Éltető kert

Ősi gazdálkodási forma, amire a klímaváltozás visszakényszerít: az erdőkert

Úgy kezeljük az erdőkert fogalmát, mint egy manapság divatossá váló új kertészeti irányzatot, pedig az erdőkertek már több száz évvel ezelőtt is léteztek, sőt: szigorúan véve már az egészen ősi kultúrákban is megtaláljuk gyökereit. Mikor máskor lenne relevanciája egy ilyen természetközpontú termelési rendszernek, ha nem most, a nagy klímaválság kellős közepén, amikor egyértelművé vált, hogy valamit tenni kell, méghozzá sürgősen. 

Ma az erdőkert egy olyan kertet jelöl, amit az erdő és annak természetes struktúrájának mintájára alakítanak ki: középpontban nagyméretű fákkal, amiket cserjék és bokrok vesznek körül, végül a lágyszárú növények is helyet kapnak. Így lesz az erdőkert egy természetes sziget, amelynek ereje önfenntartó rendszerében rejlik, és amely nemcsak a természetes környezetet és annak előnyeit, hanem az élelmiszerellátást is biztosítja.

Erdőkert részlete – Fotó: 123RF 

A tradicionális értelemben vett erdőkertek kialakulása egészen a közép-amerikai indián kultúrákig visszavezethető: az ő termelési rendszereik alapjait találjuk meg a mai erdőkertekben is.

A délkelet-ázsiai esőerdőkben 11 000 éve jelen van az ember, így értelemszerűen intenzív kapcsolat alakult ki ember és erdő között. A mezőgazdasági tevékenység egybeforrt az erdőkkel: a chewongok például, akik Malajzia középső szigetének esőerdejében laknak, ma is ezt a növénytermesztési módszert vallják.

Az esőerdő vékony sávját megtisztítják, a honos fafajokat meghagyják, és további őshonos fajtákat ültetnek: olyanokat, melyek gyümölcsöt teremnek, például duriánt, mangót vagy rambutánt. 

Erdőkert részlete – Flickr / Forest Farming 

A ma ismert erdőkerteket nevezik ehető erdőkertnek és élelmiszererdőnek is, hiszen fő céljuk az ellátó szolgáltatásban rejlik: teret adni a termesztésnek, élelmiszer-termelésnek, önellátásnak – akár városi környezetben is. Méretük igen változatos lehet: lehetőségeinkhez mérten tudunk erdőkertet telepíteni, a rendelkezésre álló terület függvényében.

Az első ismert hazai erdőkert a debreceni Gazdasági Taniskola területén működött, és fő célja az oktatás mellett a külföldi fák honosítása volt. De híres volt a kabolapolyánai erdőkert is, amelynek kitermelt fajairól gyakorta születtek részletes leírások és jegyzékek, és Lőcse is országos hírű erdőkerttel rendelkezett. Már az 1800-as évek végén is kedveltek voltak az erdészeti kiállítások, ahol ezek az erdőkertek is rendszeres szereplők voltak, bemutatva az általuk kinevelt fajokat, eredményeket és különlegességeket. Az 1881. novemberi Budapesti Közlönyben az országos tébolyda intézményének erdőkertjeiről is olvashatunk: érdekessége, hogy külön erdőkertje volt a férfi és női betegeknek.

Jellegzetes erdőkerti környezet – Fotó: 123RF 

Akkoriban még kicsit mást jelentett az erdőkert: inkább azonosíthatnánk a csemetekert fogalmával, aminek fő célja nem az élelmiszertermelés, hanem az erdészeti csemeték kinevelése volt.

Gyógynövénytermesztés erdőkertben – Flickr / Forest Farming

Az első és valóban mai értelemben használt erdőkertek Magyarországon a kétezres évek elején létesültek. Hazai terjesztésükben nagy szerepet játszott a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszékének akkori kutatói csapata. Szalai Zita, Divéky-Ertsey Anna és Radics László 2009 őszén a Kísérleti Üzem ökológiai gazdálkodási ágazatában egy erdőkert-jellegű vegyes gyümölcsös kialakításába kezdtek. 

