A tüskegomba (Polyporus umbellatus) egy ehető gombafaj, aminek szezonja egészen október végéig tart. Nem árt azonban vigyázni, ugyanis védettséget élvez: természetvédelmi értéke tízezer forint.
Júniustól októberig, lombos fák tuskóin, gyökerein, és az erősen korhadt faanyagokon figyelhetjük meg- főleg bükkön és tölgyön, de a gyertyánokat is kedveli. Holarktikus, mérsékelt övi faj, aminek előfordulása szórványos a tölgyes-bükkös régió természetközeli erdeiben. A faj természetvédelmi adatlapja szerint Ázsiában, Észak-Amerikában és Európában ismert, de Dél-Európában nagyon ritka faj, és összességében elmondható, hogy sehol sem számít gyakorinak.
Egy közös tönkalapból többszörösen elágazó termőtestű gomba, ágai végén a központos állású kalapocskák termőrétege likacsos, pórusai pedig szűkek és lefutó állásúak. Az egyes kalapok 1-4 cm szélesek, kerekdedek és a tönköcskékhez viszonyítva központi állásúak- felületük pedig sugarasan szálas, színük sárgásbarna vagy szürkésbarna. Termőtestcsokrai a talajban lévő szkleróciumból fejlődnek - egy példány pedig akár 50 cm széles és 30 cm magas is lehet, ami azt jelenti, hogy a több kilogrammos tömeget is elérheti- sőt: egyes feljegyzések szerint ez akár 20 kilogramm is lehet.
A tüskegomba húsa törékeny, fiatalon puha, később szívós, fehéres színű, kellemesen lisztszagú, enyhe, idős korban azonban kesernyés ízű. Ezért fogyasztásra csak a fiatal egyedek alkalmasak, de ezzel a megfogalmazással is óvatosan kell bánnunk, ugyanis a tüskegomba - védett státusza miatt - az országban sehol sem szedhető, sehol sem gyűjthető!
Élőhelyeinek fokozatos szűkülése miatt kapott védettséget, ugyanis a természetközeli, idős erdők csökkenése miatt, és a holt faanyagok eltávolítása következtében, egyre kevesebb azon élőhelyek száma, ami a faj rendelkezésére áll. Emellett sajnos sokáig rendszeresen gyűjtötték étkezésre is, ami nagymértékben csökkentette az amúgy sem nagy állományokat.
Fehérjéket, ballasztanyagot, szénhidrátot, vitaminokat és ásványi anyagokat (kálium, kalcium, vas, nátrium, mangán és réz) tartalmaz. A kínai gyógyászatban már kétezer éve gyógyszerként hivatkoznak rá: a feljegyzések szerint megnyitja az izzadságmirigyeket és lágyítja a bőrt, emellett ödémák, vizelési nehézségek, hasmenés és sárgaság kezelésére alkalmazzák. Kínában a rákos betegeknek rendszeresen adagolják a tüskegomba poliszacharidjait, mert állítólag javítja a páciensek étvágyát, és pszichikai állapotukra is jó hatást gyakorol.
Az erdészek jól tudják: az erdőkben található taplófélék többsége számukra sokáig nemkívánatos vendégnek számított. Az élőfán vagy az elhalt faanyagon megtelepedve, annak lebontásával komoly károkat okoztak az erdőállományokban. De vannak olyan fajok, amikkel szemben még ők is elnézőek voltak, hiszen egyfelől erdőkárosító hatásuk nem számottevő, ritkaságként pedig kiemelkedő természeti értéket képviselnek. Közéjük tartozik a tüskegomba is, ami bár korhasztó gomba, igazi kuriózum idehaza.
Összetéveszthetőségét tekintve talán a bokrosgomba (Grifola frondosa) hasonlít rá, amelynek szintén többszörösen elágazó termőteste van. Ennél a fajnál azonban a kalapocskák oldalt állók, és a termőtestcsoport sem szkleróciumból fejlődik ki.
A jövő növénye lenne a jujuba?
A kínai datolya titkai
