Így lehetsz profi kovászoló! – Buktatók, amikre érdemes odafigyelni, ha kovászkészítésbe kezdesz

Kovászt készíteni igazán nem nehéz dolog, de nagyon fontos néhány szabályt betartani ahhoz, hogy sikeres legyen az a 7-8 nap, ami alatt elkészül.

A természetes kovászhoz lisztre és vízre van szükség. Meg végtelen sok türelemre és odafigyelésre. Nagyon leegyszerűsítve, a kettő keverékéből egy élő anyagot hozunk létre, amelyben vadélesztőgombák és tejsavbaktériumok dolgoznak.

Milyen liszt ideális a kovászkészítéshez? Én a rozslisztet szeretem. Lehet önmagában, vagy felesben kenyérliszttel készíteni. Ez a keverék a legerősebb szerintem. Ráadásul a rozs többet tűr. Ha a kész kovászunkat, és kint felejtjük egyszer-egyszer etetés nélkül a konyhapulton, nem fogja megbosszulni. Illetve frissítés után nehezebben éhezik el, hosszabb ideig marad aktív, mint a fehérlisztes kovász.

Tudom, hogy most sokaknak csak fehérliszt áll rendelkezésre, sőt, leginkább most csak finomliszt, nem baj, ezzel is el lehet indítani, de ha van otthon valamilyen teljeskiőrlésű, akkor keverjük vele, erőteljesebb lesz a kovászunk.

A kovász készítéséhez én csapvizet használok. Itt lágy a víz, nem klóros. A klór nem tesz jót neki, használjunk ebben az esetben állott vagy szűrt vizet. A víz legyen meleg, de ne forró!

Azokban a konyhákban, ahol gyakran készül kelt tészta, a kovász is hamarabb indul be. Ők már a második napon kezdhetik az etetést, mert megjelennek a keverék alján, esetleg a tetején az apró, gombostűfej nagyságú levegőbuborékok. Akiknél ez elmarad, azoknak várni kell még 12 vagy akár 24 órát az első etetéssel.

Én csatos üvegben szeretem a kovászomat tartani és etetni úgy, hogy a gumigyűrűt eltávolítom a tetejéről. Kezdésnek is ezt ajánlom, így marad egy rés, amin a vadélesztőgombák az üvegbe tudnak költözni. Természetesen lehet hagyományos befőttesüvegben, sőt műanyag fedeles dobozban is készíteni, de azokra sem szabad szorosan rátenni a tetejét.

A kovászunknak melegre van szüksége. 24-26 fok az ideális. Ha a kovászunk fázik, akkor erőtlen és egyre savanyúbb lesz. Ezért kezdéskor és minden etetéskor is nagyon fontos, különösen télen, hogy a tisztára mosott üveget öblítsük ki meleg vízzel. Etetés után az üveget tegyük zárt térbe, pl. egy ruhával kibélelt fedeles dobozba, vagy a mikro belsejébe. Tehetünk mellé egy bögre forró vizet is, így biztosítva a megfelelő hőmérsékletet ahhoz, hogy a kovászunk kellően jól érezze magát. De semmi esetre se kerüljön közvetlenül radiátorra, konvektorra, meleg sütőbe, azzal könnyedén tönkre tehetjük! Ha a kovászunk lassú, nehezen indul be, a harmadik-negyedik napon is kevéske buborék látszódik benne, akkor gyanakodjunk arra, hogy fázik.

Természetesen nyáron, vagy amikor a konyha elérte az ideális hőfokot, nincs ezekre az óvintézkedésekre szükség, akkor nyugodtan a konyhapulton hagyhatjuk.

Nagyon sokan félreértelmezik, hogy melyik részét kell etetni a kovásznak. Mindig azt, amit kiveszünk! Ahhoz adunk ugyanannyi lisztet, ami súlya és ugyanannyi vizet, azaz 1:1:1 arányban etetjük. A maradékot el szoktuk dobni, vagy össze lehet gyűjteni a hűtőben, és bármilyen tésztába, palacsinta, galuska, kenyér stb. lehet használni belőle.

