A korabeli forrásokban Nagyláng‑Soponyai uradalomként is említik, mint a nemesi Zichy család birtokát, aminek egyik fő értéke az épületet körbe ölelő hatalmas park és angolkert: tóval, hidakkal, sétányokkal, díszes kút‑ és vízrendszerrel, illetve üvegházakkal. Az eredetileg elültetett fáknak egy része még ma is él: a koros vadgesztenyék, fenyők és a jegenyenyár kiállta az idő próbáját. És bár maga a kastély nem látogatható, a kert egy részét szabadon fel lehet fedezni.
Az 1770-es években lezajlott bővítéseknek köszönhetően az egykori L-alakból egy U-alakú épület lett, emeletet kapott, és korának gyönyörű barokk stílusú épületeként fogadta a látogatókat. „A hely szépsége a Zichy családot is megragadta, mert sokszor és szívesen időztek ezen a birtokukon. Olyannyira, hogy 1799-ben fényes esküvőt tartottak itt, a legifjabb János gróf házasságkötését ünnepelték Colloredo Franciskával. Az ifjú pár lakhelyéül választotta a kastélyt, s ezzel újabb fejezet kezdődött a birtok szépítésében. A kor leghíresebb építésze, Pollack Mihály tervei alapján láttak hozzá a kastély bővítéséhez. Emeletet húztak rá, az immár klasszicista stílusú épület elegáns főlépcsőházat kapott, és istállóval gazdagodott. Mutatós „angolkertet" is építettek, valószínűleg azt is Pollack tervei szerint.”- olvashatjuk a történeti leírásokban.
A kastély fennállásának további éveiben is számos átalakításon esett át, amire állítólag azért volt szükség, mert a család tagjai gyakran vitatkoztak az öröklési jogokról, és annak érdekében, hogy bizonyos szárnyakat elkülönítsenek egy-egy családtag számára, át kellett építeni az épületet. A kastély belső terei ennek köszönhetően külön lakóegységekre voltak tagolva, így a családtagok teljesen külön életet tudtak élni, ami abban az időben ritkaságnak számított.
A második világháború azonban a Zichy-kastélyt sem kímélte: kifosztották, egy ideig üresen állt, majd 1958-tól iskolának és gyermekotthonnak adott helyet. 1998-ig a Soponyai Gyermekvárosként működött. A háború után többször is felújították, és a nyolcvanas években előkerültek a kert egykori ékei is: „A művészettörténeti kutatómunka során előkerült két felmérési terv 1829-ből, mely egy szép klasszicista kutat ábrázolt. Majd a parkban a szemetek között megtaláltuk a medencét, annak talapzatát és a tagozott fedlap legdíszesebb darabját, így lehetőség adódott a helyreállítására. A kútakna feltárásakor előkerült még két alapkő, valamint egy 1826-os vésettel ellátott íves kútfalazó idom, ami egyben kutunkat datálta is. Terveink alapján Tóth Kálmán rekonstruálta a kutat, felhasználva a meglevő köveket, a kiegészítéseket vörös műkőből készítve”- olvashatjuk a Magyar Építőművészet 1992-es számában.
A Gyermekotthon ráadásul egy új színt vitt az akkori soponyai életbe, méghozzá a szakma, a mezőgazdaság és kertművelés ereje által. Az otthon alapításakor ugyanis célul tűzték ki, hogy az itt felnövő gyerekek jártasak legyenek a földművelésben, és aktív szerepet vállaljanak a termelésben. „Lakatos, motorszerelő, asztalos, kosárfonó, női- és férfiszabó, bőrfeldolgozó és bőrdíszműves szakmát tanulhatnak majd növendékeink. A gyermekek ezenkívül segédkezni fognak a gyermekváros 309 katasztrális hold nagyságú földterületének megmunkálásában.”- nyilatkozta az akkori igazgatóhelyettes. Az interjúból ráadásul azt is megtudhatjuk, hogy hatholdas konyhakertészetet, melegágyakat, virágkertészetet is terveztek, gyümölcsfákat akartak telepíteni, és a 15 éve elhanyagolt parkot is helyre akarták hozni.
Láthatjuk tehát, hogy egy rendkívül aktív mindennapokat magáénak tudó kastély üresedett ki az elmúlt években, aminek egykori fényére- főleg annak értékes kertjére- talán egyszer még igény fog mutatkozni, de addig is keressük fel, mint történelmi érdekességet, és járjuk körbe az egykori kert mára már kissé vadregényessé vált részeit!
Fotók: Fortepan
