A legkülönfélébb nemesítési és termesztéstechnológiai újításoknak köszönhetően mára már igen széles azon gabonanövények köre, amelyeket a legkülönfélébb formákban használhatunk fel emberi világunk támogatására. Az élelmiszerboltok polcain elérhető tucatnyi fajta liszt mellett egyre nagyobb választékban állnak rendelkezésre a sokak számára kedvenc reggelit jelentő gabonafélék, granolák, zabpelyhek és müzlik – no és persze a testsúlycsökkentéssel küzdők jól ismerik a szintén gabonákból készülő extrudált és puffasztott termékeket is.
Reneszánszát éli a gersli is, ami az árpagyöngy hántolt és méret szerint osztályozott formája: felhasználhatjuk rizs helyettesítésére, készülhet belőle levesbetét, köret és sólet is.
De mivel főzési ideje csaknem kétszerese, mint a rizsé, ezért felhasználás előtt mindenképpen érdemes néhány órára beáztatni.
Ugyancsak feltörekvőben van a zab is: a nemrég még a szegénységet és nélkülözést szimbolizáló zabkása mára már az egészséges életmód egyik szimbóluma lett. A köleskása is egyre népszerűbb – főleg a vegetáriánus diéta térnyerésének köszönhetően, és a köles-amaránt is említésre méltó:
az amaránt magja a köleshez hasonlóan kiváló tápanyagtartalommal rendelkezik, jelentős fehérje- és lizinforrás, továbbá káliumban, magnéziumban, kalciumban és vasban is gazdag.
A legtöbb gabona alkalmazható malátakészítés céljára is.
A maláta egy árpa, búza vagy más gabona csíráztatásával és szárításával előállított cukor tartalmú termék, ami a sörgyártás és az erjesztett szeszes italok (whisky, vodka) egyik legfontosabb alapanyaga. Amikor malátát készítenek, az enzimképződés maximumánál megszakítják a csíraképződés folyamatát, így kapják meg az úgynevezett zöld malátát. Ezt használják az égetett szeszek gyártásában. Ha a cél a sör előállítása, akkor aszalással tovább folytatják a malátakészítést. Az aszalás során elért magasabb hőmérsékleten a maláta alkotórészei olyan változásokon mennek keresztül, amelyek erősen befolyásolják a készülő sör minőségét.
Ahogyan malátakészítésre, úgy takarmányozásra is alkalmazzák gabonáink legnagyobb részét: a le nem hántolt köles például kedvelt baromfitakarmány. A rozs pedig nemcsak egészséges kenyerekhez és sörökhöz használható fel, hanem egészen más területeken is: nagy tömegű szalmája az almozás mellett energiatermelésre, hőszigetelő építőanyagok gyártására is alkalmas.
Az egyik legsokoldalúbb, de a globális felmelegedés miatt leginkább veszélyben lévő termesztett gabonánk a kukorica, amelynek különböző fajtáit és formáit szinte bármelyik iparágban megtalálhatjuk:
étkezési olaj készül belőle, a konzervipar egyik meghatározó alapanyaga, számos puffasztott és extrudált termék fontos összetevője, a kukoricapehely bázisa, és olyan széleskörben elterjedt alapanyagok szükséges eredője, mint a kukoricakeményítő, a kukoricadara vagy a kukoricakása.
A búzát sem kell bemutatni: szinte minden előbbiekben felsorolt termék készülhet belőle is – ráadásul méltán nevezhetjük királynak a többi gabona között. Gondoljunk csak nagymamánk párkányon hűlő tejbegrízére vagy a dietetikusok által is bőszen ajánlott búzakorpára vagy búzacsírára, esetleg búzafűlére.
Érdemes még megemlítenünk a kevésbé felkapott cirkot is, ami kiváló tulajdonságokkal és ígéretes jövővel rendelkezik. A szemescirok legfőbb felhasználási területe a baromfi- és sertéstápgyártás, de az emberi élelmiszerelőállítás során is találkozhatunk vele. A cukorcirkot évszázadokon keresztül használták édesítőszerként cirokszirup és cirokmelasz formájában, de alkoholos italok előállításában és cirokliszt készítésekor is fontos szerephez juthat, és még bioüzemanyag (etanol) is készülhet belőle.
Különleges formája a festőcirok, a Sorghum bicolor. Szülőhazájában már évszázadok óta használják bőr, szövet vagy kosár festésére, színezésére.
Maga a színezőanyag a növény levélhüvelyéből nyerhető ki, és a kozmetikumok gyártásától a textiliparon keresztül az élelmiszeriparig számos területen felhasználható.
És ha már kozmetikumok: számos termék tartalmaz kiemelkedő biológiai hatással rendelkező gabona kivonatokat- ilyenek a tönkölybúzát, kölest, zabot, amarántot vagy hajdinát rejtő bőrápolók. A szépségápolási szakemberek szerint a gabonafélék segítik a sejtmegújulást, csökkentik a bőrirritációt és képesek helyreállítani a lipoid egyensúlyt.
A belőlük kinyert olajok önmagukban is szépségelixírnek tekinthetők: gondoljunk csak a búzacsíra olajra!
És most következzen egy különleges ajánló azoknak, akik készen állnak egy teljesen új oldalról megközelíteni a gabonák világának felfedezését:
- A boltokban kapható pattogtatott amarántmag, ami kiváló lehet húsok panírozásához.
- Érdemes megkóstolnunk a campa-t, azaz a tibeti árpa őrleményét, amit hagyományosan jakvajon szoktak pirítani.
- Bárányételek és grillzöldségek mellé a kuszkuszt ajánlják: ínyenceknek a pirított fenyőmaggal vagy gránátalmával gazdagított változat is érdekes lehet.
- A hajdina pörkölt magját megőrölve palacsintát és tésztát is készíthetünk.
- Az ősi- vagy barnaköles egy olyan kölesfajta, amit nem kell hántolni, ezért rendkívüli beltartalmi értékekkel rendelkezik. Őrölve belekeverhető müzlibe, gyümölcslébe, levesekbe, vagy joghurtokba is.
Láthatjuk tehát, hogy termesztett gabonanövényeink életünk szinte minden területén ott lakoznak valamilyen formában, az viszont nagyon nem mindegy, melyiket választjuk. Törekedjünk a célnak megfelelő legegészségesebb és legtámogatóbb formában magunkhoz venni őket, és használatuk során figyelni testünk jelzéseire.
