Az egyik legszínesebb és leggyakoribb pintyféleként tartják számon a tengelicet. Kifejezetten csapatokban mozgó madár, aki olykor nagy számban is megjelenhet a téli etetőkön. Mivel nagyrészt apró gyommagvakkal táplálkozik, nagy hasznot hoz a gyomok féken tartásában, de fiókáinak hála, még a kártevőket is nagy számban pusztítja. Ismerjük meg jobban a tengelicet, mesevilágunk kedvelt madarát.
Aki el sem tudja képzelni reggeli rituáléját kávé nélkül, az nagy becsben tartja a finom kávét. Hogy pontosan kinek melyik fajta kávé a kedvence, az egyéni ízlés kérdése. A kávékészítés rejtelmeinek nyomába eredtünk.
Nagyszüleink még kölesmadárként ismerték, és annak ellenére, hogy a vetőmagokat sem veti meg, kifejezetten kedvelt fajnak számított az ő idejükben. Hiába csipegette a kölest, zabot, búzát, árpát és rozsot: ahol a sordély megjelent, ott a gazda biztos lehetett abban, hogy jól végzi a dolgát. Ez a madár ugyanis az egészséges mezőgazdasági területek jelzőmadara: ahol megjelenik és otthonra lel, ott működik az egyensúly ember és természet között.
Sokaknak még mindig csak egy gyom, pedig a benne rejlő lehetőségek kifejezetten szerteágazóak. Hasznot hozhat a tányérunkon, a házi patikában, a körülöttünk élő állatok téli túlélésében, a komposzt érésében, a csapadék jobb hasznosulásában, és még a szárazság leküzdésében is. Most növeszti szőnyegeit a tyúkhúr, kertünk értékes gyomnövénye.
Mindig csendes mosollyal az arcomon fogadom azokat a látogatókat, akik egy ökológiai gazdaság kapuján belépve leplezni próbálják csalódottságukat. Van ennek a fajta csalódottságnak egy jellegzetes mozdulata, ami általában a jobb szájzugban jelenik meg először. Ilyenkor rutinos kertvezetőként belekezdek egy történetbe.
Március közepétől virágzik a fiókás tyúktaréj (Gagea spathacea), a liliomfélék családjának izgalmas képviselője. Nevét onnan kapta, hogy vegetatív módon is szaporodik: úgynevezett fiókhagymákat hoz létre, amelyekkel aztán egészen hatalmas állományokat is kialakíthat.
Az ezüstös útifű (Plantago argentea) 1982 óta védett növényünk: mészkedvelő faj, amellyel leggyakrabban karsztbokorerdőkben és erdőspuszta réteken, illetve pusztai cserjésekben és sziklagyepeken találkozhatunk. Pusztafüves lejtők, sziklagyepek növénye.
A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) a boglárkafélék családjának jeles képviselője- 1982 óta élvez védettséget Magyarországon, természetvédelmi értéke 10 000 forint. Sztyepprétek, szikla- és pusztafüves lejtők, illetve erdőpuszta- rétek növénye, amely apró termete ellenére megannyi érdekességet és izgalmat rejt magában.
Sárgásbarna kalapjának széle a lucfenyő vagy más tűlevelű fák tuskóin tűnik fel, főként a hegyvidéki területeken. Hazánk ritka ehető gombája, amelynek gasztronómiai megítélése kifejezetten megosztó. Gyűjtése sem feltétlenül jó döntés: nemcsak azért, mert ritka faj idehaza, hanem azért is, mert felületes szemlélő számára összetéveszthető egy másik, súlyosan mérgező gombafajjal.
Az egyik legtöbbször félreazonosított növény, ami élőhelyeinek különlegessége miatt könnyedén becsaphatja a gyanútlan gyűjtögetőt: azt sugallva, hogy közönséges fajról van szó, és így szabad a gyűjtés lehetősége. Nem árt tehát tisztában lennünk azzal, hogyan azonosíthatjuk be, és miképp vigyázzunk fennmaradt állományaira.
Két fiatal természetkedvelő, César és Lester egy közös gondolattól vezérelve 2018-ban megalapították a Clean Something For Nothing (CSFN) mozgalmat. Egy Európán átívelő utazás ihlette cselekvési felhívást, ami megmutatja, hogyan befolyásolja a szemét természetes környezetünket, és hogy mennyit számít, ha egy cseppnyi figyelmet fordítunk ennek felszámolására.
Úgy kezeljük az erdőkert fogalmát, mint egy manapság divatossá váló új kertészeti irányzatot, pedig az erdőkertek már több száz évvel ezelőtt is léteztek, sőt: szigorúan véve már az egészen ősi kultúrákban is megtaláljuk gyökereit. Mikor máskor lenne relevanciája egy ilyen természetközpontú termelési rendszernek, ha nem most, a nagy klímaválság kellős közepén, amikor egyértelművé vált, hogy valamit tenni kell, méghozzá sürgősen.
