Fenyő-kénvirággomba: a megosztó gasztronómiai különlegesség

A fenyő-kénvirággomba (Hypholoma capnoides) kalapja 2-6 cm átmérőjű, idősödve kiterülő. A fiatal termőtesteket selymes fátyolmaradványok borítják, de a gomba idősödve lecsupaszodik- és az idős példányok gyakran sugárirányban felhasadnak. Húsa vékony, fehéres vagy sárgás színű. Lemezei kezdetben szinte fehéresek, de idősödve szürkülnek, majd kifejezetten szürkéskék, szürkéslila színűek lesznek. Tönkje 4-10 cm magas, és alig egy centiméter vastag, többnyire hengeres.

Nem ehető és mérgező rokonaitól könnyen megkülönböztethető arról az ismertetőjegyéről, hogy a fenyő-kénvirággomba nem rendelkezik gallérral. 

Korhadékbontó faj, általában csoportosan nő, és az esetek többségében lucfenyők korhadékán, tuskóin, gyökerén találkozhatunk telepeivel. Gyakran jelenik meg fenyőültetvényekben metszési munkálatok után, bár nem jön velünk szembe minden sétánk alkalmával, hiszen kifejezetten ritka faj.

Fotó: Flickr / Maja Dumat

Az ötvenes években kezdtek el foglalkozni népgazdasági jelentőségével, és sok kutató vizsgálta Európa-szerte, hogyan lehetne a vadontermő gombák domesztikációját sikerre vinni. „E kutatások során külterjes eljárásokat fejlesztettek ki a laskagomba, ízletes tőkegomba, akácgomba /Flarmulina velutipes/és a fenyő-kénvirággomba /Hypholoma aapnoides/termesztéséhez” – olvashatjuk a szakirodalomban.

A fenyő-kénvirággomba kellemes szagú és -ízű gomba hírében áll, bár az 1920-as években még a rossz ízű, csípős és fanyar utóízű kénvirággombák között tartották számon.

Fogyasztása szigorúan csak hőkezelés után lehetséges, mert nyersen megbetegedést okoz.

Ebbe a csoportba tartozik minden olyan gomba, amit alaposan meg kell főzni és sütni, ellenkező esetben egészségkárosodás lép fel. Ezek a gombafajok teszik ki az összes gombamérgezés 2-3%-át. És mivel a nagygombákat világszerte előszeretettel fogyasztják nyersen, salátaként, szedésük és feldolgozásuk körültekintést igényel. 

Fotó: Flickr / Dr. Hans-Günter Wagner 

A fenyő-kénvirággombát ecetes savanyításra is ajánlják, és gyakorlatilag a legtöbb gombás ételben helye lehet – természetesen a megfelelő hőkezelés után.

Európa-szerte kedvelt a belőle készült pörkölt, mártás, grillezett étel és ragu is, de a fenyő-kénvirággombás házi tészta is értékes eleme az ünnepi étlapoknak. 

Nagyon fontos tisztában lennünk azzal is, hogy mivel igen ritka faj, ezért gyűjtése nem feltétlenül helyes döntés, emellett összetéveszthető mérgező rokonaival, ami ugyancsak óvatosságra int. A gombát csak felületesen ismerők összetéveszthetik a fenyves sisakgombával (Galerina marginata), amely szintén tuskókon él, ám halálosan mérgező toxinokat tartalmaz. A fenyves sisakgomba elfogyasztása után rosszullét, hányás majd májkárosodás lép fel, ami kezelés hiányában halálhoz is vezethet.

Fotó: Wikipedia

Általános szabály, hogy kizárólag olyan gombát fogyasszunk, amelyről megbizonyosodtunk, hogy ehető és tökéletesen veszélytelen, ezért minden esetben vizsgáltassuk be a szedett gombát gomba szakellenőrrel! Egyetlen mérgező egyed is nagy bajt tud okozni, és semmilyen gasztronómiai élmény nem éri meg a kockázatot.

Nyitókép: Wikipedia / Jerzy Opioła