Vajon amikor automatikusan levesszük a polcról a legújabb design-pudingport, tisztában vagyunk-e azzal, mit is rejt magában? Vagy csak rendkívül vonzó az az egyszerűség, amit az egyik kézzel kiszór, másik kézzel hozzáönt, két perc, és kész érzése ad? Egyáltalán számít még a tartalom?
Egy átlagos vanília ízű pudingpor összetevői: kukoricakeményítő, étkezési só, aroma, színezékek, karotinok, riboflavinok. Kezdjük azzal, hogy miért is kell bele színezék? Ennek egyszerű oka van: a vásárlók a vaníliát a sárga színnel párosítják. És mivel színezék nélkül ez a keményítős katyvasz fehér lenne, mindenképpen elkél hozzá egy kevés sárga szín. Rendkívül fontos, ugye?
Na már most: tegyük mellé a jól bevált klasszikust. Mert nem ámítás:
zacskós por nélkül is lehet pudingot főzni.
Ehhez nem kell mást tennünk, mint összekeverni a kívánt mennyiségű tejet tojássárgájával, cukorral, keményítővel, vajjal és igazi vaníliával. Vagy válasszuk a még klasszikusabb megoldást: használjunk lisztet keményítő helyett! A só kiemeli a vanília aromáját, a vaníliarúd kikapart belsejének pedig utánozhatatlan íze lesz. Se a vanillincukor, se a különféle aromák a nyomába sem érnek.
Valóban, ilyenkor olyan lesz a színe, mintha megborsoztuk volna, mert akárcsak más fűszer, a vanília is meglátszik az ételben… Nem sokkal több idő, és összehasonlíthatatlan minőség. Valóban feláldozzuk az ízt és a beltartalmi értéket pár percért? A polcokon ma már tejbegríz ízű pudingpor is kapható: pontosan annyi idő elkészíteni, mint a tejbegrízt magát. Szükség van erre?
Hasonlóan elkészíthetjük a vaníliasodót is por nélkül, simán nélkülözhetjük a vanillin cukrot, nem beszélve arról, hogy nem feltétlenül a legjobb megoldás. Ennek ugyanis nem sok köze van a vaníliához:
a vanília hatóanyagának, a vanillinnak a mesterségesen előállított változatát tartalmazza.
De ne feledkezzünk meg az egyik kedvencemről se: a habfixálóról. Cukor, módosított keményítő, trikalcium-foszfát, más néven csonthamu. Ez a foszforsav kalciummal alkotott vegyülete, a természetben az apatit nevű ásvány alkotóeleme, az élelmiszerekben E341 néven található meg. Pékárukban a sütőpor mellé adagolva erőteljesebb szén-dioxid-felszabadulással jár, ezáltal térfogatnövelő és állagjavító hatása van. Való igaz, hamarabb lesz vele a tejszínből hab, de azért az öt percért talán felesleges.
Ahogy teljesen felesleges keményítőt is tenni a tejszínhabba: ha ugyanis megfelelő zsírtartalmú tejszínnel dolgozunk (legalább 30 százalékossal), akkor abból ezek nélkül is kiváló tejszínhab lesz. Minél magasabb a zsírtartalma, annál könnyebben lehet belőle kemény tejszínhabot készíteni. A másik trükk a jól lehűtött tejszín és a lehűtött habverő – így már egészen biztos, hogy mindenféle plusz adalék nélkül is sikerrel járhatunk.
Ha már keményítő: nagy gond nincs vele, gyakorlatilag egy összetett cukor, sok cukormolekulából összekapcsolódott poliszacharid. Legfőképpen sűrítéshez használják, de ha rendszeresen sütünk, tehát van odahaza liszt, akkor felesleges költeni rá.
Liszttel ugyanis kiválóan lehet sűríteni,
a savasabb ételek esetében (paradicsom, citrom, ecet, joghurt vagy sok tojássárgája tartalmú étel) kifejezetten jobb választás, ugyanis a keményítő ilyenkor veszít erejéből. Sűrítéshez használhatjuk a rántás, a habarás technikáját, de akár önmagukkal is sűríthetünk az ételeket, például főzelékek esetében. Ilyenkor az elkészült étel körülbelül egynegyedét kivesszük, leturmixoljuk, és ezzel sűrítjük vissza.
