A magyar erdős puszták jellegzetes nyárvégi, őszi virágai az ördögszemek (Scabiosa). A vajszínű ördögszemet az egyik legközönségesebb hazai növényként tartják számon, aminek mélyre hatoló gyökérzete és erős gyöktörzse hozzásegíti az időjárás viszontagságaival szembeni kiváló ellenállóképességhez, és ennek köszönhetően virágzásában a nyár közepétől egészen a fagyok beálltáig gyönyörködhetünk. Ennek a csodálatos növénynek rokona a nála jóval ritkábban előforduló halvány-liláskék virágzatú szürkés ördögszem, ami a hazai védett növények táborát erősíti.
A szürkés ördögszem rokonaitól egyértelműen megkülönböztethető ép tőlevelei és alsó szárlevelei által. Liláskék színű virágzataiban júliustól akár novemberig is gyönyörködhetünk. A mácsonyafélék családjához híven egyszerűsödött virágtakarójú apró virágai fészekszerű fejecskevirágzatba tömörülnek, ám a szürkés ördögszem esetén a virágzat szélső virágainak virágai a többitől eltérően kétoldalian szimmetrikusak.
Jellemző lelőhelye a nagykőrösi Nagyerdő, ahol a jelentősebb növényfajok között tartják számon: a kétezres évek elejéig összesen hat különálló területen jegyezték fel. Sokáig csak a kecskeméti Nyíri-erdőből említették, és Nagykőrösről az első feljegyzést csak 1998-ban találjuk, ennek ellenére a nagykőrösi Nagyerdőből több ezer tövet számláló, erős állományainak leírásait olvashatjuk.
A szürkés ördögszem (Scabiosa canescens) 1993 óta védett Magyarországon, természetvédelmi értéke 5000 forint. Termete 15 és 50 centiméter között változhat- elágazó, pelyhes szárú növényünk. Sziklagyepekben, szikla- és pusztafüves lejtőkön, löszpusztagyepekben, hegyi réteken, kaszálókon, homokpusztákon, száraz tölgyesekben, erdei- és feketefenyvesekben és ritkán lápréteken találkozhatunk vele, és mára már az ország számos területéről jelentették állományait.
Találkozhatunk vele a Zemplénben, az Aggteleki-karszton és a Bükkben, az Ózdi-dombvidéken és a Mátrában- a Cserhát, a Gödöllői-dombvidék, a Börzsöny, a Visegrádi-hegység, a Pilis és a Budai-hegység területein is. Jelentették már a Tétényi-síkról, a Velencei-hegységből, a Vértesből, a Bakonyból, a Pannonhalmi-dombvidékről és a Balaton-felvidékről is, de a Keszthelyi-hegységben, a Villányi-hegységben, Kemenesháton és az Őrségben is megfigyelhetjük. Végül nem hiányzik a Zalai-dombvidékről, Belső-Somogyról és a Tolnai-hegyhátról sem - ahogyan a Kis-Alföld, a Mezőföld, a Turján-vidék, a Duna–Tisza köze, a Hortobágy, a Nyírség és a Bereg-Szatmári-sík is rejt belőle értékes állományokat.
Állományaira a legnagyobb veszélyt az emberek által okozott taposás jelenti, ami minden figyelmeztetés ellenére sajnos még mindig igen gyakori. A szürkés ördögszem normális esetben legalább a lábszárunkig érhetne, de a taposás miatt nagyon sok helyen csak letörpült példányok élnek- a kevésbé szerencsés, már elszáradt példányok mellett. És bár a növény önmagában hellyel-közzel megbirkózik az aszályos időszakokkal is, a negatív hatások együttesen komoly kihívások elé állítják, így ezeken a taposás által veszélyeztetett területeken bizony az aszály is nagyobb károkat okoz az állományokban.
Megőrzésében nagy szerep jut az élőhelyek védelmének: a taposás veszélyeinek visszaszorítása mellett a területek feltöltésének és beszántásának megakadályozása is fontos cselekvési elem lenne. Gyepkezelés szempontjából a kaszálás időzítése meghatározó: akkor kell elvégezni ezeket a munkálatokat, amikor már elvirágzott, és magot adott- a gazdák ezzel kapcsolatos tájékoztatása kiemelten fontos a védekezésben.
