Hagymával ablakot pucoltak, fakéregből edényt készítettek – háztartási praktikák dédszüleink korából

Tisztító hatású növények

Hogy szemléltessük, mennyi, egykor hétköznapi, bárki számára (ingyen vagy szinte ingyen) beszerezhető növényt alkalmaztak a háztartásban, egy rövid listát hoztunk kezdésnek:

• A pörköltalap készítése közben eszünkbe sem jutna rozsda eltávolítására vagy a zsírfoltos ablaküveg tisztításra használni a vöröshagymát. Pedig könnyűszerrel megtehetnénk – felmenőink legalábbis gyakorta alkalmazták e technikát,
• A mezei sóska levelével rezet, ezüstöt és alumíniumot tisztítottak, aztán a fehér ruhák folttisztítására is bevetették a növényt,
• A mezei tikszem (Anagallis arvensis) hajtásával kezet mostak,
• A kelkáposzta levelével edények belsejét tisztították,
• A közönséges tarackbúzával mosogattak, súroltak,

Fotó: 123RF

• A mezei zsurló (Equisetum arvense) multifunkcionális szer volt: mosogatásra, súrolásra, fényesítésre is alkalmazták.
• Ugyancsak kézmosásra vált be a mezei fátyolvirág (Gypsophila muralis), míg a buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata), azaz a magyar szappangyökér gyapjú mosásakor volt kedvelt alapanyag,
• A borostyánvizet fekete vagy sötétkék gyapjúholmik mosására és öblítésére fogták be,
• A csicsóka szárának főzetével pedig ágyneműt keményítettek,
• Csalán levelének főzetével tisztítottak tej tárolására használt edényeket, úgy vélték, hogy ettől jobb íze lesz a tejnek. De sok másra is jó volt a csalán, például üvegmosásra: „Csalánnal a nagyon piszkos üvegeket mosták, úgy, hogy a csalánt összevágták begyömöszölték az üvegekbe, majd felöntötték vízzel. Egy napig állt benne és az üveg megtisztult. Még a petróleumos üveget is ki lehetett így mosni”.
• A különböző fenyőfajok gyantáját szappanfőzéskor a lúgba tették, hogy a szappan habzását növeljék.

Fotó: 123RF

Eszközök természetes anyagokból

Elődeink az eszközgyártásban is igen kreatívak voltak:

• a fenyérfű (Bothriochloa ischaemum) gyökeréből kefét készítettek,
• a különböző sásfajokból köteleket fontak,
• Az élesmosófű vagy sikárfű gyökeréből (Chrysopogon gryllus) súrolóeszköz készült, amivel leggyakrabban faedényeket tisztítottak,
• az erdei iszalagból (Clematis vitalba) pedig mint szárítókötél lett,
• A sárga fagyöngy (Loranthus europaeus) terméséből ragasztót főztek,
• A ma ismét nagyon felkapott luffatökből pedig már akkor mosogatószivacs készült,
• Pemetefűvel tisztították a kemencét,
• A fehér nyár (Populus alba) rügyének nedve a bajuszpedrő egyik alapanyaga volt,
• A tölgyek kérgéből ivóedények készültek,
• A fehér eperfa (Morus alba) gyökerével pedig sok mindent meg tudtak varrni: „a kisebb gyökereket vékonyra elhasogatták… Használat előtt fővő vízbe tették, így lágyították meg. Az így megforrázott gyökérfonál nem tört. Bocskort varrtak vele, vagy a terményes zsák száját kötötték el a gyökérrel. Pálinkás üveget is ezzel fonták be. A bocskorvarráshoz előkészített gyökeret egyik végén meghegyezték”.

Fotó: 123RF

Állatokat riasztó, állatokat segítő természetes szerek

A háziállatok sem maradhattak ki a sorból: a kutyák bolháját a sziki üröm (Artemisia santonicum) űzhette el, de az üröm egyéb fajtáit poloska ellen is felhasználták. Féreghajtásra a kender (Cannabis sativa) szolgált, a kis ezerjófű (Centaurium erythraea) főzete ellen pedig esélye sem volt a tetveknek. A közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale) igazi jolly joker volt: távol tartotta a férgeket, rovarokat, patkányokat is.

Az örménygyökér (Inula helenium) füstje elűzte a szúnyogokat, a dió levelét pedig a lepedő alá tették, így űzték el a bolhákat.

A kerti izsóp kedvelt szekrényillatosító volt, míg a piros árvacsalán kifejezetten molyok ellen volt használatos.

De jó illatot varázsoltak a majoranna, bazsalikom és a különféle menták is.

Fotó: 123RF

A fekete bodza levele bevált a kamrában a zsizsikek támadása ellen.

Izgalmas sorra venni azokat a mindennapos praktikákat, amiket ma már nem is ismerünk. Nem állítom, hogy minden visszahozható vagy egyáltalán vissza kellene hoznunk egytől egyig a fentieket. Abban viszont biztos vagyok, hogy érdemes minél több ismeretet szereznünk róluk, hiszen ki tudja: lehet, hogy egyszer még szükség lesz rájuk!

A cikkben szereplő idézetek forrása ITT található.