A Zengő-hegy északi oldalánál húzódó völgybe, Püspökszentlászlóra vezetett utunk, ahol a település végén elterülő csodás arborétumbot fedeztük fel.
A helyiek emlékezete szerint a régmúlt időkben Szent László királyunk vadászott itt, és egy viharossá vált bölényvadászat alkalmával döntött úgy, hogy templomot építtet a területen. Történt ugyanis, hogy vadászata közben az idő rosszra fordult, és az egyre csak erősödő vihar elől a király és kísérete kénytelen volt behúzódni az itt élő remeték barlangjába. Amikor aztán a természet haragja lecsendesedett, a király távozhatott menedékéből - de hálája nem múlt, sőt: egy szent hely felemelésére ösztönözte.
A történészek szerint Püspökszentlászló első írásos említése egy 1235‐ös királyi adománylevélben található, amelyben II. Endre a birtokot Bertalan pécsi püspöknek adományozta. „Ekkor már bencés perjelség is működött a településen, amely 1392‐ben kapott pápai búcsúengedélyt. E perjelségről nagyon kevés információ maradt fönn, annyi bizonyos, hogy a 16. század közepén már nem létezett. A török hódoltságot követően a falu elnéptelenedett, a környékbeli erdőkben viszont remeték telepedtek meg. Egy 1721-es forrás egy romos templomról, valamint egy fából készült remetelakról tesz említést. Az ott élő remete – a Pécsről elszármazott Joannes Reinhard Uhl minorita szerzetes – minden évben Szent László napján ünnepi szentmisét tartott az összegyűlt zarándokoknak. Az ő szervezőmunkája révén épül fel 1725-ben az új templom a régi romok helyén”- olvashatjuk a kastélytörténeti leírásokban.
1797-ben Gróf Esterházy Pál László pécsi püspök a korábbi kápolna helyére egy klasszicizáló késő barokk stílusú új templomot építtetett, majd elrendelte a mellette helyet kapó püspöki nyaralókastély felépítését is. Többek között ennek volt köszönhető az is, hogy a következő század második felére a település népessége a korábbi időkhöz képest jelentősen megnövekedett, amit nagymértékben támogatott a Klimo György pécsi püspök által elrendelt német betelepítési hullám is.
Később Hetyey Sámuel pécsi püspök jelentős földterületet vásárolt meg, amit a kastélyhoz csatolt, és 1898-ban a kastély épületét is felújíttatta. Munkáját az 1900-as évek elején gróf Zichy Gyula pécsi püspök folytatta: ő helyeztette el a kastély déli homlokzatának timpanonjában a kastély építésében és fejlesztésében fontos szerepet játszó három püspök címerét is.
1954-ben Virág Ferenc püspök a kastély használatát átengedte az Egyházi Kegydíjasok és Betegek Szeretetszolgálatának, akik szociális otthont létesítettek a területen - a szeretetotthont 1954. április 9-én nyitották meg. Az otthon működése nem maradt sokáig háborítatlan, ugyanis 1955-ben itt helyezték el titokban a koncepciós perben elítélt Mindszenty József esztergomi érseket, így az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) Verőcére szállította az itt élőket, a kastélyt pedig az őrizet szolgálatába állították: „Magas deszkakerítést emeltek köréje, hogy a helyiek ne láthassák, kit őriznek ott. Az emeleten jelöltek ki két szobát Mindszenty számára, a földszinti helyiségeket pedig elfoglalták az őrzésére Pécsről kirendelt ÁVH-sok. Október 10-én a szintén koholt vádak alapján elítélt Grősz József kalocsai érseket is Püspökszentlászlóra szállították házi őrizetbe.”
A kastély körül helyet kapó arborétum kialakítását Hetyey Sámuel püspök nevéhez kötik, azonban Felder atya plébániatörténete szerint Esterházy püspök idején már szökőkút állt a kastély előtt, a réten pedig egy halastó terült el. Az azonban tény, hogy a kialakítási munkálatok oroszlánrésze Hetyey püspöknek jutott, aki nemcsak a park szépségéről, hanem észszerű fenntartásáról is gondoskodott: alácsöveztette a teljes területet, hogy a kert minden pontját öntözni lehessen.
Az arborétum növényvilágának kialakítása az akkori püspöki főkertész, Hrban Ferenc vezetésével zajlott, aki számos értékes fajt telepített a területre. A feljegyzések szerint nem kevesebb, mint 84 fa-és cserjefaj található itt, amelyeket a világ minden részéről telepítettek a területre. Különlegesen nagy értéket képviselnek a magasba emelkedő fenyők, amelyek közül többen is elérik a 40 méteres magasságot, és korukat száz évnél idősebbre becsülik. Az arborétum ösvényein járva olyan fajokat csodálhatunk meg, mint az atlaszcédrus, a kaukázusi vagy az andalúziai jegenyefenyő, a libanoni cédrus, az oszlopos áltiszafa, az oregoni hamisciprus, vagy a csüngő japánakác. A nagy fák árnyékában színes pompában nőnek a cserszömörcék, a madárbirsek, fagyalok és loncok- és nem kell nélkülöznünk az olyan virágtömegeket sem, amilyeneket a hortenziák, mályvacserjék, bazsarózsák és japán rózsák adhatnak.
Ma az arborétum teljes területe a Duna–Dráva Nemzeti Park részét képezi, és a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet része. Az arborétum október végéig biztosan látogatható, bővebb információ a kastély honlapján található emailcímen kérhető.
Borítókép: Takkk/Wikimedia
Színes szőlőskertek hívogatnak
Túrára fel!
