Egy az élet - ezt kell jól csinálni Egy.hu logó
Friss
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka kertészmérnök és szociológus

Gyermekkoromban óceánkutató akartam lenni: bölcsész lett belőlem, szociológus. Habár imádtam a társadalomtudományok világát, az élet mégiscsak úgy hozta, hogy a természetben leljem meg hivatásomat. Közel egy évtizednyi munkával építettem fel vegyszermentes gazdaságomat, ahol a vadvilág védelmével, a biodiverzitás megőrzésével és az ökoszisztéma helyreállításával foglalkozom. Hiszem, hogy az igazi tudás a gyakorlat és tudomány egymásba fonódásával szerezhető meg, ezért mindennapjaimban ugyanolyan fontos szerepet tölt be a gumicsizma, mint a tagsági igazolvány. Célom, hogy írásaimmal közelebb hozzam az olvasót egy olyan világhoz, ami megszámlálhatatlanul sok élményt és értéket tartogat számára, és ami mindannyiunk számára nélkülözhetetlen.

Az interneten közzétett képeink kis túlzással önálló útra indulnak, miután feltöltöttük őket. Avatatlan kezek közé kerülve pedig károkat is okozhatnak nekünk – ezért is volna jó, ha minél tudatosabban használnánk a webet, kortól függetlenül.

Napjaink egyik legkedveltebb csomagolóanyaga a hungarocell, ami népszerűsége és lebontási nehézsége miatt lassan elárasztja Földünket. A tudósok már számos módszerrel igyekeztek megszabadulni tőle, azonban egy kiemelkedik mind közül. Bármennyire bizarr megoldásnak is tűnik, talán valóban a háziasszonyoknak oly sok bosszúságot okozó lisztbogár jelenti majd a megoldást.

Mianmar legnépesebb városa, Yangon volt az első azon települések sorában, amelyekben drónok segítségével ültettek fákat. A Biocarbon Engineering által gyártott repülő gépezetek pofonegyszerűvé tették a telepítést: olyan biológiailag lebomló hüvelyeket lőttek a földbe, amelyek kicsírázott vetőmagokat és a szükséges tápanyagokat is tartalmazták.

Mindig csendes mosollyal az arcomon fogadom azokat a látogatókat, akik egy ökológiai gazdaság kapuján belépve leplezni próbálják csalódottságukat. Van ennek a fajta csalódottságnak egy jellegzetes mozdulata, ami általában a jobb szájzugban jelenik meg először. Ilyenkor rutinos kertvezetőként belekezdek egy történetbe.

Az alufólia nem a konyhában, de még csak nem is a háztartás területén bukkant fel, hanem egy akkoriban igen kedvelt versenyen: a hőlégballonok megmérettetésén. A kérdés csak az, hogy vajon van-e okunk örülni annak, hogy mégis oda került?

A szakembereket már hosszú évek óta foglalkoztatja az étkezés és az emberi teljesítőképesség kapcsolata, illetve az elfogyasztott ételek szervezetünkre és egészségünkre gyakorolt hatása. A táplálkozástudományi kutatások egyik legizgalmasabb területe az élelmiszerek és az intelligencia kapcsolata, aminek vizsgálata az elmúlt években igencsak érdekes eredményeket hozott. Ezekből szemezgettünk.

Nagy lázban égett az ország a héten, már ami a focit illeti. És bár a nyár a szabadidős tevékenységek, a friss levegő, a napfény (és a foci) időszaka, azért néha-néha jólesik egy könnyed esti film mellett nyugovóra térni. Ezúttal amerikai alkotásokból készítettünk válogatást.

Az egyik legmegosztóbb használati cikkünk. Van, aki egyenesen rajong érte, nem is tudna nélküle élni, és vannak olyanok, akik ördögtől valónak tartják. A vitában valószínűleg sosem fogunk tudni igazságot tenni, de megpróbálunk segíteni abban, hogy tisztábban lássuk, kell-e nekünk személy szerint a törlőkendő.

Lájkoholizmus. Elsőre kissé viccesnek tűnő kifejezés ez, pedig nagyon is komoly tünetegyüttest takar. A közösségi hálók huszonkettes csapdája. Belekerülni egyszerű, de kikerülni onnan sokkal küzdelmesebb.

Nincs is annál jobb, mint amikor egy sűrű és fárasztó hét után kicsit megpihenhetünk, és a hétköznapi gyors ebédszünetek után egy nyugodt, sehova sem sietős vacsora vár ránk. Ebben nagy segítségünkre lehet a háziasszonyok jolly jokere, a tucatnyi változatban elkészíthető pesto, amiből egy-egy üveggel mindig érdemes tartanunk kamránkban. Alig tíz perc előkészület, és az asztal telis-tele finomságokkal, mi pedig egy nagyot fújva búcsúzhatunk el egy újabb nehéz héttől.

Nemrég egy csodás kiránduláson vettünk részt kis hazánk egyik leghosszabb mesterséges tavánál, a Desedánál. Egy apró gyöngyszem a somogyi tájban, ami megannyi lehetőséget kínál kicsiknek és nagyoknak, és ahol megéri eltölteni legalább egy, de inkább több verőfényes napot.

Pár hónappal ezelőtt azt hittük, hogy végre történik valami. Több tízezren álltunk az élővilág mellé. Elhittük, hogy eddig és nem tovább szennyezték a folyót. De nagyot tévedtünk. Amíg egy-egy megosztás, mérges like és felháborodott szó kíséretében hátradőltünk a kényelmes fotelunkban, a Sajó tovább szenvedett. A mérgező folyam egyre erősebben ömlött az egykor tiszta vizű folyóba, és az élet minden küzdelem, minden élni akarás ellenére lassan eltávozott belőle. Ennyi volt. A Sajó közel ötven kilométeres szakasza halott.

Ugrás az oldal tetejére
Menü