Csigabiga gyere ki... és lehetőleg menj is el a kertemből, hogy barátok maradhassunk!
Elsősorban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy csiga és csiga között is nagyon nagy különbségek vannak.
Nem mindegyik csiga káros: némelyiknek – kiegyensúlyozott számban – igenis helye van minden élőhelyen, hiszen nagyon fontos lebontási folyamatokat végeznek, amivel hozzájárulnak az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásához.
A feljegyzések szerint az éticsiga például inkább az elhalt növényeket fogyasztja, a tarka diszkoszcsiga a gombákat szereti, a fehérszájú kerticsiga pedig inkább az algák között válogat. A pincelakó kristálycsiga és a nagy meztelencsiga is inkább hasznáról ismert, ugyanis nagyrészt a kártételeket okozó csigafajokkal táplálkoznak. Természetesen ez nem jeleni azt, hogy nem szerepel más, számunkra is értékes növény az étlapjukon, de egy kiegyensúlyozott ökoszisztémában, ahol a biodiverzitás szintje a megfelelő helyen van, ott inkább a haszon, mintsem a kártétel kerül előtérbe.
Magyarország területén körülbelül 26 házatlan- vagy meztelencsiga-faj él, és közülük mindösszesen 10 faj tekinthető kártevőnek.
A megfelelő hozzáállás tehát nem az, hogy ész nélkül pusztítsuk el mindet, hanem kicsit járjunk utána, hogy mivel is van dolgunk. A legnagyobb problémát ugyanis a nem honos, behurcolt és túlszaporodó fajok okozzák: ilyen a sokak által már jól ismert spanyol meztelencsiga is, amivel az a legnagyobb gond, hogy pár extrán szúrós és kellemetlen szagú növényen kívül minden zöldet lerág, a fagyokig garázdálkodik a kertünkben, és rendkívül gyorsan szaporodik.
Sajnos minden olyat szeret, ami számunkra is fontos: képes halomra rágni a zöldségnövényeinket, salátáinkat, a fiatal palántákat és a zsenge hajtásokat sem kímélve. Kifejezetten szereti az uborkát, a babot, a cukkinit és a tököt is, de még a répa és a retek számunkra értékes részeit is megdézsmálja. Sajnos idén nagy károkat okozott az epreknél, veszélyben lehet a paprika, de még a bazsalikom is. És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy az egyik legjobb védőnövényünket, a büdöskét is célirányosan támadja be, de a dáliák, az árvácskák, a szarkalábak és a viaszvirágok között is bőven találhatunk belőle.
Jó hír viszont, hogy az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják: van bőven olyan módszer, ami megállítja, megállíthatja őket. Azt azonban fontos hangsúlyoznom, hogy általános csodaszer nemigen akad, hiszen – bármennyire is hihetetlen – adott fajon belül is nagy a szórás az egyedek ízlését tekintve. Így nem biztos, hogy minden csigát befogunk egy-egy módszerrel, ahogyan az sem biztos, hogy ami az egyik helyen beválik, az nálunk is működni fog. Aggodalomra azonban semmi ok: készültünk jó pár megoldással, így egészen biztos, hogy lesz köztük olyan, ami beválik.
Elsősorban azokról a módszerekről érdemes beszélni, amikkel távol tarthatjuk a betolakodókat. A leghumánusabb megoldás elérni, hogy ne férkőzzenek haszonnövényeink közelébe, és ne dézsmálják meg a számunkra fontos és értékes növényeket.
Tapasztalatok szerint vannak olyan növények, amelyek hatásosak az elterelésben: ilyen lehet a feketeribizli, a paradicsom és a begónia is.
Hogy ezeket milyen sűrűn, mekkora mennyiségben érdemes ültetni, azt élőhelye válogatja, de kisebb ágyások vagy egy-egy növény esetén érdemes megpróbálkozni velük.
A kertbarát csoportokban olyan megfigyelésekről is beszámoltak már, hogy a zsályától, a haranglábtól, a páfránytól és a gyapjas tisztesfűtől is igyekeznek távol maradni, de a legújabb irányvonalak szerint a réz nyújthatja a legnagyobb szolgálatot ágyásaink védelmében. Ezen elmélet szerint amikor a csigák érintkeznek a rézzel, az ingerli testüket, ami kellemetlen érzést okoz számukra, hiszen a csigák nyálkája elindít egy kémiai reakciót a rézzel, ami elektromos töltést hoz létre. Ez a töltés elég erős ahhoz, hogy visszatartsa a csigákat, és messziről elkerüljék az ágyásainkat. Sokféle réz-megoldást lehet kapni az interneten és már a gazdaboltokban is:
rézszalagok, rézrudak és rézhálók közül válogathatunk – pénztárcánktól függően.
