Alapjainak letételét Alsáni Bálint pécsi püspök nevéhez kötik, akinek egykori udvarháza képezte a későbbi várkastély központi elemét.
A szászvári vár története a 14. század közepén kezdődött, és a 15. századtól már központi uradalmi jelentőségben bontakozott ki, amiben fontos szerepe volt az egyháznak és a helyi közigazgatásnak is. „A középkori Szász mezőváros vára egykor a pécsi püspök uradalmi központjaként épült. Alsáni Bálint bíboros, pécsi püspök eredetileg egy kápolnát és egy udvarházat emelt a település szélére a XIV. század utolsó negyedében. Az udvarház egy alápincézett, három emeletes, szintenként két helyiségből álló, igényesen kialakított kőépület volt, amelynek bejáratát egy lépcsőtoronyban helyezték el.”- olvashatjuk a vár oldalán.
Az igazi vár-történet akkor venné kezdetét, amikor a bíboros kibővítette udvarházát, és a Nagy Lajos király halálát követő viszontagságos években kettős várfallal vette körül, amiben egy hatalmas kaputornyon át nyíló bejárat is helyet kapott. Később, Zsigmond király uralkodása idején a várudvar északi felére egy emeletes palotaszárnyat is emeltek, így 1439-ben az oklevelekben már várként említik az épületegyüttest.
A reneszánsz vonások a 15. század végén érkeztek meg a vár mindennapjaiba, amikor egy új stílusú palotaszárnnyal bővítették a belső udvart, és a kaputornyot lakótoronnyá alakították át. A 16. század első felében egy nyolc toronnyal erősített új falrendszer is felépült, majd a törökök térhódításával megváltoztak a mindennapok: a vár 1543-ban Ahmed pasa irányítása alatt török kézre került, ők pedig közigazgatási székhelyet rendeztek be Szászváron, és további erősítéseket is elvégeztek a vár körül: például külső hengeres bástyákat építettek.
A várnak sajnos igen sok ostromot és támadást kellett átvészelnie, ami nem ment mindig könnyen. Hol a keresztény csapatok támadták, hol Zrínyi katonái ostromolták, míg végül 1680-ban felrobbantották az északi és keleti palotaszárnyat, aminek következtében közel egy évszázadig romosan állt az egykor szebb napokat is megélt vár. Az 1700-as évek végén az épségben maradt nyugati szárnyat plébániaházzá alakították át, és a felújítások során az épületet jelentősen átépítették. Ezután nyugalmasabb évszázadok következtek, amire a vár 1980-as régészeti feltárása tette fel a koronát.
2012-ben megkezdődtek a restaurálás előkészületei is, így a várkastély 2016. augusztus 20. óta nyitva áll a látogatók előtt.
A várban számos állandó és időszakos kiállítás is várja az érdeklődőket, amelyeket több interaktív bemutató is gazdagít. Megismerhetjük a szászi udvarház és a reneszánsz várépület kialakulását, illetve építészeti jellemzőit, emellett azon történelmi személyek életébe is bepillantást nyerhetünk, akik valamilyen szálon kapcsolódnak a vár történetéhez - ilyen Szathmári György, Csáktornyai Ernuszt Zsigmond, Alsáni Bálint vagy Albeni Henrik is.
Elénk tárul a középkori élet, a háborús mindennapok viszontagságai, régi liturgikus könyvek, a babonák és a boszorkányság világa, de még az oktatás és az egyház viszonya is. A bátrabbaknak lehetőségük adódik a korabeli ruhák felpróbálására, írhatnak lúdtollal, óriás kockákból rakhatják ki a vár életének fontos képeit, és a legkisebbek még korhű babaházzal is játszhatnak. A pincében található Lapidárium (kőtár) a vár építészeti emlékeit mutatja be az eredeti kőfaragványok felvonultatásával, az udvarról külön nyíló Boszorkányterem pedig egy teljesen más világba kalauzolja a látogatót. A középkori eretnekség, a hiedelmek, babonák és a régmúlt tudomány világába, aminek megdöbbentő részletei tárulnak elénk.
A Szászvári vár egyik fő értéke, hogy egy azok közül a magyar várak közül, amelyek még ma is őrzik középkori falaikat és szerkezeti elemeiket - ráadásul a várkastély akadálymentesített, így a mozgásukban korlátozottak is megcsodálhatják a történelem izgalmas útjait.
Tériszonyosoknak nem való, de gyönyörű látnivaló
A „bajor tenger” és a Sasfészek