Tapasztalataik és az ezekből született ismeretanyag az egyik legjobb összegzése az erdőkertekben rejlő lehetőségeknek és környezeti hasznoknak. Tervezésük során nemcsak a talajfelszín feletti, hanem az az alatti szinteket is figyelembe vették, és úgy helyezték el a növényeket, hogy azok ne a versengés, hanem a jobb talaj- és terület-kihasználás irányába hassanak.

„Egy működő erdőkert röviden megfogalmazva egy évelő polikultúra…

A permakultúra fogalomrendszerével kifejezve, az erdőkert egy élelmiszertermő ökoszisztéma, egymásnak kölcsönösen előnyös növények és állatok olyan tudatosan tervezett közössége, amely az ember számára táplálékot és számos más terméket, terményt szolgáltat. Ezek a lehetnek: szerves anyagok, energiaforrások, rostanyag, takarmányok és gyógyászati alapanyagok.

A talajfedettség optimális hatása miatt csökken az erózió és defláció veszélye, csökken a párolgás és lassul a szerves anyagok lebomlása.

A talajfelszínre hulló növényi részek, maradványok a természetes erdő lombtakarójához hasonlóan mulcsréteget és lebomló, újra felhasználható szerves anyagot, tápanyagot biztosítanak a talajélőlények számára.  A rendszer a betelepítés és a betelepített fajok fejlődése során (növényi kölcsönhatások) saját törvényei szerint fejlődik tovább, melynek eredménye és egyben célja is egy egyensúlyi helyzet kialakulása. A rendszer szerkezete és tulajdonságai ideális környezetet biztosítanak a talaj-mikroflóra és -fauna, a rovarok és földigiliszták számára, ami elősegíti a szerves anyagok lebomlását és talajba jutását, javítva a talaj szerkezetét” – olvashatjuk beszámolójukban.

Az erdőkertek fajösszetétele igen változatos lehet. Szerephez juthatnak a gyümölcsfák (Soroksáron például Penyigei szilvát, Szoboszlai korai meggyet, Nyári zöld almát és Húsvéti rozmaringot is telepítettek- de helyet kapott a Vilmos körte, a Cigánymeggy, a Szomolyai fekete cseresznye, a Gönci magyar kajszi és az Aranycsillag őszibarack is). A csemeték korai fejlődésének segítése érdekében védőfák ültetésére is sor került: ezek között éppúgy megtalálható a tölgy és a kőris, mint a vadkörte vagy a törökmogyoró.

„A fákkal gazdagított kertek, életterek nemcsak gazdaságilag hasznos méhlegelők, gyógynövény- és gyümölcsforrások, de mérhető a kedvező hatásuk a talaj nedvesség- és humusztartalmára is. A kutatások alapján az erdőkerti modell mutatkozik a legműködőképesebbnek, különböző szintjeiben egyszerre látjuk a fák, bokrok, cserjék szintjeit és a lágyszárúakat (gyógy-, zöldség-, takarmánynövények)” – vallják a szakemberek

Ahhoz tehát kétség sem fér, hogy a gondosan megtervezett erdőkertek számos szempontból hasznosak és üdvözülendőek, így mindenképpen érdemes elgondolkodnunk kialakításukon. Tény, hogy az igazán jó erdőkert létrehozása nem kis feladat, de kellő alázattal és kitartással abszolút véghez vihető. A jó hír, hogy

ma már sok, magyarországi viszonyokra specializálódott útmutató érhető el: a Permakert összefoglalója például kifejezetten hasznos. 

Akinek szüksége van egy kis plusz motivációra, vagy alaposabban utánajárna, mit is tud adni egy ilyen erdőkert, annak jó szível ajánljuk a Manna erdőkert blogját, ahol az írásokon keresztül végigkísérhető egy hazai erdőkert létrehozásának minden lépése, a maga összes nehézségével és örömével. 

Nyitókép: 123RF

Ajánljuk még:

Változásom szimbólumai: a kerti diófák

Sokszor jutnak eszembe az első sétánk lépései saját kertünkben, de a legélesebben az erőteljes hangra emlékszem, ami életem párjából tört elő akkor: „Na azt már nem!” Néztem őt, próbáltam beférkőzni a gondolataiba, miközben azt kérdeztem magamtól, meddig mehetek még el? Mást akartunk. Bennem továbbra is dolgozott az önállósult dac, ő pedig nem tűrt ellentmondást. Így maradtak meg a diófák.