A megoldások másik csoportját azok a praktikák adják, amelyek odavonzzák a csigákat és ott tartják őket, így lehetővé teszik összegyűjtésüket. Itt nagyon fontos átgondolnunk azt, vajon képesek vagyunk-e az összegyűjtés után likvidálni őket: ami ez esetben életük elvételét és nem egy másik élőhelyre helyezésüket jelenti, amivel csak még nagyobb gondot okoznánk. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy képes lesz-e erre, ha igen, akkor az alábbi ötletek közül válogathat.
Sokaknak bevált a félig kivájt sárgadinnye héjak kihelyezése, aminek a kártevők nem tudnak ellenállni, és éjszaka annyira belakmároznak belőle, hogy reggel az egész vendégsereget azokon szedhetjük össze. Hasonló elven működik a sokak által már ismert sör, a tejsavó, a langyos cukros víz (bár a kevés élesztővel és liszttel kevert cukros víz még hatásosabb), a tej és akár a kóla is. Ezekre mind szépen odagyűlnek falánkságaink, és kora reggel csapatostul gyűjthetjük be őket. Ha a folyékony megoldásokat mélyebb edénybe tesszük, akkor jó eséllyel bele is fulladnak – kérdés, hogy kinek melyik megoldás tűnik elfogadhatóbbnak.
Számomra az idei év abszolút kedvence a csigák elleni védekezésben a búzadara.
Egy kedves ismerősömnél láttam ezt az igen hatékonyan működő megoldást. Egy lapostányérba öntsünk búzadarát, és azt tegyük ki az ágyások széléhez. Nem fogunk csalódni: pár óra múlva tele lesz lakmározókkal, akiket könnyedén összegyűjthetünk.
Beszélnünk kell a sóról is! Sok helyen ajánlják a sózást, de nagyon kérek mindenkit, hogy ezt szép lassan engedje el. A só ugyanis károsítja a talajt, a benne élőket és a növényzetet is, és a lesózva elpusztított csigák még a komposztba sem dobhatók. Amellett se menjünk el, hogy
a sóval elpusztított csigák sokat szenvednek – kerüljük a felesleges és értelmetlen állatkínzást!
Aki megteheti, annak érdemes elgondolkoznia a futó kacsákon is: kevés náluk hatékonyabb és eredményesebb csiga-predátor van. Ha más akadályba nem ütközik, akkor költöztessünk be párat a kertünkbe, és pillanatok alatt urai lesznek a helyzetnek. Ráadásul ez a módszer a legtermészetközelibb is: a tápláléklánc szabályai alapján, annak rendje és módja szerint oldódhat meg a problémánk.
Akinek ideje, lehetősége és kedve van hozzá, az megoldhatja az esti programként sem utolsó csigavadászattal: ilyen esetben azonban arra kell készülni, hogy a helyi csigapopuláció méretétől függően akár több napos vagy hetes akciókra kell vállalkoznunk. És azért azt se felejtsük el, hogy a vödörszámra begyűjtött csigákkal kezdenünk is kell valamit, ez pedig komoly fejtörést okozhat.
Összességében úgy gondolom, hogy ha a kertünk ökoszisztémája kiegyensúlyozott, ha biztosítjuk az ökológiailag változatos környezetet, és teret hagyunk a természetes folyamatoknak, akkor előbb vagy utóbb ezen a téren is egyensúly lesz. Természetesen bosszantó és olykor komoly anyagi kárt is okoz egy-egy elhatalmasodó csigainvázió, de annak, hogy ez megtörténhet, oka van: valószínű, hogy ott valami nincs rendben. Ha ugyanis kertünk egészséges, az élőhelyi viszonyok kiegyensúlyozottak, akkor nemigen kerülhetünk szembe kiugróan magas kártételekkel.
Lassítsunk, figyeljünk és érezzünk rá kertünk lüktetésére, mert ha képesek vagyunk kapcsolódni környezetünkhöz, akkor sokkal könnyebben és sokkal hatékonyabban vehetjük fel a kesztyűt a bosszúságot okozó elemekkel – ez esetben a csigákkal is!