Hosszabb a sor a kakaó esetében. Az instant változatok átlagos összetétele: cukor (71 százalék), zsírszegény kakaópor (16 százalék), dextróz, ásványi anyag (kalcium-karbonát), étkezési só, vitaminok (L-aszkorbinsav, piridoxin-hidroklorid, tiamin-hidroklorid), emulgeálószer (szójalecitin), aroma. Egy kis meleg tej, két kanálka por, és már kész is a kakaó, 71 százalékos cukoraránnyal, és pár teljesen felesleges anyaggal… Emlékeznek még a nagyi kakaójára? Arra az igazi, önmagában keserű, sötét kakaóra? Azzal sem volt sokkal nehezebb a mutatvány: egy púpos evőkanál igazi kakaópor, másfél evőkanál cukor és egy liter tej, kicsit főzzük, és már kész is. Pillanatok alatt megvan, és garantáltan sokkal természetesebb.
Annyi mindenben kényelmesedtünk el, hogy alkut kötöttünk az ördöggel: feladtuk a minőséget.
Lehet, hogy többet kell kevergetnünk, ha önmagunk készítjük el a levest, igazi zöldségekből, és lehet, hogy tovább tart kenyérkockát pirítani, mint egy zacskó chipset kibontani, de a szervezetünknek ez biztosan nem tesz jót.
Gyönyörűen lehet boldogulni a konyhában a modern világ csodái nélkül is, és túl sok fantázia sem kell hozzá. Persze, alkalomadtán jól jön a szárított élesztő, de mennyivel finomabb és egészségesebb az a kovászos kenyér! Nem beszélve arról, hogy valóban egy hétig is ehető. Igen, nevelgetni kell a kovászt, tenni kell érte. Ez hozzá tartozik. De süthetünk öregtésztával (ez még maradékmentő is), fermentálhatjuk is azt a kenyeret, és úgy alapvetően időt is szánhatunk a kenyérsütésre, családi program is lehet a gyerekekkel a dagasztás, mindenféle felfújt kalóriabombák helyett.
A csomagolt kenyér összetétele: búzaliszt, ivóvíz, élesztő, étkezési só, növényi olajok (pálma, repce), cukor, kovászkészítmény [ivóvíz, búzaliszt, starterkultúra, élesztő, savanyúságot szabályozó anyagok (tejsav, ecetsav)], búzamalátaliszt, szójaliszt, tejsavópor, emulgeálószerek (zsírsavak mono- és digliceridjei, zsírsavak mono- és digliceridjeinek mono- és diacetil-borkősav-észterei, nátrium-sztearoil-2-laktilát), tartósítószer (szorbinsav), aroma, lisztkezelő szer.
S miből áll a valódi kenyér? Liszt, víz, só. Semmi más nem kell hozzá.
Ha egy kicsit matekozunk is, akkor arra is rácsodálkozhatunk, hogy mindent összevetve még a pénztárcánkat is megkíméljük vele.
Nem kell külön citromhéjat venni a sütihez! Elég, ha egyszer biocitromot vásárolunk. Annak levéből limonádét, húsából dzsemet vagy lekvárt készítünk, a héját pedig lereszeljük és kiszárítjuk. Ugyanígy járhatunk el a permetszerektől mentes narancs esetében is, ezzel feleslegessé válik az előkockázott kandírozott gyümölcs is. A fűszerkeverékek kiváltásához elég, ha nagyobb kiszerelésben vásároljuk alapfűszereinket, és ezeket magunk keverjük. Olcsóbb is, környezetbarátabb is. Nincs szükség kész pácokra, mártásokra vagy öntetekre: ezeket pillanatok alatt összeállíthatjuk egy szűk alapanyagkészletből.
Készítsünk mérleget: az egyik oldalon a gyors, de igencsak megkérdőjelezhető késztermékek. A másik oldalon az időigényesebb, de kétséget kizáróan tartalmasabb, egészségesebb, és nem utolsósorban olcsóbb házilag készült élelmiszer? Melyik jobb nekünk és a családunknak?
Ha szívesen megpróbálkoznál saját magad a félkész vagy kész termékek elkészítésével, itt találsz hozzá recepteket: a kovász készítésének fortélyait, a kovászos kenyér leírását, a maradék kovász felhasználásának lehetőségeit, a ketchup elkészítésének módját, és itt van még 11 receptünk házilag, többek között a mogyorókrémé, a rizses csokié és az ételízesítőé.