Az első etetés után már rendszeresen kell frissíteni, naponta kétszer, 12 óránként. A fehérlisztes kovászoknál előfordulhat, hogy az 5-6. naptól gyorsabban érnek és éheznek el, azokat akár 8-10 óránként is lehet etetni. Akkor éhes már, amikor az üvegben elkezd összeesni. Az is előfordulhat, hogy ezek a kovászok mostanra hígabbá, folyékonyabbá válnak. Ebben az esetben adjunk hozzá másfél, kétszeres mennyiségű lisztet, hogy a kovászunk sűrű, tészta állagú legyen.

A hetedik nap végén már érdemes mindenkinek 1:2:2 arányban etetni, azaz a kivett kovászhoz dupla súlyú lisztet adni, és majdnem dupla vizet, annyit, hogy sűrű állagú legyen a bekevert tésztánk. Itt már a kivett kovász súlyát úgy kell számolnunk, hogy azt megetetve annyi kovászt kapjunk, hogy másnap legyen elegendő a mennyiség egy kenyérsütéshez, illetve maradjon is a kovász a frissítéséhez. Vagyis, vegyünk ki legalább 50 g kovász, azt etessük meg 100 g liszttel és kicsit kevesebb, mint 100 g vízzel. Másnapra lesz kb. 230 g (kicsit mindig veszít a súlyából) friss, érett, aktív kovászunk, amiből tudunk kivenni a sütéshez és marad annyi, hogy azt 1:2:2, vagy akár 1:3:3 arányban megetetve elkészítsük az anyakovászunkat.

Ez az anyakovász a frissítés után néhány órával mehet a hűtőbe. A hűtőben lecsendesedik, alvó kovászunk lesz. Sütés előtt 8-10 órával ebből kell kivenni egy keveset, etetni, frissíteni kell ahhoz, hogy aktívvá váljon, hogy képes legyen megkeleszteni a tésztánkat. Ha a kovászunk még nagyon friss, vagy régóta van a hűtőben, akkor érdemes akár kétszer is frissíteni, 12 óránként, mielőtt ismét sütésre használnánk. Az anyakovászunk nagyon sokáig elvan a hűtőben, különösen a rozskovász, de hetente egyszer érdemes frissíteni.

Ha elkészült a kovászunk, és van feleslegünk amikor épp aktív, akkor érdemes szárítani belőle. Csak vékonyan kenjük el egy fém tálcán vagy tepsin vagy akár sütőpapíron, és szobahőmérsékleten szárítsuk csörgősre. Ezután törjük össze, és egy vászon vagy papírzacskóban szellős helyen tároljuk. Ha szükséges ez a szárított kovász könnyedén feléleszthető. Áztassuk be annyi vízbe, ami épp ellepi, majd néhány óra múlva a szokásos módon kezdjük el frissíteni. 3-4 etetés után aktívvá, erőssé válik.

A hűtőben felszaporodó kovászokat érdemes megtartani. Lehet belőle palacsinta-, vagy galuska tésztába tenni, lehet hozzáadni fűszereket és sütőpapírra kenve egészséges chipset sütni. Sőt, locsolóvízbe is érdemes keverni azokhoz a növényekhez, amelyek savas földet kívánnak. Én pl. a hortenziákat rendszeresen öntözőm vele.

Egy házipéknek azt gondolom, hogy nincs szüksége 3-4 féle kovászra. A fehérlisztes kenyerekhez is szívesen adok rozskovászt, nagyon jó ízt ad neki, de ha szükségem van másfajtára, akkor 1-2 lépésben át tudom etetni bármilyenre. Lehet etetni szükség szerint fehér kenyérliszttel, tönkölyliszttel, vagy teljes kiőrlésű búzaliszttel is.

Kellő odafigyeléssel, törődéssel és gondozással a végtelenségig életben tartható a kovászunk. A segítségével sokkal egészségesebb, könnyebben emészthető kenyeret készíthetünk, ami ráadásul akár egy hétig is eltartható.

A kovászolás további titkairól itt olvashatsz, de ha egy egyszerűbb kenyér receptjére vagy kíváncsi, vagy épp a kiflikészítés érdekel, ezekről is találsz írásokat. Ha megnéznéd, Borbás Marcsi miképp készít olyan kifliket, amiket gyerekkorunkból ismerünk, ezt a videót javasoljuk. További szuper recepteket pedig itt találsz.