A kínai razbóra esete jól mutatja, mennyire szerteágazó problémákat okozhat egy-egy rossz döntésünk!
Mindent a szemnek, semmit a kéznek!
Az ősz a csend, a befele fordulás évszaka, amihez kitűnően illenek a lélekmelengető regények. Mutatunk néhány könnyű, de tanulságos olvasnivalót.
Kevés olyan növényt ismerek, ami annyira változatosan felhasználható, mint a varjúhájfélék családjának tagjai. Ezek a fajok híresek szárazságtűrő képességeikről, nincsenek nagy igényeik, számos körülmény között boldogulnak, és emellett magas díszítő értékkel rendelkeznek. Ültethetők sziklakertbe, rézsűkbe, tűző napra, de akár még virágládába is- és nemigen tudunk olyan körülményeket teremteni számukra, hogy azt ne éljék túl. Igazi Jolly jokerei a kertünknek, ismerkedjünk meg velük!
A szeptember és november közötti időszak az őszi virághagymák ültetésének ideje: ilyenkor ültetjük el a tavasszal nyíló hagymás növényeinket. A tulipán, nárcisz, jácint, krókusz és kikerics mellett a liliomok gazdag választékában is válogathatunk, és lehetőségünk van megismerni egészen különleges fajokat, fajtákat is. Ezek közül fogunk most bemutatni párat- készüljünk fel a forma- és színkavalkádra!
Sintra történelmi központjától mindösszesen négy kilométerre található a Monserrate-palota és az őt körbeölelő park, ami a 19. század eklektikus stílusjegyeinek hordozójaként vált ismertté. Az egzotikus növényi motívumok tárháza ez, ami a belső épületelemek kiterjesztéseként a külső kertrészekben is megmutatkozik: magával ragadva a gazdag növényvilágban elterülő szemlélődőt.
A tengerparti seprűcserje (Baccharis halimifolia) vagy más néven borfa az őszirózsafélék családjába tartozó sótűrő faj, ami Európában és Ausztráliában már kivadult és inváziós fajként terjed- veszélyeztetve az őshonos növényeket. Hazájában tengerpartokon, partközeli sós mocsarakban, legelőkön él, és a nagyobb sótartalmú vagy szikes talajokat is jól tolerálja. A fagyot jól tűri, kiválóan alkalmazkodik- így nem csoda, hogy hamar borsot tört a természetvédők orra alá.
Gyakori költőfajunk, akivel a városi parkokban és a fás-bokros élőhelyeken éppúgy találkozhatunk, mint kertjeink téli etetője körül. Erős, jellegzetes csőréről ismert, amellyel a meggy magját is könnyedén szét tudja roppantani- nem véletlenül kapta a meggyvágó nevet.
