valóság a bajnai Sándor-Metternich kastélyban
